A lovak vakcinázása
Mielôtt a különbözô betegségek elleni vakcinázásokról beszélnénk, a jobb érthetôség kedvéért tisztázni szeretnék néhány alapfogalmat. A vakcinázás tulajdonképpen olyan megelôzô (preventív) kezelés, melynek az a célja, hogy kialakítsuk lovaink szervezetének saját védettségét a legfontosabb fertôzô lóbetegségek ellen, anélkül hogy a betegségeken át kellene esniük
Az alapimmunizálás azt jelenti, hogy általában kettô (ritkán három) sorozatban adott oltással a ló immunrendszerét "ráhangoljuk" az adott betegségre, és így egy tartósan magas ellenanyagszintet érünk el a vérben. A grafikonból látható, hogy ha nem alapimmunizáljuk a lovat, akkor sohasem érjük el az optimális "teljes védettség" szintjét. Az alapimmunizálás két oltása általában 8 he- tes idôközzel követi egymást (lásd a grafikont!).
A vakcinázásnak számos általános alapszabálya van, s ezeket az állatorvosnak be kell tartania. A legfontosabbak, amelyekrôl a lótulajdonosnak is tudnia kell:
o Csak egészséges lovakat szabad vakcinázni. o Még a leghatékonyabb, legerôsebb védettséget adó vakcinák sem adhatnak tökéletes (100%-os) védelmet, ezért mindig és mindenben törekedni kell a betegségek megelôzésére is. Ne hagyatkozzunk "csak" a vakcinára! o Ha vakcinázunk, akkor valamennyi együtt tartott (egy állományban lévô) lovat ugyanazon betegség ellen egyformán kell oltani. o Vakcinázni csak jól érdemes, mert a nem szakszeruen vagy az ötletszeruen végzett vakcinázás általában ablakon kidobott pénz!
Ezzel el is jutottunk az egyik legfontosabb kérdéshez, miszerint mit jelent jól vakcinázni? Jól vakcinázzuk lovainkat, ha ez az állatorvosi szakma szabályainak megfelel, tényleges védettséget ad, és a tulajdonos számára is a legoptimálisabb költséget jelenti. Mik azok az állatorvosi szempontok, amelyeket be kell tartanunk? A legfontosabb az, hogy minden vakcinázás csak akkor hatékony, ha azt alapimmunizálás elôzte meg. Az alapimmunizálás két oltásból áll, és ezt követhetik a rendszeres - általában évenkénti vagy szükség szerint gyakoribb - ismétlôdô védôoltások. Annak megtervezését, hogy mikor és mivel oltsunk, igen sok tényezô befolyásolja. Ez a feladat nagy szakmai felkészültséget igényel, tehát a vakcinázási program elkészítését bízzuk lóhoz értô állatorvosra! Mennyire fontos a vakcinázási programok pontos betartása?
A vakcinázási programokban foglalt oltások idôpontjának betartása lényeges kérdés, mert a vakcinák csak akkor biztosítanak folyamatos és tartós védettséget, ha azokat a használati utasítás szerint rendszeresen beadjuk. Ez nem percnyi pontosságot jelent, de jelentôsen ne térjünk el a kijelölt idôponttól. Ezért célszeru, ha a tulajdonos is számon tartja a soron következô vakcinázásokat, és állatorvosával folyamatosan egyeztetik és nyilvántartják az elvégzett oltásokat. Természetesen az oltásokat az oltási könyvekbe is be kell vezetni, és az állatorvosnak ezt igazolnia kell, mert ez bizonyítja hivatalosan (pl. versenyeken) a vakcinázás megtörténtét. Ha lényegesen (hetekkel, hónapokkal) eltérünk a programban elôírt idôponttól, akkor lyukakat hagyunk a védelmen. Ha nem biztosítjuk a folyamatos védelmet, akkor az is elôfordulhat, hogy a gyengébb védettséget adó vakcinák esetében (ilyen például a "kancák vírusabortusza", a köznyelvben: vírusos vetélés) indokolt lehet a lovak ismételt alapimmunizálása.
Gyakran elhangzik az a kérdés, hogy mi ellen kell vakcinázni lovainkat? Ennek a kérdésnek a megválaszolását számos tényezô befolyásolja. Ilyen például a lovak tartási körülményei (pl. istállózott vagy ménesi tartásról van-e szó, együtt tartják-e a korcsoportokat), a ló értéke, a hasznosítás iránya (pl. hogy tenyészállatokról, sportlovakról vagy hobbilovakról van szó), de ilyen lehet a tulajdonos "pénztárcája" is. Tudnunk kell, hogy nem minden fertôzô lóbetegség elôzhetô meg vakcinázással. Számos olyan lóbetegség van, ami ellen létezik vakcina, de miután az adott betegség Magyarországon és Európában nem fordul elô, így nem is oltunk ellene. A következôkben ezért csak azokat a betegségeket tekintjük át, amelyek ellen hazánkban engedélyezett vakcina kapható.
A tetanusz elleni vakcinázás a lótartás elengedhetetlen része. Kiemelten fontos kérdés, mert ennek a betegségnek a megelôzése vakcinázással sokkal hatékonyabb és nagyságrendekkel olcsóbb, mint a kezelése. Fontos tudni, hogy a tetanusz olyan sérüléseken át is kialakulhat, amiket nem lehet észrevenni. Ilyenek lehetnek a szájüreg sérülései, fedett (a pata mélyében lévô) patasérülések, vagy akár bélférgek által okozott sérülés a bélfalon. Egy tetanuszos ló kezelése hetekig eltarthat, ennek költsége akár összemérhetô a ló árával, és nem minden esetben vezet gyógyuláshoz! Így ha valaki azt gondolja, hogy a tetanuszt elkerülheti azzal, ha sérülések esetén szérumot alkalmaz, két fontos dolgot nem vesz figyelembe. Egyrészt a már említett rejtett sérüléseket, másrészt azt, hogy a szérumozás csak 2-3 hetes védettséget ad, és drágább, mint az éves védettséget adó vakcinázás.
A lóinfluenza elleni védekezés is kiemelten lényeges. Ez a betegség igen ragályos, nagyon gyorsan terjed és nagy károkat okoz. Igaz - a tetanusszal ellentétben - ritkán jár elhullással, de a hatékony kezelése ijesztôen magas költségekkel járhat. A betegség legnagyobb kártétele, hogy kezelés hiányában gyakran szövôdményekkel gyógyul. Ilyenek lehetnek például az ízületgyulladások, tüdôelváltozások, amelyek késôbb csökkentik a ló használati értékét. A Magyarországon jelenleg érvényben lévô MLSZ-versenyszabályzat szerint versenyen csak lóinfluenza ellen szakszeruen oltott ló vehet részt. (Az már más kérdés, hogy miért csak ezt az egy oltást követelik meg?)
A veszettség mint lóbetegség csak néhány éve került a figyelem középpontjába. A veszettség ellen kizárólag vakcinával védekezhetünk hatékonyan, mert a már a betegség tüneteit mutató ló menthetetlen, a betegség mindig halálhoz vezet. A lóra a veszettség csak veszett állat harapása utján terjedhet. A veszettség elleni vakcinázás olcsó és legalább egy éven át igen jó védettséget ad. Ráadásul elkerülhetô vele mindaz a kellemetlenség, ami a betegség megállapítása után a tulajdonosra vár (karantén, a lóállomány kötelezô leoltása veszettség ellen, a veszett lóval érintkezett valamennyi ember sorozatoltása stb.).
A vírusos vetélés elleni vakcinázás jelenti a tulajdonos számára a legnagyobb költséget és az állatorvos számára a legtöbb fejtörést. A kórokozó elleni védekezés nem állhat csak vakcinázásból, hanem be kell tartanunk néhány fontos járványvédelmi szabályt is. Ebben a tekintetben a legjobb tanácsot az állományt kezelô, így a helyi viszonyokat jól ismerô állatorvos adhatja. A betegség kórokozójáról tudni kell, hogy szinte minden állományban jelen van, ha nem is okoz minden évben tüneteket. A betegség nem feltétlenül jár mindig vetéléssel, mert elôfordul, hogy "csak" légzôszervi tüneteket, gerincvelô-gyulladást okoz, vagy egyszeruen "csak" gyenge csikó születik. Tehát ha nem is fordul elô vetélés, az még nem jelent mentességet a kórokozótól. Azt pedig megfontolás tárgyává kell tenni, hogy mi okoz nagyobb "kárt" a tulajdonosnak: a vakcinázás költsége, vagy az elvesztett csikók és az egy éven át feleslegesen tartott tenyészkancák.
Tapasztalatom szerint, sokak számára nem ismert, hogy ez ellen a betegség ellen csak évente minimum kétszeri vakcinázással tudunk hatékonyan védekezni. Nyugat-Európában már évente háromszor oltanak, az Egyesült Államokban pedig a nagy értéku lovakat akár évente négyszer is leoltják.
A virus arteritis (EVA) és az ellene történô védekezés - a veszettséghez hasonlóan - szintén az utóbbi néhány évben kerül a figyelem középpontjába. Ezzel a betegséggel elôször azok a lótartók kerültek kapcsolatba, és okozott nekik sok kellemetlenséget, akik tenyészállatokat exportáltak az EU-ba. A betegség igen ijesztô tüneteket okozhat (pl. tüdôödémát, vérzéseket, súlyos hasmenést stb.) és a kancáknál vetéléssel is járhat. Ezeket a klinikai tüneteket hazánkban még nem észlelték, de a vérvizsgálatok szerint a kórokozó nálunk is jelen van, elsôsorban a vírusokat hordozó és terjesztô ménekben. Ez a betegség, illetve a betegséget okozó vírus elleni védekezés azért vált nálunk is fontos kérdéssé, mert 2003 februárjában megjelent egy jogszabály, amely meghatározza az EVA betegség elleni védekezés szabályait, és lehetôséget ad a vakcinázásra is. A betegség ellen elsôsorban a tenyészméneket és a nagy értéku tenyészkancákat célszeru oltani.
|