A szükséges plusz - A vitaminok szerepe lovaink takarmányozásában I.
Újra eljött a tél, lehûlt a levegõ, egyre mostohább körülmények között kell mindennapi teendõinket végeznünk. Bennünket, embereket a legkülönfélébb formában bombáznak reklámokkal, hogy egészségünk megõrzése elképzelhetetlen étkezéseink rendszeres vitamin kiegészítése nélkül. De mi a helyzet lovainkkal? Számukra is elengedhetetlen a „multivitaminok” használata?
Természetesen a lovak egészséges életfolyamataihoz is nélkülözhetetlenek a vitaminok. Ezek, a takarmányban általában nagyon kis mennyiségben elõforduló, energiát nem szolgáltató vegyületek a szervezetben számos folyamatban vesznek részt, bevitelük a takarmánnyal elengedhetetlen. Ez egyes esetekben elõanyaguk (provitaminok) biztosítását jelenti, melybõl azután a szervezet szintetizálja a szükséges vegyületet, máskor már készen kell azt a lónak kapnia. Ne gondoljuk azonban, hogy minden egyes vitamin kiegészítésére ugyanúgy szüksége van négylábú társainknak, ahogyan azt az emberek számára nap, mint nap sulykolják. Bizonyos, számunkra vitaminfunkciót betöltõ anyagok ugyanis vagy nem rendelkeznek lovak esetében ilyen tulajdonsággal, mert annak elõállítására maguk is képesek, vagy az emésztõrendszerükben élõ mikroorganizmusok a szükséges mennyiségben elõállítják azokat. Gyakorlati szempontból két nagy csoportját különböztethetjük meg a vitaminoknak. Egy részük (A, D, E, K) zsírokban oldódik, melyek felvételéhez a zsíranyagcsere zavartalan mûködése szükséges. Ezen vegyületeknek további sajátja, hogy a szervezet raktározni is képes õket. Más vitaminok vízoldékonyak (B-csoport, C), s ezek tárolására – a B12-vitamin kivételével – az állat nem képes, ezért folyamatosan rendelkezésre kell állniuk. A lovak napi vitaminszükségletét számos tényezõ befolyásolja. Összefüggésben van a használat módjával, az életkorral, a terhelés mértékével, de természetesen különbözõ rendellenességekkel, betegségekkel, vagy azok kezelésével is. Bevitelüket mindig ennek figyelembevételével kell biztosítanunk, mert nemcsak hiányuk, hanem bizonyos vitaminok esetében többletük is káros.
A hám védelmére
Számos, a szervezetben azonos funkciót betöltõ anyag összefoglaló neve az A-vitamin. Ezt elõanyagaiból (karotinoidok) a szervezet maga állítja elõ, a természetes takarmányokban csak provitaminjai találhatóak meg, melyek közül legnagyobb jelentõséggel a béta-karotin bír. Az A-vitaminnak a bõr és a nyálkahártya egészséges mûködésében, valamint a csontképzõdésben van szerepe. Hiánya esetén a fertõzések könnyebben jutnak át minden hámszöveteken, mely a legkülönfélébb szervrendszerek megbetegedéséhez vezethet, tenyészkancáknál a méhfal károsodása folytán termékenységi problémákat is okozhat. Felnõtt állatoknál a hiányt a patán is jól érzékelhetjük, az törékennyé válik, de a hajlító inak érzékenysége is erre utalhat. Sántaság is jelezheti a nem elégséges ellátást, mivel a csontképzõdés rendellenessége folytán, a csontok keresztmetszete beszûkülhet, s így nyomhatják a bennük futó idegeket. Csikók és tenyészállatok A-vitamin igénye különösen magas, de növeli a szükségletet a különbözõ fertõzések fennállása is. Tenyészkancák esetében nem elég, ha csak a kész vitamint biztosítjuk számukra, hanem a petefészek normális mûködéséhez magára a béta-karotinra, eredeti alakjában is szükség van. Jó minõségû, friss, zöld legelõn, vagy ilyen helyrõl származó kaszált zöldtakarmánnyal tartott állatok béta-karotin, s így A-vitamin ellátása szinte mindig megfelelõ, mert a fiatal növényi hajtások a szükségleteken felül biztosítják az ellátást. Az elöregedett, kiégett fûben azonban jelentõsen csökken ennek a fontos vegyületnek a mennyisége, ezért az az igényeket nem biztos, hogy fedezni tudja. Ugyancsak ez a helyzet az istállóban tartott, friss kaszált zöldtakarmányt nem fogyasztó lovak esetében is, mivel nemcsak lényegesen kevesebb – nagyjából a tizede – a széna karotintartalma, mint a fûé, amibõl készül, hanem a tárolás során még ez a mennyiség is folyamatosan csökken. Ilyenkor, különösen az elõrehaladott vemhes kancák esetében a kiegészítés óhatatlanul szükséges. Ez már csak azért is igaz, mert az általánosan követett tenyésztési gyakorlat alapján, éppen a tél végi hónapokra esik a vemhességnek az a fázisa, amikor az A-vitamin igény a legmagasabb, de ugyanakkor a friss zöldtakarmányozás lehetetlen, s a betárolt széna karotintartalma is jelentõs veszteséget szenvedett már el. A kiegészítés fontosságát indokolja továbbá az is, hogy az újszülött csikó A-vitaminhoz csak a kanca tejébõl juthat majd, ami szintén annak tartósan megfelelõ ellátását teszi szükségessé. A takarmányadag karotin kiegészítésére számos megoldás lehetséges. Felhasználhatóak erre a zöld növényi lisztek, de nagyszerû béta-karotinforrás a sárgarépa is. Ez utóbbi mellett szól ízletessége, és kiváló étrendi hatása is. Természetesen ma már különféle stabilizált karotin- és A-vitamin készítmények is hozzáférhetõek a takarmánykiegészítõket gyártó cégek jóvoltából. Nem jellemzõ, de – különösen ipari kiegészítõk használata esetében – elõfordulhat az A-vitamin túletetése is. Erre utalhat a szõrzet durvává válása, az izomtónus csökkenése, de akár a depresszió is. Éppen ezért hosszabb távon a napi A-vitaminbevitel semmiképpen ne haladja meg az 1000 NE testtömeg kilogrammonkénti mennyiséget. Már kisebb mértékû túletetés következtében is számolni lehet ugyanakkor azzal, hogy a takarmány E-vitamin tartalmának kihasználása csökkenni fog.
Az egészséges csontozatért
Szintén több, szám szerint kétféle vegyület alkotja együttesen a hétköznapokban D-vitaminnak nevezett csoportot. A D2-vitamin növényekben, a D3-vitamin pedig az állatok bõrében keletkezik. Mindkettõ a napfény ibolyán túli sugárzásának hatására, saját elõanyagából szintetizálódik, s a szervezet mindkettõt átalakítja. A keletkezõ végtermék segíti elõ a kalcium és a foszfor felszívódását a bélbõl, illetve a kalcium újbóli felszívását a vesén keresztül. Mindebbõl következõen ennek a vitaminnak elsõdleges szerepe van a csontozat egészséges fejlõdése és kifogástalan állapotban való megtartása szempontjából. Természetes tehát, hogy elõrehaladottan vemhes kancák és növendék csikók szükséglete a legmagasabb, a többi ló igényének mintegy másfélszerese. Csikóknál hiánya csontképzõdési zavarokban nyilvánulhat meg. Istállózott tartás mellett legmegfelelõbb a napon szárított szénával való takarmányozás, mert ez tartalmazza messze a legtöbbet D-vitaminból a természetes takarmányok közül, s ez a mennyiség az állatok bõrében szintetizálódó vitaminnal együttesen már képes lesz kielégíteni legtöbb esetben az igényeket. A téli hónapokban, vagy napon keveset tartózkodó lovak számára azonban szükségessé válhat a kiegészítés. Erre kiválóan alkalmas a sörélesztõ, vagy a csukamájolaj, de rendelkezésre állnak stabilizált szintetikus készítmények is. Talán a D-vitamin az a vitamin, melynek kiegészítését a legnagyobb odafigyeléssel kell végezni, ugyanis túletetésére a lovak igen érzékenyek. Túladagolása étvágytalanságot, sántaságot, vesekárosodást, de akár elhullást is eredményezhet, valamint káros meszesedési folyamatok indulhatnak meg a szövetekben és az erekben. Egyes növényekben, mint például a Nyugat-Dunántúlon és középhegységeinkben honos réti aranyzabban D3-vitamin is megtalálható. Ennek túlzott fogyasztása szintén nemkívánatos hatásokhoz vezethet.
|