Őszi előkészületek

Lovaink takarmányozását mindenkor igényeihez igazítva kell végeznünk, ha megváltoznak a napjait meghatározó feltételek, napi takarmányadagját és annak összetételét is ehhez kell igazítanunk. Õsszel lehûl a levegõ, rövidülnek a nappalok, s ezáltal a szabadban tölthetõ idõ, véget ér a legeltetés, befejezõdik a szabadtéri versenyszezon, megtörténik a csikók anyjuktól való elválasztása, és a vemhes tenyészkancák jó része is ilyenkor kezdi meg vemhességének takarmányozási szempontból kritikus, utolsó hónapjait, valamint éghajlatunk alatt minden ló ekkor növeszti téli szõrzetét.

Nincs tehát a lovak között olyan csoport, amelynek takarmányozását így, vagy úgy ne érintené valamilyen szempontból az õsz. Ehhez kíván ez a rövid cikk némi segítséget nyújtani, kiemelve a legfontosabbakat, de a változtatások pontos mértékérõl és mikéntjérõl lovanként célszerû szakember segítségét is kikérni.

Kifejlett sportlovak esetében a takarmányozás átalakítása az egyszerûbb esetek közé tartozik, hiszen a versenyidény végeztével, kevésbé megterhelõ munkájukhoz könnyen alkalmazkodhatunk a takarmányadagok energiatartalmának csökkentésével.

Ne feledjük azonban, hogy pusztán az adagok mérséklése most sem jelent megoldást, azok összeállítását újra végig kell gondolnunk! Változtatnunk kell az összetételen, illetve az abrak és széna arányán is, hiszen négylábú társaink nem egyszerûen “energiára” esznek, hanem a jóllakottság elérése érdekében is, melyet ilyenkor a tömegtakarmányok adagban foglalt mértékének emelésével biztosíthatunk.

Pihentetõ munkát végzõ lovak esetében a széna aránya a napi adagban 50%, vagy még kisebb aktivitás esetén, akár 70% is lehet. Tulajdonképpen ugyanez vonatkozik a kedvtelésbõl tartott hobbilovakra is, hiszen, ha másért nem is, de a romló idõjárás és a korai sötétedés miatt, szinte bizonyosan kevesebbet mozognak õk is az év utolsó hónapjaiban. Mindkét esetben – a napi terhelés csökkenésének függvényében – csak könnyû munkára, vagy életfenntartásra kell lovainkat takarmányoznunk, odafigyelve ugyanakkor arra is, hogy az ásványi anyagok és vitaminok bevitele a megfelelõ szinten maradjon, s a téli szõrtakaró növesztése is rendben megtörténhessen (ez még akkor is érinti lovunkat, ha megnyírjuk!).

A szõrváltásban a mikroelemek közül a vasnak (1 mg testtömeg-kilogrammonként) és a jódnak (0,1 mg/kg takarmány szárazanyag) van kiemelkedõ szerepe, ezek hiányában a téli szõrzet növesztése bizonyosan csorbát szenved. A magas teljesítmények elérése érdekében adott kiegészítõket a napi adagból elhagyhatjuk (lizin kiegészítés szinte minden esetben továbbra is indokolt), illetve mennyiségüket a megkívánt szintre mérsékelhetjük. Amennyiben a kiegészítést ipari keverékkel végeztük év közben, úgy a terméktájékoztatón szereplõ ajánlás jó támpontot ad a változtatáshoz.

Folyamatosan figyeljük lovunk kondícióját, hogy túlzottan le ne fogyjon (egy kis súlyveszteség azonban még nem a világ vége!), vagy el ne hízzon. Ha valami rendelleneset tapasztalunk testtömegének alakulásában, vagy hangulatában, igyekezzünk takarmányozását is ennek függvényében kiigazítani.

A téli fagyok beálltával pedig valamelyest emeljünk az adagokon, ugyanis a szervezet “fûtése” ugyancsak energiát igénylõ folyamat.

A féléves kort elért csikók választását takarmányozási szempontból, néhány héttel az anyjuktól való elválasztást megelõzõen meg kell kezdenünk, hozzászoktatva õket ahhoz a takarmányhoz, amelyet önálló életük megkezdésekor is kapni fognak. Nagyon fontos arra figyelnünk, hogy az önmagában is nagy traumát okozó választással egy idõben, egy esetleges takarmányváltással ne terheljük meg még jobban a fiatal szervezetet, mert ez a még erõteljesen növekvõ csikó fejlõdését nagymértékben visszavetheti. A leválasztott csikók takarmányának összeállításkor annak energia, ásványianyag és vitamintartalmán túlmenõen megfelelõ fehérje (ezen belül lizin) tartalmára kell hangsúlyt fektetnünk, melyet immár a kanca tejébõl nem tud felvenni. A gyomor hirtelen megterhelését már ebben az életkorban is el kell kerülnünk, ezért a csikótápot is legalább napi négy adagra osztva adjuk nekik, szénázási periódusokat közbeiktatva.

A legeltetés befejezése több szempontból is érinti lovaink takarmányozását. Egyfelõl a kiesõ legelõfû képviselte takarmánymennyiséget kell az adagban tömegtakarmányokkal pótolnunk, másfelõl alkalmazkodnunk kell lovaink megváltozott mozgásaktivitásához is. Az enyhülõ õsz hûvösebb hõmérsékletei elõbb felélénkítik lovainkat, majd a fagyok beköszöntével mozgási kedvük ismét csökkenni kezd.

A kevesebbet mozgó állatok bélmûködése is renyhül, így a bélsárpangás kialakulásának veszélye fokozódik, melyet a fronthatások tovább erõsíthetnek. Ennek elkerülésére érdemes az abrakhoz korpát (kb. 05 kg/nap/ló) vagy lenmagot keverni (forrázás, fõzés nélkül kifejlett lovakkal legfeljebb 100-120 g, csikókkal 50-80 g etethetõ veszélytelenül).

Az eleinte sáros, majd keményre fagyott téli legelõk (jártató karámok) a lábvégeket (patát és elsõsorban a csüdhajlat bõrét) veszélyeztetik, melyek egészségének megõrzése takarmányozási feladatokat is ad nekünk. Ebben elsõsorban a megfelelõ A- (axeroftol) és H-vitamin (biotin) ellátás lehet a segítségünkre, a gondos ápoláson túlmenõen. A-vitaminból kifejlett lovaknak életfenntartásra 75 NE, vemhes kancáknak 100-150 NE, csikóknak pedig 150-200 NE a testtömeg kilogrammonkénti szükséglete (1 kg friss sárgarépa átlag 24000 NE A-vitaminnak megfelelõ β-karotint tartalmaz, azaz egy 500 kg testtömegû kanca szükségletének a felét-harmadát). Biotinból napi 15 mg adagolásával javítani lehet a gyenge pata szerkezetén.

Mivel õsszel-télen szinte kivétel nélkül valamennyi ló kevesebbet tartózkodik a szabadban – egyesek szinte el sem hagyják az istállót -, valamint csak tartósított takarmányokat esznek, elegendõ napfény hiányában hangsúlyt kell fektetnünk a megfelelõ D-vitamin ellátásra is, melyet sörélesztõvel, vagy ipari kiegészítõ alkalmazásával biztosíthatunk a legkönnyebben. Testtömeg kilogrammonként kifejlett lovaknak 5-10, csikóknak és elõrehaladottan vemhes kancáknak pedig 15 NE a napi szükséglete.

Takarmányozási szempontból a tenyészkancák vemhességének utolsó három hónapja bír kiemelkedõ jelentõséggel, hiszen a vehem növekedése ilyenkor éri el azt a mértéket, hogy az alaptakarmány mennyiség azt már kielégítõen fedezni nem tudja, valamint a közelgõ tejtermelésre is fel kell készíteni a kanca szervezetét. Ekkor az adag energiatartalmát a korábbi 1,25-1,4-szeresére, fehérje, kalcium és foszfortartalmát pedig másfélszeresére kell emelnünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kancák takarmányozásában is egyre nagyobb szerepet kap a napi abrakadag (kancatáp), melynek nyersfehérje tartalmát 15% körüli értékre célszerû beállítani, hogy a laktáció alatt is kielégítõ tápanyagforrást biztosítson, hiszen az ellést követõen a takarmány összetételén nem szabad hirtelen változtatni. A szükséges Ca kiegészítés legegyszerûbb módja a takarmánymész használata, P pótlására pedig a búzakorpa lehet az egyik megoldás. Ez utóbbit azonban célszerû megvizsgáltatni, mert gyakorta fertõzött gombatoxinokkal. Költséges, ám jó megoldás tenyészkancáink abrakellátását a 8. hónaptól részben, vagy egészben gyári kancatápokkal megoldani. Noha minden lónál fontos az etetett takarmányok minõségére hangsúlyt fektetnünk, különösen igaz ez az elõrehaladottan vemhes kancák esetében, hiszen az ilyenkor fellépõ takarmány eredetû megbetegedések könnyen vetéléshez is vezethetnek.