A lovak jellegzetességeinek kialakulásában elsősorban egykori életterük, a végtelen sztyeppe volt nagy hatással. Csupán az éber, fürge, a menekülésre mindig készen álló lovak maradtak életben. A biztonságot a ménes jelentette. A lovak közösségét egy vezércsődör irányítja, amelynek keményen meg kellett küzdenie a riválisaival ezért az előkelő helyért. Veszély esetén, például egy ragadozó felbukkanásakor, az állatok kör alakban húzódnak össze úgy, hogy a legerősebb felnőtt példányok erős hátsó lábukkal fordulnak a támadó felé. Ha azonban sikerül időben észrevenniük a veszélyt, akkor a ménes villámgyorsan elvágtat.
A mai lovak életét alapvetően az ember határozza ugyan meg, de a megfelelő rangsor kialakítása a legkisebb ménesben is nagyon fontos dolog. A csődöröket általában nem is tartják a többi állattal, hisz azok a szabad életükben is a ménestől különválva, külön ménest alkotva élnek.
A kancák és a fiatalabb állatok között a rangsor hamarosan kialakul. A hatalmi harcok ritkán járnak komolyabb sérülésekkel, de azért a harapásoknak, rúgásoknak gyakran igen hosszú ideig nyoma marad az állaton. A lovak az embert társként (alá, mellé, fölérendelt), vagy ellenségként kezelik. A társi viszonyt szeretettel és gondoskodással, az ellenséget a durva bánásmóddal érjük el. Ha viszont nem bánunk szigorúan vele, akkor alárendeltek leszünk, és ne csodálkozzunk, ha pár harapást kaphatunk.
Ha egy lovat szeretnénk tartani, sohase feledjük, hogy a lovak veleszületett tulajdonsága a csapatszellem, mindig szükségük van egy társra. Szükség esetén egy kecske, vagy egy szamár is megteszi, de még egy macska is többet ér a semminél
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
