A cavaletti alacsonyan - legfeljebb  50 centiméter magasságban - elhelyezett akadály, de cavalettinek hívjuk a földön egymáshoz közel elhelyezett rudakat is.

Fából készült "csodaszer"

Sok lovas nem fektet elég hangsúlyt a járóiskolán és a cavalettin végzett munkára. Pedig ezek a rudak bizonyos értelemben "csodaszerek". Azok a lovak, amelyek az ugrásnál elrohannak, ettől megnyugszanak, a szétszórt, figyelmetlen lovak megtanulnak a gyorsan egymást követő rudakra figyelni, ahelyett, hogy a külső tényezőkre figyelnének, a hajtós, lusta lovakat a rúdmunka ügyesebbé, szorgalmasabbá teszi, és nagyobb kedvvel dolgoznak. Azok a lovak, amelyek magukat túlugorják már kis akadályok felett is hatalmas erőráfordítással, megtanulják beosztani erejüket, hogy mindig annyi energiát fektessenek csak be, amennyi a "tiszta" ugráshoz elegendő.
A cavalettimunka megkönnyíti minden ló alapkiképzését. Lehetőséget nyújt a díjugratásban, díjlovaglásban és tereplovaglásban előforduló nehézségek gyorsabb és egyszerűbb elhárításához. A hátasló kiképzése a természetes tornásztatás céljait követi: a ló testi ereje nőjön, ízületei váljanak hajlékonyabbá. Az izmok fejlesztésében segítséget nyújthat a cavalettimunka. Nagy előnye, hogy a lovakat meghatározott, ellenőrizhető mozgásfolyamatra ösztönzi. A ló kénytelen lábait a megszokottnál magasabbra emelni, és ezáltal szilárdabban és határozottabban talajt fogni.
A cavalettimunka alkalmas az izmok ellazítására és a merevségek megszüntetésére is, különösen elrontott lovaknál. Azok a lovak, amelyekkel mély nyaktartásban lovagolnak cavalettiken, felengedik hátukat és ellazítják az ott található izmokat. A ló háta leng, és a lovast kényelmesen ülteti.
A talajrudakon lovagolt lovak biztosabb léptűek, mert lépéseiket, ügetőlépteiket és ugrásaikat az előttük fekvő rudakhoz kell igazítaniuk. Emellett megtanulják súlypontjukat gyorsan és biztosan áthelyezni.
A láb meghatározott távolságokban való felemelése fejleszti a figyelmet és a pontos távbecslést, emiatt ez az ugrólovak kiképzésében hasznos lépcsőfok. A díjló kiképzésének keretében a cavaletti mindenekelőtt a lépés és az ügetés fejlesztésére alkalmas.

Jó tudni: Földön fekvő rudak és kisebb akadályok kombinációi ideális segítségek úgy a fiatal, mint a tapasztalt lovak gimnasztikázásához. Emellett ezek a gyakorlatok megkönnyítik az idomítómunkát, mivel ellazítják a hátizomzatot, és növelik az izmok és ízületek teljesítőképességét.
- Eleinte az akadályok legyenek egészen alacsonyan. Csak akkor emeljünk rajtuk, ha a megfelelő távolságot megtaláltuk.
- Minden gyakorlatnál legyen jelen valaki, aki a földről segít mind a rudak rakásánál, mind pedig ötletekkel.
- Ugrómunkánál a lónak éppúgy elengedettnek és ütemesnek kell lennie, mint idomításnál. Feszes ló csak mereven és ügyetlenül ugorhat. Lendület és ütemesség hiányában már a rálovaglás problémás lesz.
- Kisebb akadálysorok lehetővé teszik a lovas ülésének iskolázását, hogy a csizma, felsőtest és a tekintet helyes pozícióba kerüljön.
A lónak szüksége van feje szabadságára az ugrás fölött azért, hogy egyensúlyát megtartsa, ezért a lovas kezének követnie kell a ló nyakának mozgását.

Át a cavalettin lépésben...

Az ugrás előkészítéséhez a fiatal lovat egy földön fekvő rúdon léptetjük át. Némely ló a feladatot gondolkodás nélkül leküzdi, mások hatalmasat nekiugranak, vagy esetleg ellenszegülnek, és még a rúd közelébe sem hajlandók menni. Utóbbi esetben a lovasnak némi határozottságot bevetve kell lovával megértetnie a feladatot. Az előrehajtó segítség a ló előremenő igyekezetéhez igazodik. Az első rálovaglásnak elég határozottnak kell lennie, szükség esetén hanggal támogatva. Második alkalomtól kezdve a ló rendszerint magától húz rá, alig kell előrehajtani. A lovas felsőteste hajoljon kissé előre, hogy a ló esetleges ugrásakor a hátát ne zavarja. Bárhogy is jut át a ló a rúd másik oldalára, azt meg kell dicsérni. Ha a ló nyugodt marad, 0,8-1 m távolságra egy másik cavalettit állítanak fel, majd rövidesen harmadikat és így tovább, hatig növelve a számát. Az első alkalmakkor a szár lehetőség szerint odaadott marad. A ló akadálytalanul és szabadon egyensúlyozhat. Ha egyenletesen lép át az egyes cavalettiken, helyesek a távolságok, ellenkező esetben korrigálni kell. A cavalettiken az egyenletes átlépés szilárdítja a lépés lábsorrendjét. Odaadott szárral végezve az óra elején, nagyszerű gyakorlat a ló feloldására. Az óra végén a megnyugtatásban, a szárazra lovaglás során alkalmazható. Helyesen végrehajtva a műveletet, a ló mély orral és elengedett hátizomzattal lépked át a rudakon.
Amire figyelnünk kell:
- mindig egyenesen lovagoljuk meg
- előrelovagoljunk
- mély kézzel és könnyű támaszkodással mély nyaktartást érjünk el.

...ügetésben

Mindkét irányból haladjunk át a rúdon lépésben, ha ez problémamentes, kíséreljük meg ugyanezt ügetésben először egyenesből, majd srégen, illetve fordulatokból. Ügyeljünk arra, hogy az ütem és az egyensúly megmaradjon, és a ló ne húzza fel magát. A fokozatosság elve maradjon mindig szem előtt, csak ha a gyakorlatot már biztosan csinálja, akkor emeljük a követelményeket. Az egy rúdon való áthaladást a kiképzésben a rudak sora követi. A rudak egymástól 1,20-1,50 méter távolságra legyenek, az ügetőlépések nagyságától függően. A lónak ne kelljen túl nagy mértékben rövidíteni vagy nyújtani ügetését. A rudak számát fokozatosan növeljük, ne rögtön egy sorozattal kerüljön szembe a fiatal ló.
Ügetésben a lónak elengedetten kell előrehaladnia. A rudak javítják a ló egyensúlyérzékét és simulékonyságát. A ló lábát rugalmasabbra kell,  hogy emelje, mint normális esetben, ezáltal tornáztatja térdét, vállait és az egész izomzatot. A lovas semmi esetre se kapaszkodjon a ló szájába, mivel a lónak szüksége van bizonyos nyakszabadságra, hogy egyensúlyozni tudjon. Használhatjuk a járóiskolát egyenes vonalon, de íven is, jó gyakorlat nyolcasok lovaglása közben a középpontban felállítani, és minden áthaladás után kezet váltani. Ez javítja a lovagoltsági állapotot, mivel a ló a rudak fölött még inkább maga alá lép, így a fordulóknál jobban hordja magát. Ha a ló rálovaglásnál megkísérli a ritmust vagy a tempót megváltoztatni, ezt félfelvételekkel akadályozzuk meg.
A közti távolság itt 1,30-1,50 méter. A legalacsonyabb, 15-20 cm-es magasságon dolgozunk.

A nyugodt iram ellenére ügyelni kell arra, hogy a ló ne szaladjon alá, hanem folyamatosan és időben ellépjen. A szár inkább túl hosszú, mint túl rövid legyen, hogy a ló semmiképpen se érezze magát bekényszerítve. Minden bizonyos tartásba való préselés nyugtalanságot és ellenkezést vált ki. A nyak megveregetésével kifejezett gyakori dicséret a lovat elengedetté és készségessé teszi.

...és vágtában

A földön fekvő rúdon való átkelés vágtában javítja a ritmusérzéket, ez a gyakorlat lónak és lovasnak, kezdőnek és haladónak egyaránt ajánlott. A lovas kikönnyíti ülését, a lónak a rúdon való átgaloppozás közben meg kell tartania ütemét, nem gyorsulhat fel és nem lassulhat le. A lovas szeme a rúdra irányul, hogy a távolságokra ráálljon. A cavalettiken való vágtázás nem más, mint alacsony akadályok átugrása, amelyeket meghatározott távolságokban állítanak fel egymás mögött. Az akadályok feletti ugrás meghosszabbított és megmagasított vágtaugrás. Ehhez a gyakorlathoz az 50 cm-es magasság vált be legjobban. A két kisebb magasságot a ló rendszerint nem veszi komolyan. A vágtaugrás lapos marad, és előre irányul. A lovak gyorsabbá és hevesebbé válnak ahelyett, hogy nyugodtabbá és figyelmesebbé lennének. Ezzel szemben 50 cm magasság esetében a lónak már valóban el kell ugrania. Ezért elegendő csak három cavaletti használata. A távolság 3,5 méter, ami a ló nagyságához és mozgásához igazodik.

Futószárazás rudak fölött

Nagyon jó lazítógyakorlat a járóiskolán való futószárazás. Maximum hat rudat sugárirányban kirakva a körre, minden lovat feladat elé állít, mely ütemet és egyensúlyérzéket követel. A lovas súlya nélkül találja meg a ló a legjobb utat a rudak fölött. Azokat a lovakat, amelyek maguktól szép tartásban mennek, nem szükséges kikötni, azonban a fejüket magasan hordó, hátukat beejtő lovakat kikötőszárral futószárazzuk, hogy megtanuljanak hátból dolgozni. Ha a kikötőszárat túl rövidre csatoljuk, arra a ló hátának még inkább megfeszítésével reagálhat.
A kiképzés előrehaladtával, illetve tapasztaltabb lovaknál a rudakat megemelhetjük. Ehhez használhatunk két hosszabb rudat, melyekbe mélyedéseket vájunk. A szokatlan magasság a lovat újabb feladat elé állítja, mivel lábait még magasabbra kell emelnie. Magasabbra emelt rudak esetében a lovat ne kössük ki, mivel ehhez a lónak teljes nyakszabadságra van szüksége.

Az ügetéshez beállított járóiskola megtanítja a lónak lábát célzottan letenni, a megemelt rudak pedig a színes rudakkal szembeni tiszteletet alakítják ki. Ez megerőltető feladat, ezért nem szabad túl sokáig gyakorolni. Ha a ló a fáradtság első jeleit mutatja, fejezzük be a gyakorlatot.

Rúdmunka körön

A kör négy átellenes pontjában fektessünk el egy-egy rudat, és ezt előbb ügetésben, majd vágtában lovagoljuk, mindig íven maradva.
A gyakorlat javítja a ló ritmusát és egyensúlyát, a lovas pedig megtanul alkalmazkodni a ritmushoz, és tekintetét folyamatosan a következő akadályra irányítani. Sok lovas követi el azt a hibát, hogy ugrásnál lefelé néz. Ez ennél a gyakorlatnál nem lehetséges, mivel koncentrálva és előrenézve kell lovagolni, hogy az egymástól kis távolságra lévő rudakat helyesen lovagolhassa meg.

Az első akadály

A földön fekvő rúdon és a körre kitett rudakon való átgaloppozás után a következő lépés a kiképzésben az "igazi" akadály leküzdése. Ez csupán 45 cm magas legyen, mindkét oldalról elugróval ellátva, melyek szintén 45 cm-re fekszenek. Ezek az akadályt meghívó jellegűvé és könnyen leküzdhetővé teszik.
Ezen akadály átugrására ugyanazok az alapelvek vonatkoznak, mint a földön fekvőkre. A lónak nyugodtnak kell maradnia, emellett ütemesen és lendületesen kell vágtáznia úgy, hogy szükség szerint vágtaugrásait rövidíteni vagy nyújtani tudja. Rálovaglásnál a lovat ne fogjuk meg, mert ezáltal az automatikusan belefeszül. Ebből gyorsan rossz szokás válik, amit csak nehezen lehet kiküszöbölni, és az akadály magasságának emelésével egyre jobban láthatóvá válik.
A lovas könnyített ülést vesz fel, hogy a ló egyensúlyát ne zavarja meg. Ilyen kis akadálynál nem szükséges az elugrás előtt üléssel hajtani a lovat. Rálovaglásnál a vágta ritmusa ne változzon meg. A legrosszabb lovashiba az elugrásnál való túlzott kiemelkedés, mellyel a lovas a ló mozgása elé kerül. Ahogy az idomítómunkának, ugyanúgy az ugrómunkának is egyszerűnek és harmonikusnak kell látszania. Ezt a célt kis akadályok rendszeres lovaglásával érhetjük el. Az alapszabályok magasabb ugrásokra is érvényesek.

Kezdő lovas munkája

Mielőtt a kezdő lovas valódi akadályt ugratna, gyakorolnia kell, hogy a cavaletti felett a kengyelben megtalálja az egyensúlyt. Kezdetben ajánlatosabb a rudakat a pálya szélén, a patanyomvonalon elhelyezni, vagy az oktatónak vezetni a lovat. Így mentesül a ló irányításának gondjától. Míg a síkmunkához hosszabbra állítjuk a kengyeleket, mivel a mélyre ereszkedett lábszárak közrefogják a lovat, és lehetővé teszik az egymástól jól elhatárolható, finom mozdulatokat, akadályok vagy tereplovaglás esetén rövidre csatoljuk a kengyeleket. Munka előtt néhány lyukkal rövidítsünk a kengyelszíjakon azért, hogy a nyereg felett, a jó pozíciót könnyebben megtalálja a lovas. Így a térd- és csípőízületek a rugó szerepét tölthetik be, és a rázkódást csillapítják. A lovas ügetésben halad át egy sor, földre helyezett rúd felett. A csizma odazár, de ne elhirtelenkedett mozdulattal, hogy a lendület megmaradjon. A rudakon való áthaladáskor a ló magasabbra és rugalmasabban emeli a lábait. Ez ideális ahhoz, hogy a lovas egyensúlyérzékét fejlessze. Érezhető, ahogyan a térd- és csípőízületeid csillapítják a rázkódást. A fenék maradjon a lábak felett, a váll pedig a térd felett.
Miután a lovas a könnyített ülést elsajátította, elkezdhet járóiskolán dolgozni. Először ügetésben gyakoroljuk, hogy a lovas egyensúlya kifinomodjon. Ehhez 1,20-1,40 méter távolságra tegyünk három vagy négy rudat egymástól, egyenes vonalon. Problémás lónál lépéssel is kezdhetünk. Ilyenkor a rudakat egymástól 80-100 cm-re helyezzük el. A távolság a ló lépéshosszától függ. Ha ezzel a gyakorlattal megbarátkozott, ügetésben is haladjon át rajta a lovas könnyített ülésével. A gyakorlat célja kettős, a ló ellazítása mellett a lovas egyensúlyérzékét javítja. A lovas súlypontja sem nem előzheti meg, sem nem maradhat el a lóétól, és mindig követnie kell a ló ritmusát. Ezt a könnyűügetés nem segíti elő. A lovas csípőjével finoman követi a mozgást anélkül, hogy a ló hátába visszaesne. A kezek könnyű, de állandó kapcsolatot tartanak a ló szájával. A lábszárak a ló oldalához simulnak, és egyenletesen előrehajtják azt. A ló hátának lendületét a lábfej, térd- és csípőízületek enyhe mozgása egyensúlyozza ki. Ezalatt a lovas súlya nem eshet bele a ló hátába. Problémás esetben a lovas kezét a ló nyakára támaszthatja.

Az első kombináció

A legjobb módja a fiatal ló akadálykombinációkhoz való szoktatásának az akadály előtt földre fektetett rúd. Ez a dobbantó - a gyakorlatot ügetésből végrehajtva - a lovat automatikusan a helyes elugrási pontra segíti. A követelményeket csak akkor növeljük, ha az alapgyakorlatot már biztonsággal hajtja végre.
A rúd 1,80-2,70 m-re legyen az X-től. A lónak először a rudat, majd az akadályt kell átugratni. Ha a rúdon átüget, akkor nem fogja a távolságot megtalálni. Rálovaglásnál ügyeljünk arra, hogy a ló ütemesen és szorgalmasan haladjon előre. A lovas ne zavarja a lovat, és ne gyorsítsa.
Ne felejtsük el, a ló ugorja át az akadályt, és nem a lovas. Ne próbáljuk meg a lovat saját testünkkel befolyásolni.
A keresztbe tett rudak a lovat középre igazítják, feltéve, hogy a lovas lovát az ugrás közepére irányítja. Ha ez a gyakorlat jól megy, akkor az egyik rudat meredek akadállyá alakítjuk, a másikat pedig 30-60 cm-re elugrónak betehetjük. Ez a gyakorlat tornáztatja a ló hátsó lábát, és segít a lovasnak ritmus- és egyensúlyérzékének fejlesztésében.

Járóiskola andráskereszttel

Az akadály elé kitehetünk 3-4 rúdból álló járóiskolát, egymástól 1,2-1,5 m-re. Az utolsó rúd és az akadály közti távolság legyen 2,10-2,70 m. Ez a gyakorlat fejleszti az ügyességet az akadályra való rálovaglásban.
A ló minden, egyensúly- és ritmusbeli zavara, mely a túlzott hajtás következménye, a gyakorlat sikerességét teszi lehetetlenné. A lovas felsőtestének bármilyen mozgása megzavarja a ló ritmusát, ezért ez kerülendő. Aki megtanulta az egyensúly és a ritmus érzését ügetésben, az megpróbálhatja ugyanezt vágtában. Sok lovasnál látni, hogy megrohamozzák az ugrást. Fontos, hogy se a ritmus, se a lendület, se a lovas ülése ne változzon. A rudakon könnyűügetésben haladjunk át, az első rudat csak addig nézve, míg az a ló füle alatt eltűnik, ezután már az akadályra irányul a tekintet. Fontos, hogy soha ne kerüljünk a ló mozgása elé, és ne "ugorjunk" a ló előtt. Ez a gyakorlat kimutatja, hogy a lovas hajlamos-e erre a hibára.

Tipp: Ha a ló a cavaletti egyik oldalán kitér, akkor a rálovaglás oldalán a rudakra merőlegesen helyezzünk el jobbról és balról két rudat, amit idővel egyre közelebb hozunk egymáshoz úgy, hogy a gyakorlat végére 1,5 méter távolságra legyenek egymástól, ezzel egy szűk folyosót biztosítva a lónak, ahonnan az már nem fog kitérni, így a lovas nyugodtan figyelhet a korrekt ülésre. Már a kezdetektől meg kell tanulnia a lovasnak, hogy tekintetét előre irányítsa, és ne lefelé. Ez fontos egyrészt azért, hogy az ugrópályán majd eligazodjon, hiszen a lovasnak már előre a következő ugrásra kell rákészülnie. Másrészt a lefele szegett tekintet és ezzel együtt lehajtott fej zavarja az egyensúlyi helyzetet az ugrás fölött. A lovasnak éreznie kell, hogyan ugrik lova. A járóiskola is ad egy érzést a lovasnak a helyes érzésről. Ügetésben a lónak jól kell érkeznie a rúdhoz, hogy helyesen tudjon átmenni a soron. A korrekt távolság 60-70 cm az első rúd előtt. Ettől függ, hogy a ló ütemben átüget a rudak felett, vagy kiesik a ritmusból. Utóbbi esetben túl közel vagy túl távol érkezett az első rúdhoz. A lovasnak rá kell éreznie, hogy mikor érkezik jó, mikor rossz távolságra a ló. A feladatot színesebbé tehetjük a rudak egymástól való távolságának változtatásával úgy, hogy egyszer egy flott, energikus munkaügetéssel, másszor pedig lerövidített, majdnem összeszedett ügetéssel jut át rajta a ló. A különböző távolságok mind a ló, mind a lovas ritmusérzékét fejlesztik.