A ló patája ferde, csonka kúp alakú, sima felületű, szarutokba foglalt utolsó ujjperc, mely dorsalisan magasabb, palmarisan, illetve plantarisan alacsonyabb. Az elülső és a hátulsó, valamint a jobb és a bal oldali pata egymástól jól megkülönböztethető. Az elülső paták terültebbek, a talp felülete nagyobb, laposabb, a tojás tompa feléhez hasonlók. A hátulsók meredekebbek, a talpi felület keskenyebb, mélyebb, a tojás hegyes végéhez hasonló alakúak. Az oldalfalak közül a medialis fal mindig meredekebb.

A pata fala sima, felületén alig észrevehetően, a pártaszéllel párhuzamosan finom kiemelkedések és behúzódások (fiziológiai gyűrűk) vannak, amelyek a tartástól, a takarmányozástól és a betegségektől függően különböző távolságokban állnak egymástól. A szarutok egyes területeihez viszonyított alakváltozásuk a rendellenes megterhelés jele lehet.

A pata fala a hegyfalon a leghosszabb, az oldal- és sarokfal rövidebb. A három falrészlet hosszának aránya az elülső patán 3 : 2 : 1, a hátulsó patán 4 : 3 : 2. A hegyfal a talajjal az elülső patákon 45–50 fokú, a hátulsó patákon 50–55 fokú szöget zár be. Az oldalfalak palmaris, illetve plantaris irányban fokozatosan meredekebbé válnak, és a talajjal nagyobb szöget alkotnak. A szarufal medialisan meredekebb és vékonyabb, mint lateralisan. A sarokfal 100–120 fokú szöget zár be a talajjal.

A pata alakja a fajta, a kor, a használat, a végtagok, de különösképpen az ujjtengely állásának megfelelően változik. Így más az elülső és a hátulsó, illetve a jobb, és a bal pata. Szabályos az ujjállás, ha az ujjtengely elölről tekintve egyenes és a sagittalis síkban van vagy azzal csak 2–5 fokú, kifelé nyíló szöget zár be. Oldalról tekintve szabályos az ujjtengely, ha szintén egyenes, és az elülső végtagokon 45, a hátulsó végtagokon pedig 50–55 fokos szöget képez a talajjal.

A szarutok, capsula ungulae. Igen vastag, elszarusodott hámréteg, a pata részeinek megfelelően tagolódik. Felső széle a pártaszél, margo coronalis, amelynek belső felületén a szegélynek megfelelően sekély, kb. 2–4 mm széles szegélyárok, sulcus limbalis, és az alatt a pártát borító, vele párhuzamosan 1,0–1,5 cm széles, az előbbinél mélyebb pártaárok, sulcus coronalis, halad. A sulcus limbalis szaruja a szegélyszaru, epidermis limbi s. perioplum, amely palmarisan, illetve plantarisan szélesedik, és a sarokvánkosok bőrébe, epidermis tori, megy át.

A pata szabálytalan henger alakú falán, paries ungulae, dorsalis hegyfalat, pars dorsalis s. paries ungulae dorsalis, két oldalfalat, pars collateralis lateralis et medialis s. paries ungulae medialis et lateralis, és hátulsó sarokfalakat, pars angularis medialis et lateralis s. paries ungulae angularis lateralis et medialis, különíthetünk el, amelyek éles határ nélkül mennek át egymásba. A sarokfalak caudomedialis irányú hegyesszöget, a sarokélt, angulus parietis, képezve visszafordulnak a lábvég tengelye irányába, s mint saroktámasztók, pars inflexa lateralis et medialis s. pila angularis, a nyír két oldalához térnek. A szarutok talajra fekvő széle a hordozószél vagy szabad szél, margo solearis.

A talp, solea ungulae, homorú; szaruja, solea cornea, a hegyfal közelében levő, félhold alakú testecske, corpus soleae, kétoldalt hátrafelé elhegyesedő szárban, crus soleae laterale et mediale, folytatódik, amelyek a nyírt fogják közre. A talpszárak hegyes vége, angulus soleae lateralis et medialis, a sarokfal és a saroktámasztó közé ékelődik. A hordozószél a talpon túlterjed, és a talppal világosabb (szürkésfehér) színű, morzsalékony szerkezetű, kb. 3 mm széles fehérvonalban, zona alba, egyesül.

A nyír, cuneus ungulae s. furca, a talp középsíkjában hátul helyeződik, a nyíl hegyéhez hasonló alakú. Szarujának, cuneus corneus, dorsalisan irányuló hegye, apex cunei, középső teste, basis cunei, és hátrafelé széttérő két szára, crus cunei laterale et mediale, különíthető el. Belső felületén, facies interna, a középvonalban kiemelkedő kakastaréjnak, spina cunei, megfelelően a külső felületen, facies externa, a középső nyírbarázda, sulcus cunealis centralis, mélyed be, amelyet két oldalról a nyírszárak határolnak. A nyírszárak külső széle és a saroktámasztók között az oldalsó nyírbarázdákat, sulcus paracunealis lateralis et medialis, találjuk. A nyír harántmetszetben W alakú.

A pata irhája, corium ungulae, a párta irhájának módosult folytatása, collagen- és elasztikus rostokat tartalmazó kötőszövet, igen gazdag vérérhálózatot (vékony artériákat és vénahálózatot) és sok idegvégződést tartalmaz. A fal és a talp tájékán a patacsont periosteumával összeolvad; szőrtüszők nincsenek benne, mirigyek csupán helyenként találhatók. Felületén szabad szemmel is jól látható irhalemezek, illetve irhaszemölcsök vannak. A pata egyes részeinek megfelelően a szegély, a párta, a fal, a talp, a nyír és a sarokvánkos irháját különíthetjük el egymástól.

A bőr alatti kötőszövet, subcutis ungulae, a patában szintén módosult, az ízületi tokkal, illetve más helyeken a csonthártyával, az ínnal, szalagokkal pataporccal összenőtt. Helyenként vékony vagy fel sem lelhető. Nincs bőr alatti kötőszövet a fal és a talp irhája alatt; a szegély és a párta subcutisa közepes mértékben fejlődött. A nyír és a sarokvánkos tájékán viszont vastag, bő kapillárishálózatot, zsírszövetet tartalmazó rugalmas párnát képez. Ez az ún. „sejtes” nyír és a „sejtes” sarokvánkos, pulvinus toricus et pulvinus cunealis, amely a rázkódtatást csökkenti, a járás rugalmasságát biztosítja. A pataporcok között a mély ujjhajlító véginán helyeződnek, egymásba folytatódnak, dorsalisan irányuló, ék alakú párnát képeznek. A nyírban haránt irányú, a sarokvánkosban pedig proximalisan hajló, collagenrostokat tartalmazó kötőszövetből és azok rekeszeiben, „sejtjeiben” levő zsírszövetből áll, amelyben verejtékmirigyek is vannak. A sejtes sarokvánkos két oldalán haladó, élesen el nem határolt szalagok térnek a pataporcok hátulsó szögleteihez és a csüdcsont distalis végének két oldalához mint függesztőszalagok, miközben a pataporc-patacsonti és a pataporc-csüdcsonti szalaggal egybeolvadnak.

Medialis feléről a szarutok eltávolítva

A pata részei. 1. Szegély, limbus, a bőr és a pata átmenetét határoló, szőrtelen, pigment nélküli bőrcsík, 2. a párta, corona, a szegély alatti, vékony szaruval borított, párta alakú részlet, 3. a fal, paries, amely a pata kúp alakú oldalfalát képezi, 4. a talajra fekvő talp, solea ungulae, 5. a talp szárai közé hátulról beékelődő nyír, cuneus ungulae, 6. a nyír fölött helyeződő, bőrrel borított sarokvánkos, torus ungulae.

1. A szegély, limbus, 3–5 mm széles, szőrtelen bőrcsík, a szarutok pártaszélét övezi, és annak a bőrbe való átmenete helyén található, a sarokvánkosok felé szétterül.

Felületes rétege a szegélyszaru, epidermis limbi, amely 4–6 mm széles és 0,5–0,8 mm vastag, vékony, puha, nedvdús, enyhén kidomborodó. Distalisan a pata falára húzódik mint a szarutok fedő- vagy védőrétege. A szegélyszarut a szegély irhájának szemölcsös rétegét borító stratum germinativum termeli. A középső réteg a szegély irhája, corium limbi, amely eres és szemölcsös rétegből áll. A ritkán helyeződő, vékony szemölcsök, papillae coriales, 1–2 mm hosszúak, és csúcsukkal előre és lefelé irányulnak. Az eres réteg a bőr alatti kötőszövettel szorosan öszszefügg.

A bőr alatti kötőszövet, tela subcutanea limbi (pulvinus limbi), 1–1,5 cm vastag. A köztakaró bőr alatti kötőszöveténél tömörebb, közepes mértékben fejlett, és szorosan összenőtt a szegély irhájának hálózatos rétegével. A dorsalis felületen ebben a rétegben a közös ujjnyújtó izom 3 mm vastag ina található, amely alatt dús vénahálózat van. A bőr alatti kötőszövet alatt az ujjpólya, fascia digiti, az alatt pedig dorsalisan a közös ujjnyújtó izom, palmarisan a mély ujjhajlító izom ina, kétoldalt a pataporc és a nyírcsont szalagjai, továbbá a pártacsont csonthártyája található.

2. A párta, corona, hámrétege, epidermis coronae, amely hosszanti szarucsövecskékből, tubuli epidermales, épül fel. A párta irhája, corium coronae, a szegéllyel szomszédos, azon át elődomborodó, 1,5–2 cm széles, körben haladó duzzanat alakjában tűnik fel. Hátrafelé laposodik és szélesedik, a sarokvánkoson át éles szélt képezve, a talpi felületre hajlik, pars inflexa corii coronae, ahol a nyír irhája mentén annak feléig követhető. A szarutok sulcus coronariusában helyeződik, sok rugalmas rostot tartalmaz. Az irhában szemölcsös és eres réteget különböztetünk meg. A párta irhájának szemölcsei, papillae coriales, 4–6 mm hoszszúak és distalisan irányulnak. Sűrűbben helyeződnek el, mint a szegély irhájában, rajtuk léc alakú kiemelkedések vannak, a szarutok sulcus coronariusának csövecskéibe, tubuli epidermales, nyúlnak.

3. A patafal, paries, külső rétege a szarufal, epidermis parietis. Rajta kívülről befelé haladva három, makroszkóposan is elkülöníthető réteget találunk.

Kívül foglal helyet a fedő- vagy védőréteg, stratum externum s. tectorium, mely a szegély irháján képződő szaruszegélyből nő lefelé, distalis irányba. A szarutok falára terjedő részletét fénymázrétegnek is nevezik. Oszlopos és oszlopok közötti szaruból áll. A szegély irhája termeli.

A középső vagy oszlopos réteg, stratum medium s. columnarium, a szarufal legvastagabb rétege, 1–1,5 cm vastag, a párta irhájának szemölcsein növekedik supra- és interpapillarisan. Vastag szaruoszlopokból, cylindri cornei, és oszlopok közötti szaruból áll.

A szaruoszlopok koncentrikus rétegben egymáshoz illeszkedő, elszarusodott sejtekből álló csövecskék (a csontszövet osteonjaihoz hasonlíthatók); három: külső, középső és belső rétegük van. Az egyes rétegekben polarizációs mikroszkóppal különböző irányú tonofibrillumok mutathatók ki, amelyek a szaruoszlopok rugalmasságát biztosítják. Az oszlopok közötti szaru rendszertelenül egymáshoz kapcsolódó sejtekből épül fel. A szaruoszlopok tömörek, egyenesek vagy kissé hullámosan lefutó, rugalmas képletek. A szarufalon hosszanti csíkolatot képeznek, distalisan a hordozószélig terjednek, a talajjal érintkeznek. A fal szaruja tehát kopik, ugyanakkor havonta kb. 8,1–8,9 mm-t nő, pótlódik.

A szarufal belső rétege a lemezes réteg, stratum internum s. lamellatum, 4–6 mm vastag szarulemezekből, lamellae epidermales, áll, amelyek az irhalemezeken supra- és interlamellarisan termelődnek; pigment nélküliek, számuk kb. 600, szoros összeköttetést létesítenek a fal irhalemezeivel. A hordozószél mentén a fal és a talp szaruja közötti összekötő rétegbe a fehérvonalba terjednek, amelyet az utóbbiak együttesen alkotnak.

A fal irhája, corium parietis s. lamellatum, a patacsont fali felületén és kétoldalt a pataporcokon foglal helyet. A sarokélen a párta irhájához hasonlóan szögben meghajlik, pars inflexa corii parietis, és a saroktámasztók irháját adva, a talpra tér. A fal irhája 6–8 mm vastag, vékonyabb a párta irhájánál, lemezes és eres rétege van. Alatta nincsen bőr alatti kötőszövet, szorosan összenő a patacsont stratum periostaléjával, azzal egységes réteget, a patacsont „függesztőberendezését” alkotja. Az irha lemezes rétege kb. 600 irhalemezből, lamellae coriales, épül fel. A párta irhája alatt alacsonyak, distalisan fokozatosan magasodnak; átlagos magasságuk 3–4 mm. A lemezek a hegyfalon a legmagasabbak, a saroktámasztókon a legalacsonyabbak, distalis végükön papillákra oszlanak fel. Mindegyik lemezen kb. 100–200 másodlagos, hosszanti, lécszerű kiemelkedés, lemezecske van, amelyek a felület növelése révén szorosabbá teszik az irha és a szarulemezek közötti összeköttetést.

4. A talp, solea, kissé homorú, a szarutok szabad széle övezi. A szarutalp, epidermis soleae, boltozatot alkotó, rugalmas lemez, 6–8 mm vastag, nedvdús szarufalból áll. A talp irhájának szemölcseit borító epidermis csírázórétege termeli; oszlopos és oszlopok közötti szaruból áll. A fal szarujával a fehérvonal köti össze; összefügg a nyír és a saroktámasztók szarujával is.

A talp irhája, corium soleae, 4–6 mm vastag, foltokban pigmentált, a patacsont planum cutaneumát borítja; hátrafelé a nyír és a sarokvánkos irhájába megy át; szemölcsös és eres rétegből áll. A szemölcsök 2–4 mm hosszúak, hullámos lefutásúak, és lefelé irányulnak, ritkábban helyeződnek, mint a párta irhája. Az eres réteg szorosan összenőtt a patacsont csonthártyájával, azaz nincs subcutisza.

5. A nyír, cuneus ungulae, az ujjpárna egy része; a talp szárai között foglal helyet. Külső rétege, a szarunyír, cuneus corneus s. epidermis cunei, ék alakú és oszlopos szerkezetű. Külső részét degenerálódott, „elhalt” szaru alkotja, amely puhább és rugalmasabb, mint az „elhalt” talpi szaru (a pata tisztításakor eltávolítják). A nyír irhája, corium cunei, jól fejlett szemölcsös rétegből és eres rétegből áll, a szemölcsök 3–4 mm hosszúak. A nyír bőr alatti kötőszövete, tela subcutanea cunei, a sejtes nyír, pars cunealis pulvini digitalis, a sejtes sarokvánkos előreterjedő részlete; rendkívül tömör, rugalmas rostos kötőszövet. Előre és kétoldalt fokozatosan elvékonyodik, és a pata talpának szélén már nem látható. Alatta a mély ujjhajlító izom inának végső részlete van. A mély ujjhajlító ín és a nyírcsont között a középső nyírbarázda közepének magasságában 2–2,5, cm átmérőjű nyálkatömlő, bursa synovialis podotrochlearis (Brauelli), foglal helyet (klinikai jelentőségű).

6. A sarokvánkos, torus ungulae, az ujjpárna két részre különülő, szélesebb részlete. Distalisan szintén az ujjpárnából fejlődő nyírrel olvad egybe, lateralisan és medialisan a pataporcok fekszenek rá. Hámja a szarusarokvánkos, epidermis tori, 1–2 mm vastag, felfelé a szaruszegélybe, oldalt és lefelé a fal, a nyír és a talp szarujába megy át. Állománya oszlopos szaruból áll, amelyet több verejtékmirigy kivezetőcsöve tör át.

A sarokvánkos irhája, corium tori, 2–4 mm vastag, szintén szemölcsös és eres rétegre tagolódik. Az irhaszemölcsök, papillae coriales, 2–4 mm hosszúak, distalisan irányulnak. Az eres réteg a sarokvánkos bőr alatti kötőszövetéhez szorosan hozzánőtt, és benne verejtékmirigyekre emlékeztető, de faggyúszerű váladékot termelő mirigyeket találunk, amelyek részben a tela subcutaneában is helyeződnek.

Bőr alatti kötőszövete, a sejtes sarokvánkos, tela subcutanea tori s. pars torica pulvini digitalis, 2–2,5 cm vastag. Ez a réteg a köztakaró bőr alatti kötőszövetéhez viszonyítva vastagabb, rugalmasabb és tömörebb. Sok rugalmas roston kívül zsírszövetet is tartalmaz. Rugalmas párna szerepét tölti be. A bőr alatti kötőszövet szorosan ráfekszik a mély ujjhajlító izom inának palmaris, illetve plantaris felületére, amely alatt a pártacsont distalis végének palmaris, illetve plantaris felülete, a nyírcsont, a pataporc és a patacsont található a pataízület szalagjaival.

A pata mechanizmusa. A pata mozgás közben, a lépés fázisainak megfelelően is változtatja alakját. A végtag megterhelésekor az oldalfalak hátulsó részei, továbbá a sarokfalak és a saroktámasztók egymástól távolodnak, a pata laposabb lesz, terül, hegyfala hátrafelé hajlik, a talp homorulata csökken. Súlyeltoláskor az oldalfalakon és a hegyfalon a pata tágul, előbb felsorolt részei pedig nyugalmi helyzetbe jutnak, esetleg egymáshoz közelednek. A végtag felemelésekor a pata újból nyugalmi állapotba jut.