A zabot kritikusan kell értékelni

A zabnak előnyös a nyers rost és energiatartalma. A fehérje mennyisége és minősége – kivéve a csikót max. 18 hónapos korig, valamint a szoptató kancát (mennyiségileg) – minden használati csoport számára elegendő. A zab kedvezőtlen kalcium-foszfor arányát ritkán lehet szénával kiegyenlíteni. A nátrium és a karotin csaknem teljesen hiányzik belőle. A minőség ellenőrzése először a liter-súly meghatározása útján történhet. Ehhez konyhamérlegen lemérik 1 l zab súlyát. Ritka a nagyon jó minőségű, 600 g feletti litersúly. Gyakoribb a mérsékeltebb minőség 550 g alatt. Ha emellett nincs elváltozás szín, szag és szennyeződés tekintetében, a minőség csökkenése az adag emelésével kiegyenlíthető. Nem etethető az elszineződött zab (szürke, fekete, halvány vörös), az elváltozott szagú (dohos, avas, egyéb idegen szag ) vagy erős szennyeződés, mint pl. idegen gabona, polyva, toklász, gyom-mag, gombák (konkoly, stb) por vagy rovarok (atkák). Ugyanúgy bírálandó el a penészgombával fertőzött zab is. Ennek zöld, szürke és sötét magvai vannak sötét metszéslappal (az egészséges fekete zab metszéslapja világos) és szaga dohos. A zab 14% alatti víztartalommal tárolható és a szénához hasonlóan a betakarítás után kb. 10 heti tárolási időre van szüksége. Zúzott zab etetése indokolt fogváltás korában (5 éves korig), hibás fogazat esetén is olyanok részére, melyek az abrakot túl mohón eszik. A zúzott zab minőségét nehéz meghatározni és korlátozott ideig (1-2 hétig) tárolható, mert könnyen romlik.

A répa fokozza az étvágyat

A répa magas víztartalma miatt nagyon fagyérzékeny. Etetés előtt meg kell tisztítani. Tartalmaz energiát, de kevés fehérjét és kalciumot. Napi 2-4 kg mennyiségben jó változatosságot jelent és javítja az étvágyat. A szennyezett és rothadt részeket gondosan el kell távolítani. Cukorrépa: legfeljebb napi 15 kg-mal 4,5 kg zabot helyettesíthet. Csak nagyon erős munkát végző igáslónak és jó szálastakarmány- és fehérjeellátáskor adható. Sportlovaknak 5 kg cukorrépával 1,5 kg abrakot lehet helyettesíteni. Takarmányrépa: az energiatartalma csak fele a cukorrépának. Igáslovak maximális adagja napi kb. 2,5 kg, sportlovaké ne haladja meg a 6-8 kg-t. Sárgarépa: karotinhordozó. Napi 2-2,5 kg fedezi az 500-600 kg súlyú 16 napi karotin szükségletét. Igáslovaknak adható legnagyobb mennyiségben, napi 20 kg (3,2 kg zabot energiatartalma). A féregtelenítő hatása nem adott, de az állat általános ellenálló képességét fokozhatja.

Árpát darálva kell adni

Az árpa a kelet lóabrakja – valamivel több energiát és kevesebb fehérjét tartalmaz, mint a zab. 0,9 kg árpa helyettesíthet 1 kg zabot, az összes abrak 50%-át képezheti a darált árpa.  Rozs és búza: mindkettő esetében a csekélyebb nyers rost és magas sikértartalom következtében nagy a veszélye a gyomorban az összecsomósodásnak. Ennek következményei gyomorgyulladás, gyomorrepedés, patairhagyulladás. A rozs keserű és nem szívesen eszik. Búzát csak különös esetben napi 1 kg mennyiséget több etetésre elosztva lehet etetni.

A kukorica energiát szolgáltat

A szemeskukorica fehérjéje és nyers rostja kevés, de sok energiát tartalmaz zsír formájában. 0,8 kg kukorica helyettesíthet 1 kg zabot. Nagy teljesítményű ló abrak adagjának 30-50%-os helyettesíthető energiában gazdag kukoricával, hogy azonos mennyiséget etetve magasabb szintű legyen az ellátás. Kisebb munkavégzéskor a kukorica mennyiségét jelentősen csökkentik. A kukoricát a szoktatástól függően lehet darálva, törve vagy egészben etetni. Ásványi anyag, nyomelem és vitamin tekintetében ugyanolyan kiegészítés kell, mint a zabnál.

A száraz szeletet feltétlenül be kell áztatni

A száraz szelet melasszal és melasz nélkül kerül forgalomba. A melaszosnak hasonló, a melasz nélkülinek nagyobb az energia tartalma, mint a zabé. Nyelőcső elzáródás és gyomorrepedés elkerülésére a száraz szeletet etetés előtt feltétlenül négyszeres meny-
nyiségű vízben be kell áztatni. Sportlovaknak napi 3 kg-ig terjedő mennyiségben adható.

Fehérjekiegészítésre
szolgáló takarmányféleségek

Exbranált szójadara: míg hátrányai ásványi anyag-, nyomelem és a vitamintartalom tekintetében azonosak a gabonáéval, energiatartalma nagyobb. Magasabb fehérje tartalma 42% emészthető nyers fehérje alapján alkalmas választott csikók és szoptató kancák adagjának kiegészítésére. Ló babdara (borsódara): a fehérje mennyisége nagy ugyan, de minősége nem elegendő ahhoz, hogy felhasználják. Soványtej: tápanyag-összetétele a zsírt és a zsírban oldódó vitaminokat lebontva megegyezik a tehéntejével. Választott csikóknak adható friss vagy egészen megalvadt formában (nem teljesen alvadt, mert hasmenést okoz) napi 3-5 l mennyiségben jó minőségű fehérje ellátásához. Szárítva napi 0,5 kg-t adnak, ahol azonban ásványi anyagok, nyomelemek és vitaminok valamennyien hiányoznak. A nedves takarmányféleségek etetése – különösen csikóké – a higiénia magas fokát igényli. A kancák tejhozama az állati fehérje ezen (0,5 kg/nap) adagjának adásával fokozható. Dietetikus takarmányféleségek az adatot ízletességben és teljes értékűséghez segítik.

Búzakorpa: Enyhén hashajtó hatású, kedvezőtlen kalcium-foszforával krónikus esetekben – így pl. kemény bélsár és ellés körüli kancának a bélcsatorna tehermentesítésére –, ritkán haladja meg a napi 0,5 kg mennyiséget. Szívesen eszik nedvesen, pl. a „mash”-ban.

Lenmag: itt a vízben duzzadó nyálkaanyagok képesek a bél nyálkahártyát védőréteggel bevonni. Nedvesség hatására a lenmagból ciánsav szabadul fel, 10 percnél hosszabb főzés méregteleníti a magvakat. A magas zsírtartalom előnyös hatású a szőrzetre. Darálva a lenmag gyorsan romlik. Felnőtt ló főzetlenül kb. napi 100 g-t, csikó 50 g-t bír el.

Nagyobb mennyiséget főzni kell.

Melasz: szirupszerű és 50% cukorból áll. Javítja a takarmány felvételt és enyhe hashajtó hatása miatt (sok kálium és nátrium) a kólika gyakoriságának csökkentő hatását tulajdonítják neki. Magas víztartalma miatt könnyes romlik. Jó higiéniás viszonyok között az adag felső határa napi 1 kg.

Fritz Ligges: saját zab frissen zúzva

A saját földjén termelt zab képezi alapját a lovak ellátásának. F. L. istállója sport és tenyészlovai számára, Asche berg-Herbernben. A Lovassportban 25 éve aktív többszörös német bajnok és olimpikon, lótipustól, adottságtól és teljesítménytől függően 3 kg-ig etet zabot. Az adagot naponta háromszor adják. A zab frissen zúzva van a jászolban, alkalmanként „a jobb takarmányértékesítés érdekében néhány maroknyi búzakorpa, lenmag-keverékkel dúsítható”. Elsősorban a sportlovak kapják a gyomor-bélműködés élénkítésére ezt a speciális keveréket. A fedezőméneket, melyeket naponta lovagolnak és melyek egy részének sport eredményei vannak, Liggesné, aki állatorvos, kis adag ásványi anyag – vitamin keverékkel látja el. Szükség esetén ilyenkor külön adagot kapnak fiatal lovak és tenyészkancák is. Így a választottak éves korig tejport kapnak az adagjukba. Ún. sárgarépa  kúrákat végeznek, hogy a teljesítmény lovak számára fokozzák az ízletességet. Féregtelenítést speciális készítményekkel rendszeresen végeznek. Nyalósót egyedileg adják. Szálastakarmányként reggel és este szántóföldön nyert széna áll az alomszalmán kívül rendelkezésre.

Egyetlen ló sem lusta rágni

A takarmányok aprítását, keverését és granulálását nem kell túlzásba vinni. A ló szívesen foglalkozik a takarmányokkal és őrlőfogai normális kopásához intenzív szájtevékenységet igényel.  Az emésztést elősegíti a takarmány alapos felaprítása és benyálazása.

A ló ínyenc

Nemcsak a tápanyagösszetétel iránt támaszt igényt, de szag, íz és az etetés formája iránt is. Arról, hogy az egyes takarmányokat hogyan adják a gyakorlatban számos, részben ellentmondó vélemény van. Ezért itt néhány alapelvet beszélünk meg ehhez a témához. Kivétel ez alól a szálastakarmány.

Lehető legkevesebbet aprítani

A magvak aprítása először a takarmányfogyasztás és emésztés javítására szolgál, egyúttal a takarmány keverhetősége alapjául is tekinthető. Alapelv, hogy a ló számára a magvakat lehetőleg minél kevésbé aprítsák, hogy a fontos rágási munkán kívül a takarmány megfelelő benyálazása is biztosított legyen. Ez azonban csak akkor érvényes, ha a zápfogak nagy része már kiváltódott, (5 éves kortól) és idősebb lovaknak nincs jelentős foghibájuk. Másrészt irigység (pl. egymás melletti, csak pálcákkal elválasztott jászlak), valamint túl kevés gyakoriságú etetés nagyon mohó takarmányfelvételt okozhat, úgy hogy a magvak nem rágódnak eléggé szét.

Alábbi aprítási fokozatok határolandók el:

– apríthatatlan magvakat, mint pl. zab és kukorica utóbbi hosszabb szoktatási idővel fenti előfeltételekkel aggálytalanul adhatók és intenzív rágástevékenységet idéznek előzúzás (a maghéjat nyitja meg)

– zab vagy az ún. roppantás szemeskukorica esetében a rágástevékenység igényét kevéssé csökkentik

– a darálás a magvakat szétaprítja. Az aprítás mértékétől függően lehet durva és finom darálást megkülönböztetni.

– Ha aprítás történik, a zabot lehetőség szerint csak zúzva vagy kivételesen durván darálva kell adni.

– Kukoricánál még az aprítatlan forma előtt kiválhat a ló számára a „megtört” (megroppantott) szem.

Az árpa egészben olyan kemény mint a kukorica, de a kisebb szemnagyság következtében úgy látszik, hogy a zápfogak nem tudják olyan jól megőrölni. Ezért az árpát ló számára mindig zúzva vagy durván darálva adják.

A finom dara veszélyes

Finomra darált takarmány nem veszélytelen a ló számára. Egyfelől a porképződés izgathatja a légutakat, másrészt továbbítása igen sok vizet igényel. A csökkent rágástevékenység által csökkentett nyálmennyiség ritkán elegendő, úgy hogy itt gyakran nehezen felismerhető, lappangó zavarokkal kell számolni az emésztőrendszer elülső részében. Nem tisztázott még kellőképpen, hogy a takarmány túl finomra őrlése mennyire teszi lehetővé a behatolást pl. a gyomornyálkahártya mirigyeiben, ahol gyulladást okozhat. A ló gondosan rág ugyan, de az előzetesen felaprított takarmány (szálas is) a gyomorba mindig csak durván darálva kerül. Ez is arra utal, hogy a takarmányok finom őrlési foka nem a ló igényének felel meg.

A magvak aprítása általában megnehezíti minőségük elbírálását és a liszt-tér szabaddá tétele útján növeli a megromlás veszélyét.

Miért kevernek?

A takarmányfélességek keverékét azért végzik, hogy többféle ösz-szetevő összehozásával kiegyenlítettebb és megjavított tápanyag ellátást biztosítsanak. A szétválás megakadályozására a felhasznált összetevőknek hasonló tulajdonságoknak kell lenniük (pl. azonos szemcsenagyság, sűrűség stb). Minél finomabbak a komponensek, annál nagyobb lehet a keverék homogenitása. A ló számára azonban ezek a tápok vagy túl finomak úgy, hogy granulálni kell ezeket, vagy egyrészt csak durván aprított komponensből állnak úgy, hogy a kívánt stabilitás csak melasz hozzáadásával érhető el.