A ló helyes és helytelen mozgásformái

Előbb a szabályos állást ismerjük meg, hogy azután a kisebb-nagyobb rendellenességet könnyen észrevehessük. A végtagállás szabályos volta a test alátámasztásának és a helyzetváltoztatásának a biztonságát adja, amelytől a ló kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak és összeszedettnek tűnik. A ló állására és mozgására is vonatkozik, amit általában a ló testtájaira mondhatunk "nincs ló hiba nélkül", de kezdjük csak az alapoktól.

Szabályos az elülső végtag állása: elölről nézve, ha a vállbúb közepéről lebocsátott két egyenes a lábvég a középtengelyében halad, egymással párhuzamosan és a talajt a hegyfal közepén éri. Oldalról nézve, ha a könyök izület közepéről lebocsátott egyenes bokáig a láb középtengelyében halad és a csüd a talajjal 50-50 fokos szöget alkot.

Szabályos hátulsó végtag állása: hátulról nézve, ha az ülőgumóról lebocsátott két párhuzamos egyenes a csánk közepétől a láb tengelyében marad és a két sarokvánkos között éri a talajt. Oldalról nézve a csípőizülettől bocsátott egyenes alatt van a pata, az ülőgumóról bocsátott egyenes a csánk hátulsó élét érintve a szárral párhuzamosan halad, a csüd a talajjal 55-60 fokos szöget alkot, s a térdizület a külső csípőszöglet alatt helyezkedik el. Szabályos álláskor egyenletes az izületek terhelése, az izületek felületek nem rongálódnak, az ín, a szalag nem terhelődik túl. A szabálytalan álláskor egyenetlenül terhelődik az izületi felület, túlnyúlik az ín, a szalag, szabálytalanul kopik a pata, hamar tönkremegy a lábvég, s erőpazarló a mozgás.

Mozgáskor, helyváltoztatás alkalmával a test aktív (izom) és passzív (csont, szalag, izület) mozgásszervei kimozdulnak nyugalmi állapotukból és folyamatos mozgás, vagy új nyugalmi állapot áll elő. A ló mozgása lendületes, térölelő, rugalmas, elég magas, kellően szapora legyen. Mozgás közben a test oldalkilengést ne végezzen és a végtagok a törzs hossztengelyében menjenek előre. A mozgás lendülete, hossza, és rugalmassága nagy valószínűséggel tovább öröklődik.

Szabálytalan mozgásformák:

-Kaszáló mozgás, amikor a paták kifelé domborodó ívben mennek előre,

-Hadonászó mozgás, amikor a paták befelé domborodó ívben mennek előre,

-Lapátoló a ló, amikor a patáit a felemelés pillanatában bokából kifelé fordítja, s a pata talpi része hátulra és oldalra szembetűnik

-Keresztező a járás, amikor a négy patanyom csaknem egy egyenesbe esik,

-Csöbörbehágó a ló mozgása, amikor az egyik, kakaslépésű pedig, amikor mindkét hátsó lábát, csánkizületét, hirtelen behajlítva magasra rántja

-Csavaró járáskor a pata felemelése előtti pillanatban a csánkját és a patáját befelé, vagy kifelé megcsavarja,

-Bevág a ló, ha a hátulsó patájával az elülső láb talpát, sarokvánkosát, csüdjét, bokáját, vagy esetleg lábszárának hátulsó élét megüti ( ha patkolt a ló, s minden lépéskor a patkót éri a bevágás, kellemetlen, kovácsoló hangot hallunk). A rövid pontyhátú ló is bevág. Akkor is bevághat egy ló, ha a munkában hamarabb fáradó elejét a munka későbbi folyamán a hátulsó patával eléri.

-Bokázik a ló, ha mozgás közben az ellenoldali láb patájával bokáját, csüdjét, pártaszélét, vagy patáját üti meg (és ki is sebesíti).

Nem kedvelt a nagyon alacsony járást, mert nagy a botlás veszélye, a nagyon magas járás meg nem elég haladó, ám mutatós. A tipegő járás rövid léptű, a vontatott és kötött mozgás nem elég térölelő. Szinte mindegyik lófajta szelektálásában nagy súlyt helyeznek a lendületes, rugalmas mozgásra. S mivel azt tapasztalták, hogy a lendületes lépés ugyanilyen jó irányában befolyásolja az ügetést és a vágtamozgást is, így a lépés megítélése fokozott szigorral történik. A tenyészegyedeket lépésben könnyebb elbírálni, mint gyorsabb mozgásnemben, ezért a kiadós lépésben felvezetett egyedeknél nézzük meg, hogy:

mekkora a lépés hossza
-A hátulsó paták nyoma eléri-e az elsőket vagy túl is haladja azokat
-Szabad és lendületes-e a lábak előrevitele
-A törzs hossztengelyének megfelelően két párhuzamos egyenes mentén viszi-e előre a lábait.

A lépés a ló legnyugodtabb, leglassúbb és legkímélőbb jármódja. Az előre billenő fej, a fej-nyak-karizommal együtt segít a megindulást.
A lépés mozzanatai:

1, felemelés,
2. előrenyújtás,
3. letétel,
4. megterhelés
5. eltolás.

A megterhelésnek három szakaszát különböztetjük meg: rálép, viseli a terhet és tolni kezd vele. A talajon lévő lábak száma szakaszonként a következő: 3:2:3:2:3:2:3:2. A lépés négy ütemű, tehát lépéskor négy dobbanást hallunk.

Az ügetés ősidők óta ismert mozgásformája a lónak. Megítélésében ellentétes nézetek is napvilágot láttak. Voltak akik, kétségbe vonták e mozgásforma természetességét, mások pedig azt bizonyították, hogy régen is ez a ló egyik fő mozgásformája volt. Az viszont tény, hogy ha tovább fokozzák a ló gyorsaságát, vagy ha menekül, akkor vágtázni kezd. Minden ló, ha mélyvízbe kerül, ügető mozgással úszni kezd. Ügetéskor a ló átlós lábai (diagonális lábak) dolgoznak együtt. Az ügetés kétütemű: egyszerre halljuk a jobb elülső és a bal hátulsó, majd külön a bal elülső és a jobb hátulsó lábpár dobbantását.

Az ügetés sokféle változatát ismerjük, e jármód hossza, magassága, gyorsasága szerint. A közönséges, vagy utazó ügetéskor a hátulsó paták nyoma legfeljebb az elülsők nyomát éri. A gyors, hosszú, vagy repülő ügetéskor a két dobbantás között a test rövidebb-hosszabb idegig repül, tehát ekkor láb nem éri a talajt. A versenyügetésben ezt a repülő szakaszt erőteljesen fokozzák és ez a mozgás a ló szervezetét nagyon igénybe veszi. A versenyügetés gyorsaságát fokozhatják az elülső végtag magasra emelésével és a levegőben hosszabb időzésével, mialatt a hátulsó végtag nagy lökőereje hosszan érvényesülhet, de fokozható a gyorsaság a hátulsó lábak széles, "nyitott" járásával is, így ugyanis az elülső lábak mellé lép oldalról a hátulsó végtag s munkáját nem akadályozza az elülső láb.

A tovább fokozott iram eredményeképpen előfordulhat, hogy a versenyügető elülső lábaival ügető mozgás szerint mozog, hátul pedig galoppozik. Ilyenkor azt mondjuk, hogy tisztátalanul üget.

A poroszkálás nálunk kevésbé ismert mozgásforma. Ezt a mozgást megtaláljuk a természetben is: így mozog a teve, az elefánt, a zsiráf és a medve. Ennél a mozgásformánál is két dobbantást hallunk, de itt az egyoldalú végtagok dolgoznak egyszerre. Egyszerre lép tehát a jobb elülső és a jobb hátulsó, majd a bal elülső és a bal hátulsó láb. Ez a mozgás himbálózónak tűnik. Már az Ó-korban is ismert volt- emellett tanúskodnak az antik rajzok és a szobrok. Napjainkban a versenyügetés mellett elterjedt Amerikában ez a mozgásforma is és ott külön poroszka versenyeket is rendeznek.

A vágta a ló leggyorsabb mozgásneme. Bármelyik ló, ha sebességét fokozzák, vágtázni kezd. A ló szervezetét, izomzatát, a végtag izületeket, a lábvégeket ez a mozgás veszi a legjobban igénybe. A vágta gyorsasága szerint kétféle változatát különböztetjük meg: kenter és galopp (versenyvágta) mozgást.

A kenter nyugodtabb, lassúbb, kímélőbb vágta. E mozgás alatt három dobbanást hallunk. A külső hátsó láb dolgozik egyedül, ez fog először talajt, a belső hátsó és az ellentétes külső elülső láb egyszerre ér talajt, a belső elülső láb felett repül előre a test, s ez nyúlik messze előre és az éri utoljára a talajt. A vágta aszerint, hogy melyik láb dolgozik előre, jobbra vagy balra vágta lehet. Jobbra vágtázik a ló, ha a testét a bal hátulsó lábával löki el először és a jobb elülsővel dolgozik egyedül előre. A balra vágta ennek a fordítottja. A vágtát váltani kell, mert az egyedül dolgozó hátulsó lábat nagyon igénybe veszi ez a mozgás és idő előtt elhasználódik az.

A galopp terheli meg legjobban a ló szervezetét. E mozgásnál tulajdonképpen négy dobbanást hallunk, mert az együttdolgozó átdolgozó átlós lábpár (belső hátsó és külső első) talajfogása egymáshoz viszonyítva kissé késik s így ez két, de egymáshoz közeli dobbanást hallat. A galopp hatalmas vágtaugrások folyamata, s a lebegő szakasz hosszú. Lebegés után a talajfogás sorrendje: külső hátsó láb, belső hátsó láb, külső elülső, belső elülső láb. Hamis a vágta, ha pl. a jobbra forduló körön balra vágtázik a ló. Ez az izületeket és a vállat nagy fokban rongálja. Fontos arra figyelni, hogy melyik lábra ugratjuk be lovunkat az ő és a mi érdekünkben. Ahogy edzőm szokta mondani, ha időt szánunk arra, hogy megtanuljuk mi a jó lovunknak, milyen a helyes lovaglás ezzel megkétszerezhetjük élettartamát.