A Military története
Militarynak nevezik a lovassport egyik legszebb és legnehezebb versenyét.Eredetileg a katonalovak összetett háromnapos versenye volt.Ez a versenyág magában foglal minden lóval vérehajtandó feladatot,a díjugratást,díjlovaglást és a tereplovaglást.Így a sportág sportértéke azért is jelentős,mert mindazon tulajdonságokból,amit a melegvérű hátaslótól kívánunk,a ló vizsgát tehet.
Poroszországban a XVIII.században indult fejlődésnek a „Champagne” lovaglás művészete.Az ottani iskolában képzett ló, a mai military lóval azonosítható.A „Champagne” iskola célja olyan lovak képzése,melyek az idomító munka mellett terepbiztosak, s uticéljukat a legrövidebb úton - erejüket takarékosan használva – érik el.A kiképzés, a gyorsaság, fordulékonyság, az engedelmesség és a terepbiztonság elérését célozta. A kor lovassága ilyen tulajdonságokkal rendelkező lovakat igényelt.
A három napos versenyt – mai értelmezéséhez hasonlóan – 1864-ben Dublinban rendezték meg először.Párizsban egy katonai lovasverseny után(1902.) az értékelés alapelveit vitatták és finomították.Ennek eredményeképpen a díjlovaglás kevesebb, míg a díjugratás nagyobb hangsúlyt kapott. A terepverseny továbbra is egyfajta kondíció tesztnek számított.
Az első nemzetközi military versenyt 1905-ben a Belga Királyi Lovasegylet rendezte meg, Military International néven.
1912-ben Stockholmban volt az első „hivatalos” lovasolimpia, amelyen 11 ország képviseltette magát, s a versenyzők kizárólag katonatisztek voltak.Ekkor a military tereprészének távlovaglás jellege volt, kb. 60 km-t kellett 4 óra alatt teljesíteni. Az 5 km-es crossra 15 perc volt előírva. (333 m/perces iram)
1924-ben a párizsi olimpián rendezték az első igazi nagyszabású nemzetközi military versenyt. Az értékelés az 1921-ben alakult FEI által kiadott szabályzat szerint történt. Ebben a sportágban a nők előszőr 1956-ban indultak férfiak között.
Az 1960-as római olimpián az „A” és „C” ügetőszakasz hossza 20 km volt, a dombos és egyenlőtlen versenypálya (steeple) 3600 m, a cross 8100 m, amit akkor még egy kb. 2 km-es járógalopp követett. Összesen 34,6 km volt a táv.
Az olimpiai feltételek előszőr 1984-ben Los Angelesben változtak.Itt még kb. 16 km-es ügetőszakaszok voltak, 220 m/perces iramban. A versenypálya 3105 m, és a cross 7410 m. Ez 26,5 km,negyedével kevesebb a rómainál.
Rómában csak kevés résztvevő lovagolta ki az összes jó pontot a versenypályán (T=690 m/perc). A többieknek takarékoskodniuk kellett az erővel.A crosson egy résztvevő volt gyorsabb,mint 570 m/perc, egy ½ perccel haladta meg a legjobb időt, az összes többi 500 métert, és lassabb iramot lovagolt.
Los Angelesben 690 m/perc iramot illett lovagolni. A résztvevők kb. egynegyede lovagolt 570 m/percet, a negyedik szakaszon, kb. fele nem volt lassúbb, mint 540 m/perc.
A 60-as években a terepviszonyok döntő megváltozása eredményezte a 10 perces kényszerpihenő bevezetését.Ezen szabály kétségtelen előnye az, hogy a lovak ezen szünetben a cross előtt újabb erőt építsenek be, amivel a terep utolsó szakasza gyorsabb tempóban lovagolható. A gyorsabb lovaglás viszont egyfelől nagyobb kockázatot jelent az ugrásokon, másrészt nagyobb sérülésveszélyt, harmadszor másféle kondícióedzést.
Magyarok eredményei:
Szép hagyományai vannak ennek a sportágnak. Luzernből 1927-ben a harmadik díjat Grafi Frigyes hozta haza, majd az 1928-as amszterdami olimpián Adda Alfréd a 15. helyen végzett. 1933-ban Endrődy Ágoston, majd 1934-ben Német Dezső nyerte Bécsben a nemzetközi militaryt. A legjobb csapat Endrődy Ágoston Panduron, Jankovich Lőrinc Irányon, és Visy István Legényen az 1936-os berlini olimpián indult. Endrődy az %. Jankovich pedig a 9. helyezést érte el, a csapat már várományosa volt az aranynak, amikor Visy Legényének a terepszakaszon eltörött a lába.
A II. világháború utáni években a military versenyzés is újra szerveződött.Fennmaradása néhány dunántúli lovasklub edzőjének és lovasainak lelkes ügyszeretetéhez fűződik.
Ez a mag tette lehetővé Horváth József,Krizsán János, Szabácsy István és Varró józsef csapatösszeállítással a felkészülést az 1972-es müncheni olimpiára. Sajnos a versenyt egyedül Szabácsy István fejezte be Adonisszal és 38. lett.
A military újra háttérbe szorult, és megint csak néhány vidéki klub adta meg a lehetőséget az 1980-as moszkvai olimpiára való felkészülésre és részvételre. Cseresnyés László Fapipán, Grózner István Bíboroson, Horváth Zoltán L’Amuron indult, s a csapat 4. lett.
A következő évben ezek a versenyzők a dániai Horsensben megrendezett 9. Military Európa Bajnokságon indultak és a nemzetközi mezőny közepén végeztek.
1986-tól főleg korosztályos (ifi-junior) EB-ken vett részt a magyar válogatott,ahol általában a 4-7. hely egyikén végeztek csapataink. Ennek a fiatalításnak az eredménye az lett, hogy Sós Attila Zsizsiken a 31., míg Hercegfalvi Tibor Lumppal az 50. lett, az 1992-es barcelonai olimpián.
1993-ban csak egy kis balszerencsén múlt,hogy a válogatott a felnőtt EB csapat az 5. helyét megszerezze.Ezen a versenyen Tuska Pál 37. lett Zátony nyergében, míg Hercegfalvi Tibor Lumppal a 38.
1994-ben Schaller Gábor Albatrosszal kiegészülve a hágai világjátékokon ugyanez a csapat az előkelő 10.helyen végzett.
1995-ben Rómában nyitott EB-n a csapat 8. és ezzel kvalifikálja magát az atlantai olimpiára.Itt csak a csapatért lovagolnak, hiszen ezen a versenyen fordul elő először, hogy az egyénit különválasztják. A csapat – Zátony, Zsizsik, Albatrosz, Lump – végül is a 10.helyen végez. A következő években 1999-2000-2001-ben inkább a korosztályos válogatottak jeleskednek a kontinens viadalokon.
|