1. Az angol telivér fajta kialakulása A pliocén korszak vége felé, kb. 400 ezer évvel ezelőtt Afrika, Európa, és Ázsia szárazföldi kapcsolatban álltak egymással, úgymint a szigetország az európai kontinenssel. A pleisztocén korszak elején több egymást váltó jégkorszak következett, emiatt dél és nyugat felé folyamatos állatvándorlás következett be. A leggyorsabb állatok jutottak el legmesszebbre, egészen Afrikáig. Ezek között találjuk az őslovakat is, amelyek számára a földrész ezen része táplálékban bővelkedett. Az elhidegedés azonban más állatokat is vándorlásra kényszerített, így a nagyvadakat is, melyek között ott találjuk a lovak ellenségeit is, melyekkel szemben a ló csak sebes futása révén menekülhetett el. Így tehát a leggyorsabb lovak juthattak el a később Líbiának nevezett afrikai területre. A nagyobb testű, lassúbb mozgású egyedek Európa déli részén maradtak és ott élték meg a jégkorszakot, jóval kedvezőtlenebb körülmények között. Írásos maradványokból ismerjük, hogy az ókori olimpiákon a lovas-versenyszámok kiemelkedő jelentőséggel bírtak (első lovasverseny: i.e. 680-ban), s kocsiversenyeket (első kocsiverseny: i.e. 680-ban) is tartottak. A fajtát az 1700-as években még angol-arab keresztezésnek hívták. Ezeket a lovakat szinte kizárólag Líbiából importálták. Vegetius római állatorvos (i. sz. III. század) szerint az afrikai lovak voltak a leggyorsabbak. Ezt támasztja alá az a Rómában talált régészeti lelet, mely szerint Avilius Teres római nemes versenyistálló tulajdonos lovainak 93%-a líbiai, azaz észak-afrikai. A jégkorszak, később a déli féltekére is átterjedt, és Európának az északi része vált kedvezőbb éghajlatúvá, ezért a lovak egy része visszavándorolt Európába, ahol Dél-Olaszországban és Spanyolországban maradt fajtatestvéreikkel keveredtek, s a később levált brit szigetekre kerültek. Ezek a lovak igénytelen, kitartó és gyors lovak voltak, alacsony termetűek, ezért kapták a "kelta-pony" nevet. A galloway, vagyis a "kelta-pony" lett az alapja a fajtának, amelyet később kiváló keleti eredetű lovakkal nemesítettek. Elmondható tehát, hogy a legjobb tenyésztő, a természet formálta az angol telivért azzá, aminek ma ismerjük. Angliába és Írországba számos keleti mén érkezett, s tenyésztették velük az ott található galloway kancákat. A 16. és 17. században volt a legnagyobb keleti mének befolyása, és ez idő alatt az 1791-ben "kiadott" GENERAL STUD BOOK (JAMES WEATHERBY) listáján 103 mén található melyek importként a szigetországba kerültek. Ezek közül három mén alapított olyan vonalat, hogy leszármazottaik a mai modern telivértenyésztésben mind a mai napig számottevően jelen vannak. A többi ménvonal fokozatosan kihalt és olyannyira eltűnt a származási táblákból, hogy tulajdonképpen a következő három mént lehet az angol telivér alapítóinak nevezni. (FEHÉR, 1990) BYERLY TURK (kb. 1680) a három alapító közül a legelső. PETER WILLETT könyve szerint a mént BYERLY kapitány (később ezredes) Buda ostroma alkalmával zsákmányolta a törököktől 1686-87-ben. Majd hazaküldte Angliába, ahol először a Middrige Grange ménesben, Durham közelében, majd később a Goldsborough Hall ménesben, York közelében fedezett, és néhány igen jó kancát is kapott. Jigg nevű ménutódja volt a legjobb, amely továbbvitte vérét, és utódai Herodon keresztül főként Franciaországban értek el jelentős sikereket, s a törzs még ma is él The Tetrarch és Tourbillon eredményes működése alapján. (Mi, magyarok ebből a törzsből kaptuk telivértenyésztésünk legnagyobb regenerátorát, az 1865-ben importált Buccaneert, Kisbér és több sikeres telivér apját). E méntörzsnek hazánkban két képviselője szerepelt a telivér fedezőmének között: az EPSOM DERBY-nyerő Blakeney kiváló mérföldes fia Sir, valamint gyönyörű sárga apjához, Lorenzaccióhoz hasonló színű és küllemű, robosztus termetű, rövid távú Chorist. Mindkét mén az 1970-es években került import útján másféléves korában Magyarországra a Newmarket-i árverésről. Ménvonaluk a Franciaországban változatlanul eredményes Djebel - Tourbillon törzsre vezethető vissza. DARLEY ARABIAN az alapító méntrió legkiemelkedőbb tagja, 1700-ban született és egy előkelő Yorkshire-i nemes - akinek a családja az első angliai tenyésztők és futtatók közé tartozott - THOMAS DARLEY vásárolta Aleppóban. Leírása szerint a pej mén keskeny hókával és három kesely lábbal messze a legszebb küllemű ló volt (az elülső jobb lába volt jegytelen), marmagassága jelentősen az átlagos arab méneké fölé emelkedett, 151 cm volt. Mivel THOMAS DARLEY aleppói konzul volt, a lovat hazaküldte négyévesként bátyjának RICHARDnak, s a tájékoztató levélben elragadtatással írt a ménről, amelynek apja és anyja is versenyzett és maga is megnyerte a Manicha nevű legfontosabb versenyt. A mén Angliába a DARLEY család ménesébe került, ahol elsősorban ennek a ménesnek a kancáit fedezte. Mivel azonban a ménes a legjobbak közé tartozott Angliában, számos kitűnő kancát kapott, és legkitűnőbb leszármazottja, ECLIPSE (1764-1789) törzsén keresztül a világ telivértenyésztésére mind a mai napig a legnagyobb hatást gyakorolja. GODOLPHIN ARABIAN története a legkalandosabb a három alapítómén közül. Születési évét 1724-re teszik, s állítólag a szépküllemű mént a marokkói szultán küldte ajándékba XIV. LAJOS francia királynak. A tengeri szállítás a lovat azonban annyira megviselte, hogy teljesen leromlott állapotban érkezett meg a francia kikötőbe, és nem merték a király elé vinni, hanem eladták egy élelmes kereskedőnek, aki Párizsban zöldséges és vízhordó talyigába fogta. 1728 körül egy COOKE nevű angol meglátta a kissé már jobb kondícióban lévő lovat és 75 frankért megvásárolta. Angliába szállította, s egy ROGER WILLIAMS nevű kávéház-tulajdonos barátjának ajándékozta. Ez azonban továbbadta GODOLPHIN márkinak, akinek a Cambridge közeli Gog-Magog ménesébe került próbaménként. Ebben a minőségben használták 1731-ig, amikor egy Roxanne nevű kancát vezettek a ménes első számú ménjéhez, Hobgoblinhez fedeztetésre. GODOLPHIN ARABIAN megunva a mellőzöttséget, szabadra szakította magát, mén vetélytársára rontott, és azt harcképtelenné téve befedezte a jól sárló kancát. Ebből született CADE nevű ménutódja, amely a nagyszerű Matchem apja lett. Ez a méntörzs is kiváló és sikeres telivéreket produkált, s utódai Angliába és Franciaországban és Olaszországban a mai napig eredményesek mind a versenyzésben, mind a tenyésztésben. Hazánkba három leszármazottja került tenyésztésbe: a Newmarketből yerligkorában importált Pioneer és a Franciaországból Németországon keresztül behozott kezdő fedezőmének: Sapano és Sorabancies. (FEHÉR, 1990) Ehhez csatlakozik még egy negyedik nevezetes mén CORWEN BAY CARB, amelynek vérét Partner nevű ivadéka vitte tovább. Mindegyik ősménnek voltak néhány generációval későbbi utódai, melyeken keresztül hatásuk érvényesült. Mén Ivadék Európában Amerikában Godolphin Arabian Matchem(1748) 14,6 % 5-6% Darley Arabian Eclipse(1764) 7,5 % 11-12% Corwen Bay Barb Partner(1718) 5,6 % - Byerly Turk Herold (1758) 4,8 % 17-18% 1. táblázat: Az alapítómének leszármazottainak eloszlása (HECKER, 1992) 2. Az angol telivér fejlődése napjainkig A szigetország kedvező éghajlati és legeltetési viszonyai, valamint a versenyzés kiválasztó, selejtező és edző, izomzatot, szívet és tüdőt fejlesztő hatása teremtette meg a telivér lófajta alapanyagát. Kialakító hatású volt a klíma és a talaj, amit mindennél jobban bizonyít, hogy csak a szigetországgal kb. azonos éghajlatú területen, hasonló legeltetési körülmények között maradt az őshazai színvonalon, míg másutt - így pl. nálunk is - rendszeres vérfrissítés nélkül beáll a dekadencia, a fajta-visszafejlődés és elveszti átütő, örökítő erejét. Az ír éghajlat évi középhőmérséklete 6°C, a legmagasabb 15,6 °C. Angliában ez 3,5 °C és 17,7 °C között változik. A széljárat az ír, valamint egyes brit vidékeken az angol legelőket párával fedi, felfrissíti, ezáltal kedvezve az ottani legeltetési viszonyoknak. (TÖRÖK, 1959) Továbbá kimutatható, hogy a legjobb lovakat az erősen mésztartalmú talajú legelőn nevelték, főleg a szénsavas-, magnéziumos-mész, márga- és kéntartalmú földeken. (HALÁSZ, 1958) Napjainkban azonban az eredményes telivértenyésztés már kevésbé függvénye a rögnek, mint valamikor. Eddig a legjobb telivéreket Anglia, Franciaország (Normandia), Észak-Olaszország és a tengeren túl Kentucky nevelte. (HECKER, 1972) Az utóbbi évtizedekben, Észak Amerikában, Kalifornia és Florida homoksivatagjain, valamint Kanadában a telivértenyésztés rögtől független lett. Ezt bizonyítja a "Triple Crown" nyerő Nijinsky is, amelyet Kanadában neveltek, ott, ahol októbertől áprilisig a legelőket hó borítja. A "rög" éghajlati és talajfaktorokkal hat a lóra. A talaj egyrészt mozgástér a ló számára, másrészt, mint táplálóanyag raktározó és szállító fontos. Az éghajlati tényezők közül a hőmérséklet, a páratartalom, a szél, az eső, a hó, a fagy, a napfény fontosak. Ezek befolyásolják a legeltetési időszak hosszát, valamint fontos szerepet töltenek be a legelő minőségi változásaiban. A hagyományos tenyészhelyek elsősorban a vegetációs idő hosszával tűnnek ki. A legelőfűnek igen magas a vitamintartalma és a telivér pozitívan reagál az egész évben egyenletes, magas vitaminellátásra. Azonban nemcsak a vegetációs periódus hosszabb az említett helyeken, hanem a fű és a széna magasabb százalékban tartalmaz ásványi anyagokat is (kalcium, foszfor, magnézium, nátrium, vas, réz, cink, jód). A rögtől való függetlenség tehát azzal magyarázható, hogy a vitamin-, valamint ásványi-anyag ellátást ma már a kiváló takarmányozási lehetőségeknek köszönhetően optimálisan ki tudjuk elégíteni.