Hogyan hívták Nagy Sándor lovát?
Bizonyára számos olyan ló élt a történelem folyamán, amelyek hűsége, ügyessége, kitartása megmentette gazdája életét, s így neve sokáig fennmaradt. De talán egyikükről sem maradt ránk annyi írásos emlék, mint Nagy Sándor legendás lováról, Bukephaloszról, „akiről” a kor történetírói név szerint is megemlékeznek.
A Bukephalosz név bikafejet jelent, s valószínű, hogy a lovat abból a híres thesszáliai ménesből vették, amelyben minden lovat ökörfejet ábrázoló bélyeggel jelöltek meg.
Bukephalosznak már a királyi udvarba való megérkezése is mesébe illő történet.
A fiatal fekete mén egyetlen lovast sem tűrt meg a hátán, mígnem az akkor tizenkét esztendős Sándor addig könyörgött az apjának, míg az megengedte neki, hogy ő is megpróbálkozzon a csikó megülésével. A legenda szerint az ifjú Nagy Sándor észrevette, hogy a ló az erős napsütésben a villódzó árnyaktól retteg, így hát mindig úgy fordította a ló fejét, hogy az ne lássa az árnyékokat, és körbelovagolt az arénában a betöretlen csikó hátán.
A kor történetírói szerint Nagy Sándor mindig kedvenc ménje hátán indult csatába. Utoljára a Hüdaszpész folyó mentén vívott ütközetben, ahol a ló halálos sebet kapott, azonban minden erejét összeszedve kimentette gazdáját a csatatérről, és csak amikor már biztonságban érezte Alexandroszt, akkor rogyott össze és múlt ki.
Nagy Sándor a Hüdaszpész partján nagy pompával temettette el hűséges lovát, s ugyanitt várost is alapított, amelyet a lova emlékére Bukephaliának nevezett el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
