|
A vágta
2005.07.11. 17:34
 Seabiscuit az átlagosnál kisebb termetű versenyló volt, mégis le tudta győzni War Admiralt, az Egyesült Államok leghíresebb telivérjét. Meglepetésszerű diadalsorozata önmagánál jóval nagyobb jelentőségű eseménnyé vált, a siker reményét erősítette ugyanis a nagy gazdasági világválság korában az elszegényedett tömegek számára.
A XX. század elején járunk. Charles Howard, egy San Franciscó-i kerékpárüzlet tulajdonosa egy nap különös zajra lesz figyelmes. A furcsa robaj forrását keresve megpillant egy gyönyörű, fekete automobilt, melyről azonnal tudja: ebben van a jövő. Pár éven belül Howard a nyugati part legsikeresebb Buick-kereskedője lesz. De az autók, melyek meghozták neki a sikert, elrabolják tőle a boldogságot. Miután fia autóbalesetben meghal, élete válságba kerül: tönkremegy a házassága, az üzlet befuccsol. Howard egyedül marad. Több száz mérfölddel arrébb él Tom Smith, a gyönyörű, végtelen prérik cowboya. De a prérin megjelennek a szögesdróttal meghúzott határok, a vasúti sínek. Smith egy csapásra egy letűnt világ relikviája lesz. John Pollard egy jómódú ír emigráns család könyvekkel és szeretettel teli házában látja meg a napvilágot. De a sors őt sem kíméli. Mikor a család a tönk szélére jut, Pollard meglovagolja az egyetlen esélyt, ami maradt a számára: nyeregbe száll, és hogy a napi betevőt megkeresse, versenyezni kezd, és amatőr boxolóként ringbe száll. Johnny "Red" Pollard megtanulja, hogy senkiben sem bízhat, csak saját magában. 1932-ben a sosem látott szegénységbe és kiábrándultságba süllyedt ország élére az újonnan megválasztott elnök, Franklin Delano Roosevelt kerül. A munkanélküliség sok helyütt eléri az ötven százalékot, és kétmillió hontalan rója az utakat szerte az Államokban. Néhány évvel később Charles Howard újra megnősül: feleségül veszi a lóversenypályán megismert fiatal szépséget, Marcela Zabalát. A házaspár elhatározza, hogy szerződtet egy trénert, és vásárol egy lovat.
A tréner, Tom Smith feladata a ló kiválasztása; a különös férfi választottja, Seabiscuit híres vérvonalból származik, de a szakemberek szerint túl makacs és vakmerő, ezért senki nem jósol neki nagy jövőt a versenypályákon. Smith azonban meglát valamit a mokány, göcsörtös lábú lóban - éppen úgy, ahogy "Red" Pollardban is, akit 1936-ban mint az új zsokét mutatja be Howardéknak.
Az értő és szerető kezekben Seabiscuit hálátlan és kezelhetetlen állatból  versenygyőztes telivérré válik. Az a kihívásos verseny azonban, mely Seabiscuit és az addigi bajnok, War Admiral között zajlik, túlnő az egyszerű sportvetélkedésen: két világ összeütközésévé válik. Az egyik oldalon a keleti part bankárjai és gyönyörű lovuk, a másikon pedig az ország nincstelenjei, akik három "senkiháziba" és a kihívóba, Seabiscuitbe vetik minden bizalmukat.
Seabiscuit megnyeri a versenyt, és 1938-ban az év lovának választják. A győzelmi mámorba azonban üröm vegyül: közvetlenül a futam előtt Pollard balesetet szenved egy másik ló nyergében, így helyette más hajtja a lovat. Hónapokkal később Seabiscuit is megsérül, és Howard farmjára kerül, ahol a szeretetteli és gondos ápolás ellenére igen lassan lábadozik. Idővel azonban bekövetkezik a lehetetlen: a komótos séták ügetésbe, az ügetések pedig szilaj vágtába fordulnak. A nemzet hőse 1940-ben - abban az évben, mikor Franklin Delano Rooseveltet addig példátlan módon harmadszor is elnökké választják - tér vissza a pályákra, nyergében a felépült Red Pollarddal, hogy azután a Santa Anita Hendikep versenyen elsőként vágtasson át a célvonalon.
Laura Hillenbrand újságírónő, az Equus magazin szerkesztője, gyermekkorától kezdve rajongott a lovakért. Létezett egy történet egy hihetetlen karriert befutó versenylóról, Seabiscuitről, mellyel munkája során újra és újra találkozott. És bár szinte mindent tudott a ló pályafutásáról, az őt körülvevő emberekről - a tulajdonosról, az edzőről, a zsokéról - semmiféle információja nem volt. Mindaddig, míg 1996-ban újabb cikkekre nem bukkant. Négy év kellett hozzá, hogy az immáron kerek történetet könyv formájában jelentethesse meg. Kezdetben szerény elvárásokat támasztott a mű fogadtatásával szembe. Így aztán nagy meglepetés volt a számára, hogy a könyv a bestseller-listán nyolcadik helyen debütált. A Seabiscuit, egy amerikai legenda a harmadik héten már az első volt, decemberben pedig több mint húsz folyóirat választotta meg az év könyvének. Ekkora siker után nem csoda, hogy a regény megfilmesítésének jogaiért ádáz csata kezdődött a stúdiók között, de mikor Gary Ross - Hollywood egyik legtehetségesebb rendezője, forgatókönyvírója és a lóversenyzés régi szerelmese - felhívta Hillenbrandot, a harc kimenetele nem volt többé kétséges. Több órás beszélgetésük során az írónő meggyőződött róla, hogy a történet a legjobb kezekbe került: annak ellenére, hogy a mű középpontjában a majdnem elfeledett, ám később mégis hihetetlen sikereket elért ló áll, Ross az írónőhöz hasonlóan az állat pályafutását végigkísérő emberek sorsának ábrázolásában látta a történet lényegét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
