A fedeztetés
A fedeztetés a lóval kapcsolatos tevékenységek - mint például a sport, a tenyésztés, a használat - egyik meghatározó része. A fedeztetést jó esetben megelőzi a tenyésztési cél kijelölése, ezen belül a megfelelő egyed kiválasztása. Ahhoz, hogy kancánkat eredményesen fedeztessük, tisztában kell lennünk az idevonatkozó szaporodásbiológiai és állategészségügyi tudnivalókkal. Továbbá, hogy ne kerüljünk összetűzésbe a törvénnyel és megkíméljük magunkat a későbbi kellemetlenségektől, ismernünk kell az idevonatkozó állattenyésztési törvényeket is.

A tenyésztési cél meghatározása

A tenyésztési cél kitűzése a lótenyésztés egyik legfontosabb, legmeghatározóbb eleme. Csak a cél kitűzése után lehet eldönteni, hogy tenyészkancánkat milyen ménnel kívánjuk befedeztetni. A cél lehet a "javítás". Ekkor arra törekszünk, hogy a születendő csikó bizonyos tulajdonságokban jobb legyen az anyjánál. Cél lehet egy speciális felhasználás, pl. az ugrósportban való teljesítés stb.

A megfelelő tenyészmén kiválasztása

A leendő csikónk apjának szánt tenyészmén kiválasztásánál a legfontosabb szempont, hogy milyen kívánatos tulajdonságokat várunk majd el a csikótól. Döntésünket befolyásolhatja a fedeztetés ára, a mén felállítási helye, hogy tud-e mesterségesen is termékenyíteni. Mindenképpen figyelembe kell venni a mén származását, típusát, - a fajta jellemző tulajdonságainak ismeretében - fajtáját, a karakterét, a versenyteljesítményét és végül, de nem utolsósorban azt, hogyan örökít.
Az a kancatartó, akinek a legfontosabb szempont az olcsóság és a közeli elérhetőség, az semmiképpen nem nevezhető "tenyésztőnek", sokkal inkább "szaporítónak"!
Nincs hibátlan ló - így hibátlan mén sem! Ezért ügyelnünk kell arra, hogy a kiválasztott ménnek semmiképpen ne legyen ugyanaz a hibája, mint a kancánknak. Például: egy nem teljesen korrekt lábállású kancára feltétlenül hibátlan lábállású mént válasszunk. Nehezen kezelhető kancára ne tegyünk hasonló tulajdonságú mént, mert fennáll a veszély, hogy a hiba a csikóban is öröklődhet, sőt felerősödhet.

Állategészségügyi tudnivalók

A kancák termékenyítésének három alapvető módja létezik. A két legismertebb a természetes fedeztetés és a mesterséges termékenyítés - a köztudatban gyakran hallható "mesterséges megtermékenyítés" kifejezés helytelen! -, egy kevésbé ismert és igen nagy technikai és szakmai felkészültséget igénylő módszer pedig az embrió-átültetés.
A mesterséges termékenyítés - sok előnyös tulajdonsága miatt - igen gyorsan terjed, bár vannak olyan fajták, mint pl. az angol telivér, melyek esetében a fajta tenyésztői egyesülete nem engedélyezi a használatát.

A természetes fedeztetés történhet az ember közvetlen közreműködése nélkül is, például a háremszerű fedeztetéssel. Ilyenkor a mént hosszabb időn át együtt tartják a hozzá beosztott kancákkal. Ez a módszer nem igazán modern megoldás, mert egyrészt - különösen a ménre - veszélyes lehet, másrészt, ezzel a módszerrel nem mindig határozható meg az utolsó fedeztetés dátuma, és így a várható ellés dátuma sem. Mondhatnánk, hogy a természetben a vadon élő lovaknál ez a módszer "bevált", de ott az állatok ezt születésük óta "tanulják", és a sérülések, ellési komplikációk következményei "csak" a lovak számára jelentenek gondot. A módszer másik változatában a sárló kancát és a mént a sárlás bizonyos napjain egy karámban összeengedik. Az előzőhöz hasonlóan, ez veszélyes mindkét állatra nézve.

Manapság a legáltalánosabban alkalmazott természetes módszer a kézből történő fedeztetés. Ennek legelterjedtebb formájában a fedeztetéshez a kancát megfelelően rögzítjük (úgy, hogy a kanca ne tehessen kárt sem a ménben, sem a segédkezőkben) a mént pedig a rajta lévő fedeztetőkantár (kötőfék) segítségével irányítva, hátulról (vagy oldalról) a kancára vezetjük. A quarter horse fajta esetében a fedeztetést gyakran kötőfékkel végzik, oly módon, hogy a mént "srégan" elölről vezetik a kancához, majd a kancát a mén alá fordítják. Ezek a módszerek megfelelő gyakorlat után rutinszerűen alkalmazhatók, nem feledkezve el a balesetvédelmi szabályok betartásáról.

Milyen balesetvédelmi szabályokat kell betartani a fedeztetés előtt?

1. Alapszabály, hogy hátulsó lábára vasalt kancát ne fedeztessünk, mert akkor igen nagy veszélynek tesszük ki a mént és a segédkezőket is.

2. A fedeztetés előtt a kancát a ménnel vagy egy próbaménnel le kell próbáltatni, és csak a sárlás tüneteit kifejezetten mutató kancát szabad a megszokott módon fedeztetni. Ha a kanca nem mutatja a tipikus jegyeket, érdemes állatorvossal megvizsgáltatni, hogy tisztában legyünk azzal, fedeztethető-e. Téves az a hiedelem, hogy ha a kanca elrúgja a mént, akkor nem is sárlik. A praxisomban magam is találkoztam olyan sárlási tüneteket kifejezetten mutató kancával, amelyben az ott azonnal elvégzett ultrahangos vizsgálat gyönyörű élő magzatot mutatott.

3. A próbáltatást lehetőleg a próbafalnál végezzük, mert a még jól sárló kanca is kirúghat.

4. A kanca hátulsó lábaira helyezzünk fel fedeztetőpapucsokat, hogy egy esetleges kirúgás következményeit csökkentsük. A kanca egyik első lábának felemelésével megakadályozhatjuk, hogy a mén elől kitérni akaró kanca elmozduljon vagy esetleg kirúgjon. A rúgásveszélyt azzal is csökkenthetjük, hogy felemeljük a kanca fejét. Időnként elkerülhetetlen a "pipa" vagy a "rúghám" alkalmazása. A fedeztetés alkalmával a megfelelően előkészített kancát általában érdemes fejjel a fedeztetőpalánk felé állítani vagy elölről megtámasztani, hogy ne tudjon előre kilépni a mén alól.

5. A fedeztetéshez felvezetett ménre célszerű ún. fedeztetőkantárt vagy fedeztető kötőféket rendszeresíteni, melynek szárai különállóak (a kötőféknél természetesen csak egy szárat használunk) és hosszúak, ami lehetővé teszi azt, hogy a gorombább méneket két oldalról egy-egy ember vezethesse fel. Ha a fedeztetéshez mindig ugyanazt a felszerelést használjuk, akkor a mén ezt megtanulja, és így egyrészt könnyebb lehet a fedezésre való felkészülése, másrészt így megtanítható arra, hogy ha nem a fedeztetőkantár van rajta, nem kell "méneskednie".

6. Fontos, hogy a fedeztetésre használt helyszín talaja legyen egyenletes és csúszásmentes és semmiképpen sem mély.

A szabályosan és biztonságosan végrehajtott fedeztetés általában 3-4 hozzáértő és tapasztalt embert igényel. A méntartónak tisztában kell lennie azzal, hogy a fedeztetés alkalmával neki kell biztosítania a fedeztetés tárgyi és személyi feltételeit, mert az esetlegesen előforduló balesetekért ő tartozik felelőséggel.
Szigorúan tartsuk be tehát az erre vonatkozó szabályokat!

Melyek azok az állategészségügyi szabályok, amelyeket a fedeztetés során be kell tartani?

A fedeztetési szezon során egy mén több kancával kerül közvetlen kapcsolatba. Ezért a kancatartó jogos igénye, hogy a mén egészséges legyen. Ez azt jelenti, hogy mentesnek kell lennie minden olyan fertőző betegségtől, amely a közvetlen érintkezés vagy a fedeztetés során terjedhet.

Ezt szolgálják azok az állategészségügyi előírások, amelyeket a méntartónak be kell (kellene!) tartania. Ilyen pl. a kötelező vérvizsgálat, a kötelező vakcinázások minden fontosabb betegség ellen, a féreghajtás stb. A kancatartó felelőssége az, hogy beteg állatot ne vigyen fedeztetni, mert az ilyen kanca megfertőzi a mént, és a ménen keresztül számos más kancát is megbetegíthet. Különösen vonatkozik ez a légzőszervi betegségekre, valamint a nemi úton is terjedő betegségekre (pl. vírusos vetélés, méh- és hüvelygyulladások kórokozói stb.)
- Mivel még a teljesen egészségesnek tűnő lovak is hordozhatnak bizonyos kórokozókat, így elengedhetetlen, hogy a fedeztetés előtt (méneknél utána is) fertőtlenítsük a lovakat.

- A fedeztetés előtt a kanca farkát 25-30 cm hosszan be kell fáslizni, hogy a mén hímvesszőjén a farokszőrök ne okozzanak sérülést. Ezután a kanca pératájékát langyos vízzel le kell mosni, majd híg, 1-2%-os Betadine oldattal fertőtleníteni és vattával szárazra törölni.

- Ajánlatos a mének hímvesszőjét és annak környékét minden egyes fedeztetés előtt és után is (fertőtlenítőszerrel) lemosni. Előtte főleg azért szükséges, hogy a mén hímvesszőjét megtisztítsuk az esetleges szennyeződésektől. Utána azért, hogy csökkentsük annak az esélyét, hogy a kanca megfertőzze a mént.
- A fedezés során a kanca farkát célszerű valamelyik oldalra elhúzni, hogy a mén útját ezzel is szabaddá tegyük.
- A mének hímvesszőjét közvetlenül a fedezés után - egy előre odakészített! - 1-2%-os langyos Betadine oldattal azonnal le kell fertőtleníteni, még mielőtt a mén visszahúzhatná azt. Természetesen a méneknek ehhez a beavatkozáshoz hozzá kell szokniuk, ezért az első alkalmakkor ne legyünk türelmetlenek.

Mi a teendő a fedeztetés után?

A fedeztetés után általában azt javasolják, hogy a kancát jártassuk, hogy ne tudja "kierőlködni" a spermát. Ugyanebből a célból másutt a fedeztetés után elengedhetetlennek tartják, hogy a kanca pératájékát hideg vízzel leöntsék. A valóság azonban az, hogy a sikeres fedezés során a mén a spermát közvetlenül a méhbe juttatja. Annak a spermának, amely nem a méhbe, hanem a hüvelybe került - és így a kanca ki tudná azt "erőlködni" -, amúgy sincs jelentősége a termékenyülésben.

Milyen gyakran lehet egy ménnel fedeztetni?

A szakirodalom és a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy egy jó kondícióban lévő tenyészmén akkor tud jó vemhesülést biztosítani, ha egy héten - arányosan elosztva - maximum tíz alkalommal fedez. Ha a mén ennél többet fedez, akkor a sperma minősége és ezzel együtt a vemhesítés is gyengébb lesz.

Mikor próbáltassuk vissza a befedeztetett kancát?

A kancákat a fedeztetésre használt ciklus kezdetétől számított 18 nap múlva célszerű először elkezdeni próbáltatni. Erre azért van szükség, mert a kanca nemi ciklusa gyakran eltér a 21 napos átlagtól. Ilyenkor vagy a sárlás napjainak száma, vagy az azt követő nyugalmi időszak napjainak száma rövidül vagy hosszabbodik meg. Abban az esetben, ha a nemi nyugalmi időszak rövidül meg - ami a gyakoribb - és nem kezdjük el kellő időben visszapróbáltatni a kancát, elszalaszthatjuk a következő sárlást.
A kancák visszapróbáltatása egyben az egyik legrégebbi vemhesség-vizsgálati módszer is. Ez a módszer azonban nem elég megbízható. A vemhesült kanca általában nem sárlik vissza és elrúgja a mént. Azonban az esetek egy részében előfordulhat, hogy a vemhes kanca - akár ciklusosan is - mutatja a sárlás tüneteit. Fordítva előfordulhat az is, hogy a mént elrúgó kanca mégsem vemhes, mert vagy felszívódott benne a magzat, vagy a kanca egyáltalán nem is termékenyült, de ciklusa közötti nyugalmi szakasz megnyúlt. Ezért ahhoz, hogy biztosra mehessünk, vizsgáltassuk meg állatorvossal. Az ultrahangos vemhességvizsgálatot az utolsó fedeztetéstől számított 16-18. naptól lehet elvégezni, és semmiféle kockázattal nem jár!

Mi is az a mesterséges termékenyítés?

A mesterséges termékenyítés lényege az, hogy a méntől levett és megfelelő eljárásokkal tartósított spermát a sárló kancába engedéllyel rendelkező képzett inszeminátor vagy állatorvos helyezi be. Előnye, hogy ilyenkor elmaradnak a fedeztetéssel járó állategészségügyi és egyéb veszélyek, a friss fias kanca és csikója szállítása. Így a kanca és a mén szinte bármilyen messze lehet egymástól. Ezzel az eljárással egy-egy nagy tenyészértékű méntől igen sok utód nyerhető, és a távolságtól függetlenül bárki számára hozzáférhető. A mesterséges termékenyítést az állam anyagilag is támogatja.

Mikor fedeztessünk?

Általában a kancákat a tavaszi és őszi fedeztetési idényben szokás fedeztetni. A tavaszi fedeztetés mellett szólnak az éghajlati tényezők. Miután a kanca vemhességi ideje kb. 11 hónap, így a tavaszi fedeztetés után a tavasszal megszületett csikók "beleszületnek" az egyre javuló időbe. Ezek a csikók - miután egész nyáron élvezték a nap, a mozgás és a legelő jótékony hatását - megerősödve mehetnek neki a minden szempontból kedvezőtlenebb télnek. A másik fontos szempont, ami szintén a tavaszi fedeztetés mellett szól, hogy a kancák vemhesülési képessége ekkor a legjobb.

Továbbá szempont lehet az is, hogy a tenyészversenyeken és az eladás során a tavaszi csikók akár féléves korelőnyt is élveznek az ősszel születettekkel szemben, miután a tavaszi és őszi csikók is egy évjáratúnak számítanak.
Vannak olyan tenyésztői szervezetek (pl. angol telivér), melyek tenyésztési szabályzata csak tavaszi és ezen belül is csak meghatározott időszakra korlátozódó fedeztetéseket engedélyez.

Törvényi szabályozás

Magyarországon fedeztetni csak tenyésztői szervezet által elismert, Magyarországon érvényes fedeztetési engedéllyel rendelkező ménnel lehet (1993. évi CXV. tv. az állattenyésztésről).

Minden egyéb más ménnel történő fedeztetés "zugfedeztetésnek" minősül, amit az állam állattenyésztési bírsággal és egyéb szankciókkal súlyt. Ilyenek lehetnek pl. a zugmén kötelező ivartalanítása, valamint az, hogy a zugmén után születő csikók ún. "nullás sütést" kapnak, ami származás nélküli egyedet jelöl. Az ilyen ló nem kaphat származási lapot és nem indulhat hivatalos versenyeken sem.

A fedeztetési engedéllyel rendelkező ménekkel történő fedeztetés után a méntulajdonos köteles kitölteni a fedeztetési jegyzőkönyvet. Ennek a jegyzőkönyvnek a kitöltéséhez szükség van a kanca adataira (név, születési év, szín, jegyek, bélyegzések), ezért a ló származási lapját vagy marhalevelét mindenképpen vigyük magunkkal.

Azonnal a fedeztetést követően a kanca- és a méntulajdonos által kitöltött és aláírt fedeztetési jegyzőkönyv igazolja a fedeztetés megtörténtét. Ennek a nyomtatványnak az egyik példánya a kancatulajdonosé, ennek része a tenyészeredményt bejelentő lap. ez a lap a későbbiekben a megszületett csikó azonosítását szolgálja majd.