ZÖLDTAKARMáNYOK

Elôrebocsátandó, hogy csak a nagyon jó legelô az, amely megfelelô kondicióban képes tartani a kifejlett, munkát nem végzô lovat; a csikónak azonban még az ilyen legelô mellett is kiegészítésre van szüksége. Különösen áll ez a fogváltás alatt álló csikókra. Az elmondottak ellenére a megfelelô csikónevelés legelô, vagy legalábbis tágas kifutó nélkül nem képzelhetô el! Tehát a fölvett zöldtakarmányt föltétlenül zabbal, vagy ipari keveréktakarmánnyal kell kiegészíteni. Kedvezô hatással van a legeltetés a vemhes kancák általános egészségi állapotára. A gyors mozgást, nehéz munkát végzô lovak számára azonban a legelô egyáltalán nem elegendô takarmányforrás, itt esetleg a zöldtakarmány istálóbeli etetése jöhet szóba.

A legelô összetevôi közül a legkedveltebb az angolperje, a komócsin, az ebírfélék, a magasszárú csenkesz és a taréjos cincor. Közepes értékü a cickafark és az útifû. A ló által legkevésbé kedvelt a biborhere, a tippanfélék, a vörös csenkesz és az ecsetpázsit. A mintegy hat-hétféle pázsitfûfélébôl, két pillangósfajtából és a kiegészítô "fûszernövény"bôl (pl. útifû, gyermekláncfû) álló legelôt megfelelônek tartják. A kiegészítô növényre elsôsorban annak gazag mikroelemtartalma miatt van szükség.

Az elmondottak érvényesek a levágott és az istállóban etetett zöldtakarmányokra is. A legeltetés és a zöldetetés technikáját, szabályait a megfelelô alfejezetben ismertetjük.

SZÉNÁK

A legértékesebbek a pillangós szénák, elsôsorban a lucerna-, lóhere- és baltacímszéna. A pázsitfûfélék takarmányértéke kisebb, különösen amelyek a bugahányás után gyorsan elfásodnak (pl. a csenkesz- és ebírfélék). Azok viszont, amelyek jól emészthetô szénhidrátokban gazdagok és fejlôdésük során lassan fásodnak el (pl. perjefélék), lényegesen értékesebbeknek tekinthetôk. A ló különösen kedveli a kemény szénákat (zabosbükköny, mohar). Részletesen a két legjellemzôbb szénafélét ismertetem

Lucernaszéna. Enegriatartalma közepes, a betakarítási idôpontjától és a szár-levél arányától függôen 8-9 MJ DE/kg, emészthetô nyersfehérjetartalma 9-12%. Kálciumban igen gazdagok (1.2-1.6%), de foszfortartalmuk sem elhanyagolható (0.2-0.25%) A legértékesebb a bimbózás elején betakaritott széna. Mintegy 30% nyersrostot (ebbôl 10-12% a lignin) és 0.5-1.5 g/kg nátriumot tartalmaz. Kilogrammonként 6-9 g lizint és 15-30 mg karotint hordoz.

Rétiszéna (fûszéna): közepes energia- (7.6-8.6 MJ DE/kg és kis fehérje- (2.8-3.2 % emészthetô nyersfehérje) tartalmú, jó étrendi hatású takarmány. Kalciumszintje a lucernaszénáéknak mintegy negyede, foszfortartalma a fele. Átlagos nyersrost-koncentrációja 33%, kilogrammonként 0.4 g nátriumot és 15-20 mg karotint tartalmaz.

Az említett takarmányokból granulátum, illetve pogácsa is készíthetô és a jelentôs fehérje- és karotinvesztség így elkerülhetô. Hasonlóan kedvezôk a tapasztalatok a teljes kukoricanövénybôl készült granulátum fölhasználása során.

SZALMÁK

Az igen kicsi energia- és fehérjetartalmú árpa- búza- és zabszalma elsôsorban mint ballasztot adó takarmányalkotó jöhet szóba. Bár a legjobban a zabszalma emésztôdik, a gyakorlatban hozzáférhetôbb és szélesebb körben használatos a tavalyi árpaszalma.

Búzaszalma. Kilogrammonként mintegy 6 MJ emészthetô energiát, 1% emészthetô nyersfehérjét, 41% nyersrostot (ebbôl 11% lignin), 0.2% kalciumot és 0.08% foszfort tartalmaz. Minden kg-ja 1.4 gramm nátriumot hordoz, egyéb ásványianyag- és vitamintartalma elhanyagolható. Alkalmazását gyakori mikotoxinos szennyezettsége limitálja. A lúgos (NaOH) vagy ammoniás föltárás jelentôsen javítja a szalma rostjának emészthetôséségét.

SZILÁZSOK, SZENÁZSOK

A jól beerjedt (pH=4-4.5), minimálisan 30% szárazanyagtartalmú és nem túl savanyú (ecetes) szilázs bizonyos szoktatás után részét képezheti a fölnôtt lovak fejadagjának, sôt bizonyos esetekben (porallergia) a szénát teljes egészében is helyettesítik. Az esetenként jelenlevô biogén aminokkal illetve clostridiumokkal szemben a lovak érzékenyebbek, mint az elôgyomorral biró kérôdzôk. Következésképpen pillangósokból készült szilázst, illetve szenázst lóval csak nagy elôvigyázatossággal etessünk; jó minôségü, fûbôl vagy silókukoricából készült erjesztett takarmányt azonban - bizonyos limiteket betartva - etethetünk.

Gabonafélék és malomipari melléktermékek

Az ide tartozó takarmányok elsôdleges szerepe az energiaszolgáltatás: kilogrammonként 12-16 MJ emészthetô energiát tartalmaznak, nyersfehérje-koncentrációjuk 9-15% között változik.

Zab. Az egyetlen abrakféle, amely aggály nélkül etethetô ad libitum is, ugyanis közepes energiajkoncentrációja (ll-12 MJ DE/kg) és nagy (10-12%) nyersrosttartalma miatt nem "zabál be" tôle a ló. A mag mérete a rágásra alkalmas; 1 évnél idôsebb, egészséges fogú állat számára nem is szükséges zúzni vagy roppantani.

Árpa. Külsô burka szorosabban kapcsolódik a maghoz, mint a zab esetében. Ez az oka annak, hogy az árpát zúzott állapotban tanácsos etetni. Energiatartalma a zabánál nagyobb (13-15 MJ DE/kg), mintegy 10% az emészthetô nyersfehérje- és 5-6% a nyersrostszintje. Kalcium- és foszfortartalma hasonló a zabéhoz, de nyerszsirt csak 1.8%-nyit tartalmaz. Tapasztalt tenyésztôk szerint a lovak vérmérsékletére tompítólag hat, elzsírosodást okozhat, így inkább csak igás, vagy vágólovak takarmányadagjába javasolják.

Búza. A búzaszem csupasz és viszonylag kicsi: egészben etetve a ló nem képes jól megrágni. Etetése ezért csak összetörve, durvára darálva, vagy pelyhesítve tanácsolható. A finomra ôrölt búza emésztési zavarokat okoz. Energiatartalma egyébként jelentôs (14-16 MJ DE/kg), emészthetô nyersfehérjeszintje magas, 13%, de nyerszsírban (1.5%) és lizinben igen szegény. Ásványianyag-tartalma hasonló a zabhoz és az árpához.

Kukorica. A legnagyobb energiakoncentrációjú (15-16.2 MJ DE/kg), szerény emészthetô nyersfehérje-tartalmú (8-8.5%) abrakféle. Nyersszintje csaknem eléri a zabét (3.5-4%), ásványianyag összetétele is közel áll ahhoz. Közepes mennyiségû karotint (2.5 mg/kg) és jelentôs mennyiségû E-vitamint (20-26 mg/kg) hordoz. Bár egészséges fogazatú fölnôtt lovaknak egész szem formájában is etethetô, célszerûbb zúzott, vagy durvára darált formában nyujtani az állatoknak. Az esszenciális aminosavak közül különösen lizinben és triptofánban szegény.

A gabonafélék etetésekor tapasztalható "izzasztó" hatás különösen élesen mutatkozik a nagy keményítôtartalmú kukorica esetében. A jelenség oka az igen gyors vastagbélbeli fermentáció, amelynek eredményeként a vér glükóz- és illó zsírsavszintje ugrásszerûen megemelkedik és megnöveli a hôtermelést. Szálasok etetésekor a leírt folyamatok elnyújtottak, tompítottak. Mindezek figyelembe vételével a kukorica a zab harmadát, maximum felét helyettesítheti a fejadagban. (Megjegyzendô ugyanakkor, hogy csak a táplálóanyag-igényen felül etetett kukoricára vonatkozik a leírt izzasztó hatás!)

Cirok. Energiatartalma hasonló, fehérjekoncentrációja nagyobb, nyerszsírszintje kisebb, mint a kukoricáé. Az apró magvakat csak roppantva, vagy durván darálva etessük. A fehér színû fajtákat szabad csak fölhasználni, mert a barna magvak csersavtartalma nagy és kólikát okoznak.

Rozs. Kólikára hajlamosit, antinutrív hatású pentozánokat tartalmaz, etetése csak áztatva javasolható. Rizs. A rizshéj nagy mennyiségü kovasavat tartalmaz, ezért csak a hántolt rizs etetése jöhet - szükségmegoldásként - szóba. Köles. Bár olaj- és rosttartalma kisebb, táplálóértéke a zabéval vetekszik. Zúzott formában etethetô.