Hogyan harcoltak a lovas katonák?
Az első nagy létszámú, valódi lovas hadsereget a mongolok állították ki, akik már Krisztus előtt 5000 évvel lóhátról nyilazva harcoltak az ellenséggel. A később szintén komoly lovas haderővel rendelkező kínai birodalom is a mongol lovasoktól leste el a harcművészet fortélyait.
A sztyeppei nomád népek lovas harcmodora sokáig fennmaradt és legyőzhetetlennek tűnt. A honfoglaló magyarok kalandozásaik során egészen az „Óperencián túlra”, a mai Ausztria, Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország területére eljutottak, míg szembe nem találták magukat a nehéz páncélba öltözött nyugati lovassággal. A lovagok páncélján nem hatoltak át a nyílvesszők, s így azok bizonyultak legyőzhetetlennek.
Európában – és Szent Istvánnak köszönhetően hazánkban is – ettől kezdve a nehézpáncélos lovasságé lett a főszerep, de emellett a szegény szabadokból verbuvált könnyűlovasság is sokáig megmaradt.
A XVI-XVII. században aztán a tűzfegyverek megjelenésével feleslegessé vált a nehézpáncélos lovas haderő, s felváltotta őket a könnyebb fegyverzetű lovasság. A XIX. század első felében végleg bealkonyult a nehézlovasság fegyvernemének, amikor 1815-ben Waterloonál az angol seregek könnyűlovassága csúfos vereséget mért Napóleon nehézkesen mozgó lovas haderejére.
A könnyűlovasság egészen a XX. század középső feléig fontos szerepet játszott, hiszen még a II. világháborúban is jelentős számban vettek részt huszárezredek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
