A lovak törzsfejlődése
A lovak törzsfejlődése nagyjából 55 millió évbe telt. A legöregebb ős kb. 54 millió évvel ezelőtt, a földtörténet eocén korszakában élt.
Ez az állat olyan hatalmas volt, mint egy mai nyúl. Hyracotheriumnak hívták.Ő még a fák lombját fogyasztotta. Első lábain négy, hátsó lábain három ujja volt. Európa, Észak-Amerika és Kelet-Ázsia erdős vidékein élt. Belőle fejlődtek ki évmilliók során az első olyan fűevő (legelő) állatok, melyek lábain eleinte három, majd fokozatosan egyetlen, patában végződő ujj volt.
A korai lombevő lovakhoz tartozott még a Mesohippus és a Parahippus.Nekik alacsony koronaredőzetű fogaik voltak. Amikor kb. 20 millió évvel ezelőtt, az észak-amerikai erdők helyét füves puszták foglalták el, az ősi lovak végtagjai egyre hosszabbakká váltak, így lehetővé téve a hosszú vándorlást és a ragadozók előli sikeresmenekülést.
Ezzel egyidőben fogazatuk is átalakult: koronájuk rágólapja magas redőzetű lett, ami alkalmasabb volt a szívós füvek felaprítására.
Az első fűevő ló a Merychippus volt, de később kiszorította a Pliohippus, az első egyujjú ló. A pleisztocén korszakban (mintegy kétmillió évvel ezelőtt) jelentek meg az Equus nem első képviselői.
A jégkorszak alatt az Equus faj Amerikából Eurázsiába vándorolt. (Megtehette, hiszen ekkor a kontinensek még összeértek.) Négy primitív lófajta fejlődött ki Európában és Ázsiában.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
