A derékkal való befolyás

Derekával a lovas csak két combjának együttműködése mellett gyakorolhat befolyást a lóra, ahogyan a széken való ülésnél is csak akkor billenthetjük ezt a derékizomzat megfeszítésével előre, ha lábunkkal a földre támaszkodunk. Mihelyt lábunkat felemeljük, vagy lóháton alsó combjainkat elterjesztjük, nem érünk el semmi hatást. A derék meghúzásánál nem a mozdulat mint olyan okoz nehézséget, hanem csak annak a megértése, hogy azzal mit akarunk elérni, valamint ennek a szemléltető bemutatása.

A derékkal való befolyás piros fonalként húzódik végig a lovaglás oktatásában. A lovas dereka minden körülmények között az összeköttetés, a híd combja és a szárak között. A comboktól és a száraktól eredő befolyások csak akkor állnak összhangban, ha a derékkal egyidejűleg kifejtett befolyás közöttük a közvetlen összefüggést megteremti. A derék a segítségadásnál úgyszólván kimondja a vezényszót, mintha az akarná mondani: "most!" A befolyások egyikének sem szabad elmaradni, vagy elkésni: a ló különben a segítséget nem értené meg. A derékkal kifejtett behatásokat ezért külön és egyedül nem próbálhatjuk ki.

Ha a lovas valamely jól belovagolt lovon a lóhoz tapadó alsólábszárak mellett a derekát meghúzza és egyben a szárral enged: a ló előremegy, ha ugyanakkor a szárral nem enged: a ló megáll.

A hatásban itt mutatkozó különbség tehát nem a derékkal, hanem csakis a szárakkal kifejtett hatástól függ. A deréknak a tevékenysége mindkét esetben ugyanaz. Kevésbé jól belovagolt lónál a lovasnak még az alsó combjával is kell hatást kifejtenie, aminek azonban összhangban kell történnie a derék és a kezek tevékenyégével.

Ha a lovas az induláshoz, vagy a megállításhoz derekát nem húzza meg, akkor combját sokkal erősebben kell használnia. A derékkal való befolyás annál nagyobb szerephez jut, minél finomabb és előrehaladottabb a ló idomítottsága.

Elrontott, vagy félrelovagolt lovak javításánál, különösen ha rossz kötésűek, a derékbefolyások döntő szerepet játszanak. Sok ló egyébként csak azért tetszik rosszul, vagy kevésbé belovagoltnak, mert lovasa nem tudja a derekát használnia.

Minthogy a lovas derekának és combjának, valamint a száraknak mindig összhangban kell működnie, úgy sohasem beszélünk szár vagy combsegítségekről, hanem az ezekkel való ténykedéseket mindig "befolyásoknak" nevezzük, amelyeknek összeműködéséből adódnak csak a "segítségek".

Minden segítség a ló számára csak akkor válik érthetővé mint olyan, valamint csak akkor válthat ki harmonikus hatást, ha ezeket a lóval teljes összhangban adjuk. Ez ugyan magától érthetőnek látszik, de azért mégis külön hangsúlyoznunk kell, mert a ló és a lovas a segítségadás pillanatában többnyire mozgásban van, a ló pedig a lovasát rázza. A segítséget csak akkor adhatjuk teljes összhangban, ha minkét élőlény -ember és ló- abban a pillanatban együttes lengésben vannak, vagyis ha a lovas a nyereghez hozzátapadva ül. Ha azonban a segítségadás pillanatában a lovas a ló mozgásától elmarad, akkor már harmonikus és jól méretezett segítséget nem tud adni, márpedig minden ily módon adott segítség a lónak kisebb vagy nagyobb megrántásával vagy meglökésével fog járni. Az összhangot, a nyereghez való tapadást, a ló mozgásának követését és a vele együtt való lengést tehát derekunk meghúzásával érhetjük el.

Minden lovasnak, aki még nem tud derekával a lóra befolyást gyakorolni, vagy aki esetleg sok évi gyakorlat ellenére ebben nem hisz, ezeket a gyakorlatokat valamely valóban jól belovagolt lovon kellene kipróbálnia, mert csak így javíthat érzésében és befolyásában.

Ha a lovas derékizomzatát csak az egyik oldalán feszíti meg, azaz ha csak az egyik ülőcsontját nyomja előre akkor ez - ha ló és lovas között a teljes harmónia fen áll- kisfokú súlyáthelyezéssel párosulva már elegendő arra, hogy a lovat fordulásra, rövid vágtában való beugrásra és ugrásváltásra késztesse.

Igen fontos és azért szükséges, hogy a lovas a derékkal való befolyást mielőbb megismerje, mert különben megszokja a hamis és helytelen segítségadást, amiről később csak nehezen, vagy egyáltalán nem tud leszokni.

Minden gyerek a hintázással játszva megtanulja a derekát e célra használni, miért ne tudná a lovas a befolyásnak e lehetőségét itt is érvényesíteni? A lovas már az első leckében mindjárt jobb fogalmat kap a helyes ülésről és megérti amit az oktató kíván, ha ez arra figyelmezteti, hogy helyezze ülőcsontjait előbbre a nyeregben. Az oktató óvakodjék attól, hogy abban a hitben, hogy könnyebben megértik, helytelen figyelmeztetéseket adjon, mint: pl. "hátra a felső test", vagy "ki a mell", vagy "képzelje el, hogy egy széken ül és hátra akar támaszkodni": ilyenek nem szolgálják a célt, mert csak megmerevítik a lovast. A lovas ugyan semmiképpen sem üljön előrehajtottan a lován, ezt azonban biztosan csak úgy kerülheti el, ha megtanulja derekát helyesen meghúzni, nem pedig ha a "hátra felső test" s "ki a mell" s hasonló felszólításoknak tesz eleget.