A hosszhajlítások, oldaljárások azok a legcélravezetőbb gimnasztikai feladatok, amelyekkel lovunkat nyakból, és ami még ennél is fontosabb, bordából tökéletesen hajlékonnyá tehetjük. Természetesen, mint minden feladatnak, úgy az oldaljárásoknak, hosszhajlításoknak is megvan a speciális rávezető mechanizmusa.
Az egyszerű fordulatok gyakorlásával érjük el azt a kiinduló állapotot, amelylyel lovunk készségesen - nyakból, a szárak biztosította keret által, bordából pedig a közvetlen a hevederen elhelyezett belső csizma körül, "mint forgatótengely" és a hátravett külső csizma a rugalmasan megtartó külső szár, és a könnyű állítást végrehajtó belső szár által - meghajlik a kívánt irányba és mértékben.

Az egyszerű fordulatok a következők lehetnek: nagy és kis körök, kígyóvonalak a hosszú fal mentén vagy a négyszög belső terében, azután átlóváltások, átváltások és minden alkalommal a sarkokon való átlovaglás. Az irányváltásoknál ne csak arra koncentráljunk, hogy átüljünk például a másik lábpárra, hanem a következők szerint cselekedjünk.

Minden fordulat előtt félfelvétel, állítás, áthajlítás, és előrenyúlni az aktuális belső száron, az aktuális külső száron pedig rugalmas támaszkodás mellett vezetjük a lovat. Nagyon fontos kritérium, hogy lovunk az íveken se ferdüljön el, ne veszítse el lendületét, önhordását, öntartását és támaszkodását.

Az oldaljárások tanításánál a legegyszerűbb, legkezdetlegesebb mód "a combra való engedés". Az egyszerű fordulatok, körök lovaglása technikailag úgy zajlik, hogy mindenkor a külső száron vezetjük a lovat, ez a szár határozza meg az ív nagyságát, megtámogatva a hátravett külső lábszárral. A belső szár adja meg az állítás mértékét, a belső lábszár pedig fenntartja a mozgás élénkségét. A hosszhajlítások előtt és után célszerű és ajánlott a kis körök lovaglása, amelyekkel előkészítjük, majd kontrolláljuk a hosszhajlítások, oldaljárások minőségét. A combra való engedés lovaglásakor a következőket tartsuk szem előtt: a középből lovaglást követően egyenesre állított lovunkat félfelvétellel figyelmeztetjük, ezután a megfelelő oldalra állítjuk, hajlítjuk. A külső oldalt lezárjuk a külső szárral, és a hátravett külső lábszárral, a belső szárral állítjuk és a hevederre tett belső lábszárral oldalirányba átléptetjük olyan mértékben, hogy ülésünk alatt kifejezetten érezzük a keresztbe átlépés tényét. A combra való engedés lényegében abban különbözik az oldaljárástól, hogy attól ellentétes az állítás és a hajlítás!

Amikor a combra való engedés már készség szintjén megoldott, rátérhetünk a "vállat be", "farát be", oldaljárások tanítására, gyakorlására. Amennyiben például a "vállat be" végrehajtásánál megfeszülést érzünk, ne erőltessük nagyobb nyomással a lovat, hanem egy kör lovaglásával hozzuk ismét kedvezőbb állapotba és helyzetbe. A combra való engedés, "vállat be", "farát be", oldaljárások, gyűjtőfogalommal: a hosszhajlítások sikeres, jó végrehajtásának kritériumai a következők.

1. Az adott alapjármód lendületének, élénkségének megtartása.
2. A biztos tarkón át engedés, és a toroktájékban állandósult lazaság.
3. A lovas lábszárai és a szárak által felkínált keret őszinte kitöltése, egyensúlyvesztés és állapotváltozás nélkül.
4. A feladat végrehajtásához szükséges korrekt állítás és hajlítás biztos, stabil jelenléte.
5. A mindenkori külső oldal rugalmas lezárása, a külső szárral és a hátravett külső csizmával, az aktuális belső oldal nyitása, a feladat végrehajtás irányában a belső állító szárral és a hevederen elhelyezett belső előrehajtó lábszárral.

Egy mondatban megfogalmazva így összegezhető: tartsd az alapjármód lendületét, élénkségét, a külső oldalt zárd le és a belső oldalt nyisd, testsúly a mindenkori hajlított, tehát értelemszerűen az aktuális belső oldalon. Tekinteteddel célozd meg a végrehajtás irányának célpontját, és ha ezeket megtetted, engedd lovadat érvényesülni, hagyd menni!

A "vállat be" feladat végrehajtásának megítélésében két alternatíva létezik: a korrekt és az elfogadott.
- Az első a korrekt: három patanyomon - az első patanyomvonal a külső hátulsó láb,
- a második a belső hátulsó, külső elülső lábpárak vonala,
- harmadik a belső elülső láb vonala.

Az elfogadott, de nem szívesen látott megoldás a "vállat be" feladatra, amikor négy patanyomon hajtjuk végre (a régi felfogás szerinti végrehajtás), a mai magas szintű díjlovaglásban ez elfogadhatatlan, mert nélkülözi a ló korrekt meghajlítását.
A legnehezebb oldaljárás-kombinációk az ügetés és a vágta cikcakk oldaljárások. Nehézségére utal az a tény, hogy versenyfeladatként dupla szorzóval értékelik.
Az igazi nehézséget a cikcakk oldaljárások vonatkozásában az állandóan változó irányváltozások adják, és mint tudjuk, minden új irányváltás új előkészítést igényel. Gyakorlatban ez úgy történik, hogy az új külső oldalt az új külső szárral és a laposan hátravett új átléptető külső lábszárral lezárjuk, az új belső oldalon nyitunk a belső szárral megerősítve a hevederre tett előrehajtó belső lábszárral.

A cikcakk oldaljárásban elkövetett általános hibák a következők:
a.) a ló elveszti lendületét és élénkségét,
b.) a ló elferdül, előremegy a fara,
c.) kevés a hajlítás és az átléptetés mértéke,
d.) elveszti egyensúlyát, önhordását, öntartását, támaszkodását.

Amennyiben a ló az oldaljárásban pl. egyenetlenné válik hátul, az ok a következő:
a.) a ló elvesztette egyensúlyát, lendületét,
b.) elvesztette önhordását és hajlítottságát.

Korrigálás:
- Az aktuális belső csizmával előrelovagolni, így visszanyerjük a feladat végrehajtásához szükséges lendületet.
- Az aktuális külső száron biztosabban vezetni, rugalmasabban megtartani.
- Taktikailag célszerű - amennyiben ezt a problémát észleljük, azonnal befejezni az oldaljárást, és combra való engedés közbeiktatásával javítjuk a ló átengedőségének állapotát. Mindaddig fenntartjuk az oldaljárás és a combra való engedés folyamatos gyakorlását, amíg nem érezzük meg az oldaljárásban az abszolút átengedőség érzését.

Dallos Gyula mesteredző