♥Horselover-Minden amit a lovakról tudni érdemes-Gyere és lépj be a lovak varázslatos világába!♥

A rajtengedély vizsga 2.

A rajtengedély vizsga - Amit minden vizsgázónak tudni kell

Felkészülés a vizsgára
Mint ahogy korábban is említettem, a vizsga elõtt érdemes idõben informálódni a feltételekrõl, hogy ne érhessen bennünket meglepetés. Hogy ne csak maga a vizsga, hanem a felkészülés is zökkenõmentes legyen, érdemes megfogadni az alábbi tanácsokat, már a vizsga elõtti évre (évekre) nézve is.
• Keressünk kapcsolatot a lovassport felé rokonok, barátok, ismerõsök útján, de a szövetségek, a szaksajtó és az Internet is segítségünkre lehet!
• Szerezzük be, és tanulmányozzuk az induláshoz szükséges szakirodalmat, folyóiratokat!
• Látogassuk a szakemberek által ajánlott versenyeket, ismerkedjünk a szabályokkal, figyeljük meg a követelményeket!
• Ne hagyjuk ki a melegítõpályát sem, ahol hasznos információkat gyûjthetünk az edzõkrõl, munkájukról és annak eredményeirõl!
• Szokjuk a stílusversenyek légkörét, keressünk kapcsolatot bírókkal, pályaépítõkkel, járjuk be a pályákat, figyeljük a bíráskodást!
• Figyeljük meg, mely lovak bizonyulnak jó partnernek a kezdõ lovasok számára (kor, ivar, méret, származás, kiképzettségi szint).
• Keressük meg a pónilovakkal dolgozó edzõket, valamint azokat az egyesületeket, ahol igényes futószáras elõképzés folyik. Az ilyen lovardákban a kis lovasok ülés szépségversenyen és egyéb, az alapok elsajátítását elõsegítõ és felmérõ ügyességi számokban versenyezve töltik el elsõ éveiket. Ennek folytatása az idomítólovaglás alapjaival történõ megismerkedés, ami nélkül köztudottan nincs eredményes stílusugratás sem.
• A felkészültségünk ellenõrzése végett vegyünk részt legalább egy, de ha lehet több elõkészítõ tanfolyamon, mielõtt nekivágnánk az igazi megmérettetésnek.

Ezen tapasztalatok alapján könnyebben rátalálhatunk azokra a szakemberekre, akik segítségünkre lehetnek a rajtengedély vizsgához vezetõ úton, s akik által rengeteg idõt, energiát és pénzt takaríthatunk meg magunknak.

További tanácsok
- A lovas személyére nézve
Bár a kezdõ lovas kategória nem korhoz kötött, a többség rendre a gyermek korosztályból kerül ki, ami fokozott felelõsséget ró szülõre és edzõre egyaránt, ezért rögtön az elején két fontos dolgot kell tisztázni. Egyrészt, hogy megvan-e az igazi szándék, amely e veszélyes sport ûzésére irányul, másrészt fennáll-e a lovassportra való mentális és fizikai alkalmasság. Ez utóbbi talán könnyebben megállapítható (sportorvosi) a mérhetõ paraméterek miatt, az elõbbi viszont nehezebb kérdés, hiszen kevés gyermek válaszolna nemmel arra kérdésre, hogy „szeretnél lovagolni?”, holott többségük ekkor még nincs is tisztában a várható nehézségekkel. Itt kell visszautalnom a szülõ és az edzõ közös felelõsségére, akiknek reális ítélõképessége illetve szaktudása nélkülözhetetlen a „döntések” meghozatalában.

– A szülõkre nézve
A gyermek egészsége és biztonsága legyen mindig az elsõ! Nincs az a siker, ami megérné az ésszerûtlen kockázatvállalást. Mind a ló-, mind a lovarda, és edzõkereséskor (késõbb a versenykiválasztásnál) ez lebegjen a szemünk elõtt.
Nem kevés bajt okozott már néhány, magát már „mesternek” képzelõ szülõ, aki úgy gondolta, hogy pár hónap vagy év elteltével már mindent megtanult, és így egyre gyakrabban beleszól a szakemberek (edzõ, versenybíró, pályaépítõ, tenyésztõ) munkájába. Ezek a szülõk pont a saját gyermeküknek ártanak a legtöbbet. Az sem szerencsés, ha a szülõ jobban akarja a versenyzést, mint maga a gyermek, aki így, az „atyai szigor” hatására, félelembõl versenyez, nem kis kockázatot vállalva ezzel.
A szülõ körültekintõ elõkészületekkel és jó szakemberválasztással tehet a legtöbbet gyermekéért. Az persze nagy elõny lehet, ha a szülõ egyúttal „igazi” lovas is.

– Az edzõ személyére nézve
A gyerekek kialakulóban lévõ személyiségére nagy hatással van az a „viselkedésminta”, amit a környezetükben élõ, rájuk nagy befolyással bíró személyek – így maga az edzõ is – mutatnak nekik. Nem mindegy tehát, hogy e fogékony és érzékeny korban kit választ melléjük a szülõ. A képzettség, a szakmai és emberi rátermettség legyen a döntõ szempont az oktató kiválasztásánál. A fennti tulajdonságokra a tanítványok eredményeibõl és hozzáállásából is következtethetünk. Elõny, ha az edzõ aktív lovas, aki személyes példát mutat, és ha szükséges, a kiválasztott ló (lovak) képzésével is hozzá tud járulni tanítványa eredményességéhez. Az igazán képzett (Lovas Akadémián, Testnevelési Egyetemen végzett) edzõk kis létszáma és nem egyenletes földrajzi megoszlása nem mindig teszi lehetõvé, de ha lehet, kerüljük az önjelölt, képzetlen, vagy korszerûtlen tudású, nagyhangú, mindenkit felvállaló, utazó edzõket, akik heti egy-két ugrónapot futtában megtartva kérnek el (sokszor nem kevés) pénzt a „naív” szülõkrõl. A korábban leírt pontok (Felkészülés a vizsgára) megfogadása sokat segíthet e tekintetben.

– A lóra nézve
Képzetlen, fiatal, vagy egyéb okból alkalmatlan lóval kockázatos és kudarcokkal terhes lehet a tanulás, és kétes eredményû a vizsga végkimenetele. Óvakodjunk a kipróbálatlan, ellenõrizetlen forrásból ajánlott „tuti” lovaktól és azok kínálóitól, mert az a végén minden szempontból nagyon sokba kerülhet.
Lehetõleg jól kiképzett, rutinos és fõként jóindulatú, együttmûködõ lovat válasszunk a felkészüléshez, de a vizsgához mindenképpen. Ha szükséges, itt is vegyük igénybe szakember segítségét, keressük a versenyeken rendre megbízhatóan teljesítõ, korábbi lovasa által esetleg „kinõtt” sporttársakat.
Ma már egy ilyen lóhoz egy vizsga, verseny, vagy bajnoki döntõ erejéig kölcsön vagy bérlet útján is hozzájuthatunk, mert nem mindenki van abban a helyzetben, hogy a fenti kívánalmaknak megfelelõ hátast birtokoljon.
Azt viszont mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy a jó ló önmagában mit sem ér, ha nincs meg a feléje irányuló, jó értelemben vett alázat és szeretet, valamint hiányzik a szelíd, gondos bánásmód. „Õ” nem pótolhatja a jó edzõt és az annak irányításával végzett rendszeres, szakszerû munkát, de a lovas szorgalmát és kitartását sem.

Akik a fenti szempontok és elvek figyelembevételével indulnak neki a rajtengedély vizsgának, nagy valószínûséggel sikeresen teljesítik majd azt, és további pályafutásuk sem reked meg az 100 cm-es pályákon.
A sokoldalú alapképzés lehetõvé teszi számukra, hogy akár mindhárom olimpiai szakágban kipróbálhassák magukat, egy idõ után talán a saját maguk által kiképzett lovakkal is, akiket remélhetõen mindenkor társnak és nem eszköznek tekintenek majd céljaik elérésében. Kezdõként és haladóként is akkor fognak jó úton járni, ha nem csak az eredményre, hanem a minõségre és a stílusra is kellõ hangsúlyt fektetnek, versenyezzenek majd bármely szakág bármely kategóriájában.