Bizonyára azok közül, akik lovak között töltik mindennapjaikat sokaknak feltűnt, hogy vannak
napok, melyeken sporttársaink kipihentebbnek tűnnek, mint másokon, noha sem a munka
intenzitásán, sem a takarmányon nem változtattunk, s az időjárásban sem köszöntött be semmilyen, ezt indokoló fordulat. Valószínűleg „csak” jobban aludtak, s ennek kedvező hatását élvezhettük napi edzésük során. Lovaink ideális pihenéséhez természetesen sok minden kell: nyugodt, csendes istálló, megfelelő padozat, kellemes (sem túl alacsony, sem túl magas) hőmérséklet, kellő mennyiségű és minőségű alomanyag, és végül, de nem utolsósorban „normális” méretű boksz.
Az alommal szemben támasztott követelmények
Számos szempontot kell mérlegelnünk, amikor megválasztjuk, hogy mit fogunk istállóinkban használni. Az alkalmazott anyagnak könnyen kezelhetőnek, könnyen és lehetőleg állandó minőségben beszerezhetőnek, jól tárolhatónak kell lennie, de emellett az ára sem mellékes szempont, s eddig a lovak igényeit még figyelembe sem vettük! Az alomtól elvárjuk, hogy megfelelően puha, száraz és kellemes hőmérsékletű fekhelyet biztosítson, azaz jó nedvszívó és hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezzen. Emellett a lovak egészségére sem lehet káros, így pormentesnek, illetve penész, vagy más szennyeződéstől mentesnek is kell lennie.
Az almoláshoz ma már rendkívül sokféle anyagot használhatunk fel, s nemcsak különböző egyéb gazdasági tevékenységek melléktermékeit, hanem speciálisan erre a célra gyártott anyagokat is. A legelterjedtebb, s legrégebb óta használt alom világszerte a különféle gabonák szalmája, egyre gyakoribb a faforgács használata, de számos országban állnak lovak újságpapír szecskán vagy a rizs hántolásakor visszamaradó héjon, s újabban iparilag előállított pelletált formájú alomanyagokon is. Vajon melyiket érdemes választanunk?
Forgács vagy szalma?
Az előbb felsorolt lehetőségek közül hazai viszonyaink között elsősorban a faforgács, illetve a szalma az, ami lovaink fekhelyeként szóba jöhet. Mindkettőnek vannak hívei és ellenzői egyaránt, s mindkét oldal fel tud sorakoztatni különböző érveket a maga igaza mellett.
Az újabb kutatási eredmények azonban azt látszanak alátámasztani, hogy a szalmával történő almolás jobb a lovak számára, mint a faforgács használata. A vizsgálatok azt mutatják, hogy szalma használata esetén a lovak mintegy háromszor annyi időt töltenek az oldalukon fekve, mint forgácson. Közismert tény, hogy négylábú társaink akár állva is tudnak pihenni, de mélyalvásra csak akkor képesek, ha lefekhetnek. Ugyan mindkét alomanyagon hajlandóak a mellkasukon feküdni, de oldalukra dőlve sokkal hosszabb időt töltenek a szalmában.
A szalmát különböző méretű bálákban szerezhetjük be, tárolása és kezelése jól megoldható, viszont helyigénye valamivel nagyobb a forgácsénál. A szalma használatának potenciális hátránya lehet, hogy gyakorta poros, illetve penészes, s egyes lovak légzőrendszerét irritálhatja, emellett vannak lovak, melyek hajlamosak felenni azt maguk alól. Éppen ezért a megfelelő minőség biztosítása érdekében a szalma beszerzésekor is ugyanolyan körültekintően kell eljárnunk, mint a takarmányozásban felhasznált alapanyagok esetében.
A forgácsot általában zsákban, ritkábban ömlesztve vásárolhatjuk. Választhatunk a fűrészüzemek egyszerű mellékterméke, de akár speciálisan almoláshoz gyártott termékek között is. Ez utóbbi előnye, hogy pormentessége általában biztosított, s benne a különböző idegen, veszélyes anyagok (pl. szög) előfordulásának esélye minimális. A lovak többsége a faforgácsot nem eszi fel maga alól, bár ennek ellenkezőjére is akadt már példa, ami komoly emésztési problémákat okozott. A forgács hátrányai között említhető, hogy rendkívül porózus, s gyakran marad nedves, valamint nem biztosít olyan meleg fekhelyet, mint a szalma. Az utóbbi szálai között ugyanis levegő marad, jobban szigetel, ezáltal a lónak melegebb érzetet biztosít.
Az iparilag előállított, pelletált formában beszerezhető alomanyagok nedvszívó képessége ugyan jó, de messze nem készíthető belőlük olyan kényelmes fekhely, mint szalmából, de még olyan sem, mint faforgácsból. Ezért ezek egyszerű kezelhetőségük miatt elsősorban az istállószemélyzet életét könnyítik meg, lovainkét nem.
A boksz mérete is meghatározó
Saját tapasztalatom, és számos kutatási eredmény is azt mutatja, hogy kicsi bokszokban a lovak – különösen a nagyobbak – nem szívesen fekszenek le, mert félnek tőle, hogy a fal mellett fennakadnak. Ez ellen többféleképpen lehet védekezni, egyrészt a boksz falára szerelt vízszintes lécekkel, melyekben patájukkal fogást találhatnak, s elrúghatják magukat a faltól, másfelől az alom megfelelő kialakításával. Ez utóbbi esetben az almot úgy célszerű elhelyezni, hogy az a fal mellett kissé magasabban álljon, s körbe a boksz közepe felé lejtsen, így a lónak nagyobb esélye van „elgördülni” a faltól. Természetesen a legjobb megoldás az, ha istállónkban a bokszok mérete nem kicsi, azaz legalább 3,30 m x 3,30 m-esek. Ez már csak azért is célszerű, mert több vizsgálat is utal arra, hogy a különböző rossz szokások (karórágás, szitálás stb.) kialakulásának lehetősége a boksz méretének csökkenésével arányosan nő.