A fajta története

A kabardini tulajdonképpeni származási területének az Észak-Kaukázus számít. A Kabardin-Balkar Autonóm Köztársaság mai területén, a Sztavropol és a Kubán folyó felső folyása körüli dombságokban még ma is megtalálható ez a különleges négylábú.
A fajta a régi cserkesz lótól származik, amelynek feltehetően perzsa és arab ősei voltak. Fitzinger bécsi hippológus 1860-ban megállapította, hogy ezek viszont az abház lótól erednek, amelyben a délorosz-ázsiai fajták alapformáit látta. A türkmének és arabok lovai szintén hátrahagyták nyomukat a fajtában. A kabardini a XVI. század óta létezik önálló fajtaként, a doni kozákok túlnyomórészt ilyen lovakon lovagoltak.
A fajtatiszta populáció a méneskönyv I-III. kötete szerint 1935-1953 között 446 ménből és 3272 kancából állt. 1990-ből származó adatok bizonyítják, hogy ez az állomány akkorra körülbelül 400-450 kancára zsugorodott. Hogy a lovak tenyésztése és elterjedése miért szorult háttérbe, könnyű megmagyarázni: a lovak jelentősége a munkánál megszűnt, a versenypályára pedig nem volt elég gyors a fajta. Végül a Szovjetunió felbomlásával a tenyésztés is majdnem teljesen összeomlott, a lovak nagy része a vágóhídon végezte.
Pedig a kabardini első osztályú hegyi ló. Rendkívüli kondíciója és lépésbiztossága a járhatatlan hegyvidék specialistájává teszi. A fajta populációja sajnos továbbra is erősen csökken. Német földön is csupán két minősített fedezőmén és maroknyi kanca gondoskodik az utánpótlásról, amelyet a beavatottak hamar felvásárolnak. Oroszországból sem lehet nagy csodát várni: az ottani tenyésztés néhány idealista kezében van, akiknek pénz alig-alig áll rendelkezésükre, így - bár lassan elkezdődött az újjáépítés - nagy-nagy türelemre van szükség. A kevés európai ló éppen ezért nagyon fontos génállományt jelent.

Nagyszerű tulajdonságok

A testfelépítés mindenekelőtt egy dologra irányul: a hegyekben való használatra és az ehhez kapcsolódó, nagyon fontos lépésbiztosságra és megbízhatóságra minden élethelyzetben, valamint hatékony, energiatakarékos mozgásokra. A mindennapok során ez a tulajdonság nagyon hamar szembeszökik: a temperamentum, amelyet nehéz helyzetekben kordában lehet tartani. Egy heves vérmérsékletű ló a hegycsúcson biztosan nem sokáig maradna életben…
"Meredek hegyoldalban lovagolni Edillel és Temsával egy álom. Az, hogy lovaglás közben arra gondoljak, a lónak négy lába van, mégis botlik, már a múlté - még ott is, ahol mások már rég leszálltak volna a nyeregből, és vezetnék a lovukat a veszélyes szakaszon. A legkisebb intésre irányt váltanak, azonban az a lovas, aki nem ismeri ezeket a lovakat, a gyors tempótól gyakran megijed" - mondja a kis regensburgi "család" tulajdonosa.
Amit a legtöbb mai lófajtánál felépítésbeli hibának tekintenek (tehénállás, talajon szűk állás), ezeknél a lovaknál kifejezetten célszerű. A kabardinik ezzel az állással tökéletesen alkalmazkodtak a hegyekhez. A mindenkori munkaterületen való használatra tenyésztésnek pontosan ez volt a célja. Ez a "hibás állás" teszi lehetővé a rendkívüli lépésbiztosságot, fordulékonyságot és rugalmasságot. A kemény paták, a rendkívüli erőnlét és regenerációs képesség jó lovagolhatósággal párosulva a síkságon is különböző használati célokra alkalmas, valódi mindenes lovat eredményez.

Küllem

A kabardini füle nagy, jól illik a száraz fej arányaihoz, hegyes és nagyon mozgékony. A homlok-orr vonal gyakran enyhén ívelt kosfej. A jól izmolt, egyenes nyak jó átmenetet képez a törzsbe. A mellkas mély, a hosszú és egyenes hát csapott, szintén izmos farban végződik. A szépen tűzött és igen dús farok, akárcsak a dús sörény, tökéletesíti a harmonikus összképet.
A leggyakoribb színek a pej különböző változatai sötét farokkal és sörénnyel, ritkán előfordulnak sárgák és tiszta feketék is. A mének marmagassága bottal körülbelül 153 cm, a kancáké 150 cm. Az erős ízületek és a közepes szárkörméret jó kiindulási alapot nyújtanak. Az Európában élő lovak a jobb tartási körülmények, valamint a magasabb telivér-vérhányad miatt akár 162 cm-es magasságot is elérhetnek.

Karakter

Kedvelőjük az "erős jellemű, élénk és intelligens" jelzőkkel írhatja le leginkább ezeknek a csodálatos lovaknak a belső tulajdonságait. Nagyon erősen ragaszkodnak a gazdájukhoz, jóban-rosszban vele tartanak - az arab telivérekhez hasonlóan olyan múltra tekinthetnek vissza, amely lovas népekhez kötődik. A lovas ember legértékesebb vagyona a ló volt, amelyet családtagként tartottak és gondoztak. Ha egy tolvaj lovat lopott, nem sok öröme telt benne; az állatok az idegen kezében megtagadták a munkát, így inkább pokollá tették az életét, mintsem valami hasznot hoztak volna.
"Edil a terepen az új lovasokat (és néha a régieket is) különböző rafinált módokon "teszteli", például úgy, hogy az árokban leül a hátulsó lábaira. Ha a lovas olyan naiv, hogy leszáll megnézni, mi a baj, a felszállásnál komoly nehézségekre számíthat... A gazdája számára azonban az élet a kabardinivel olyan, mint egy jó baráttal. Önként végez mindent, és még sokkal többet is - de kényszeríteni nem lehet semmire" - meséli Edil gazdája.
A kabardinik nagyszerű tájékozódási képességgel is rendelkeznek: kitett kutyához vagy macskához hasonlóan nagy távolságból is visszatalálnak otthonukba. Ez alatt az idő alatt a hosszabb élelem- és vízhiányt is jól bírják.
A fajta máig megőrizte eredeti tulajdonságait - és ez egészen hétköznapi helyzetekben is szembeötlő. Az idegen kutyákat például pontosan úgy kergetik el, mint őseik a farkasokat, amit a fotózás alatt egy juhászkutya a saját bőrén tapasztalhatott. A mén eközben a vigyázó szerepét töltötte be, a kanca a főnökét.

Teljesítőképesség

A kabardinik remekül boldogulnak a hegyes és köves terepeken. Kitűnő választásnak bizonyulnak nehéz terepre szélsőséges körülmények között. Teljesítményük nem a nagy sebesség; sokkal inkább megdöbbentő kondícióval párosuló, hosszú időn át ugyanolyan szinten tartott, élénk tempójukkal tűnnek ki. Hazájukban, Közép-Ázsiában a lovak szélsőséges éghajlati ingadozásnak vannak kitéve - forró, száraz nyarak váltakoznak hideg, havas telekkel, ami a lovaktól rendkívüli keménységet követel meg. A sok különlegességet egy szóban lehet összefoglalni: kitartás. A lovak hosszú kilovaglásokra, járhatatlan terepen tett túrákra és távlovaglásra egyaránt tökéletesen megfelelnek. A díjlovagló négyszögben a kabardinik szintén jó képet mutatnak - kevésbé bizonyulnak azonban alkalmasnak a versenypályára vagy ugrólóként a magasabb kategóriákban.

Távlovaglásra predesztinálva

A kabardinik különleges teljesítményeinek néhány példája: 1935-36 telén távlovaglást rendeztek a kaukázusi hegyvonulat körül. A 3000 km-es verseny Pjatyigorszkból indult és oda is érkezett. 15 kabardini, nyolc aglo-kabardini és egyéb fajtájú ló vett részt a megmérettetésen. A rendezők nehéz hágókat, többek között a Szulami és Kluhori járhatatlan hágókat is belevették az útvonalba. A lovak 47 napig voltak úton, naponta átlagosan 64 km-t tettek meg, néhány résztávon 120 km-t is. Egy csoport állatorvos vizsgálta a légzésüket, pulzusukat, valamint a súlyúkat és más fizikai jellemzőket. A kabardinik és anglo-kabardinik haladtak a legjobban, és végül a lovak még egy 600 km-es távot is megtettek vissza Rosztovba - öt napon belül!
1946-ban erőnléti felmérést végeztek Moszkvában orosz fajták számára 250 km-es távon. Az utolsó két kilométeren a lovak vágtattak a célig - az Ali-Kadim nevű kabardini győzött összesen 25 óra tiszta lovaglás után.
2000. június 25-én a Malkinszk ménes közelében rendezték az orosz bajnokságot. A nehéz és hegyes terepen tizenegy résztvevő indult, köztük arabok, ahal-tekiniek, tyerszkiek, anglo-kabardinik és tiszta kabardinik. Kétszer át kellett kelni a Malka folyón. A déli hőségben a hőmérséklet 32 oC-ra emelkedett. Összesen 120 km-t kellett megtenniük. Már a lovaglás közben öt lovas feladta a küzdelmet. A távot a Guaran ménes Ten nevű kabardinije tette meg a leggyorsabban, 7 óra 20 perc alatt, átlagsebessége 17 km/óra volt. A 2-4. helyen a további kabardinik és anglo-kabardinik végeztek, amelyek mindannyian célba értek.
A franciaországi távlovagló világbajnokságokon az utóbbi években szintén több kabardini indult, amelyek azonban a nemzetközi tapasztalatok hiányában nem végeztek említésre méltó helyen. Rövid időre azonban itt is felvillantották képességeiket.

Fajtaváltozatok

A kabardininek négy vérvonala létezik. Az angol telivér (legfeljebb 62,5% rész) és a kabardini keresztezéséből jön létre az anglo-kabardini. Ezek a lovak valamivel nagyobbak (akár 165 cm-es marmagasságot is elérhetnek), rövid távon gyorsabbak, ezért kicsit sokoldalúbban használhatók, mint a tiszta vérben tenyésztett kabardinik. Tenyészcsoportként 1966-ban ismerték el őket, azóta minden tenyésztési területen tenyésztik a klasszikus vonal mellett.

Kabardinit szeretne?

Gratulálunk! Ön jól választott, csak sajnos van egy kis probléma: a kabardini Európában ritkább, mint a fehér holló. Aki ilyen lovat tudhat a magáénak, és megtanulta értékeli az előnyeit és szereti, nem nagyon akar megválni tőle. Németországban jelenleg nincs igazi tenyésztés. Két évvel ezelőttig volt egy ménes Hessenben, amely néhány évig magához láncolta az érdeklődőket. Mára sajnos megszűnt… Így ma csupán néhány magánszemély törődik önszorgalomból az "orosz hosszútáv-specialista" fennmaradásával. Talán Önnek is lenne kedve barátaival együtt megküzdeni az akadályokkal, és Oroszországból importálni egy lovat? Vagy van már egy kabardinije, egy telivér kancája vagy más orosz lova, és talán tenyészteni akar? Egy németországi elérhetőséggel tudunk segíteni:
Egy lelkes kabardinibarát, aki a fajta megőrzéséért küzd: Tobias Knoll, Kiesweg 2, 92331 Parsberg, Internet: www.kabardiner.de