A passage
A passage az egyik legattraktívabb, szemet gyönyörködtetô mozdulata a lónak, amely a lovas és a külsô szemlélô számára egyaránt hatalmas szakmai és esztétikai élményt ad. Talán a passage-ban mozgás az, amely legszembetunôbben emeli a lovat minden más négylábú társa fölé, és megmutatja a ló mozgásintelligenciáját, értelmes lényének belsô értékeit, kisugárzását.
A passage mint "lebegô ügetés" a kifejezés legszorosabb értelmezésében, ha pillanatokra is, de "legyôzi a gravitációt", látványosan, könnyedén, súlytalanul! Az, hogy az általam képviselt iskola kiképzési irány, szemlélet miért az utolsó képzési folyamatban jelöli meg a passage tanítását, arra a következô szakmai érvekkel adok magyarázatot. A fontossági rendben a két legnehezebb feladat, a piaffe és a passage tanításának sorrendje a meghatározó! Szakmailag megalapozott alapigazság, hogy a piaffe tanítását semmilyen körülmények között nem elôzheti meg a passage tanitása. Hogy miért? Azért, mert a passage végrehajtásához a lónak sokkal kevesebb energiára, "hordozóerôre", az ízületek, izmok, inak és ezeken felül mentális idegi megterhelésre van szüksége, mint a piaffe-ban. A ló visszajelzése kristálytisztán bizonyítja az állítás helyességét, mert az a ló, amelyik a passage-t tanulta meg elôször, az soha nem fog biztosan és jól piaffe-ozni, és a két feladat között az átmeneteket végrehajtani. A piaffe a ló számára minden vonatkozásában nagyságrendileg nehezebb, mint a passage! Szakmailag szánalmas és megbotránkoztató az olyan dicsekvés (nagy mozgású, fiatal, 4-5 éves lóról van szó), hogy "lovam már csinálja a passage-t". Sajnos, az ilyen képzésben részesített lóval örökre el lehet felejteni az élsportot. A passage mozgásadottság függô A passage tanításának különbözô módozatait a lovak egymástól különbözô mozgásadottsága, és idegrendszerbeli kategorizáltsága határozza meg.
A passage tanításának módszerei a következôk lehetnek:
o A gimnasztikán, tornásztatáson alapuló módszerek. o Mechanikus, földrôl való idomítás módszere. A gimnasztikán, tornáztatáson alapuló módszerek:
a., piaffe-ból b., középügetésbôl c., kavalettin való tanítás
A piaffe-ból tanítást olyan egyedeknél ajánlom, amelyek mozgásadottsága szerény, vagy idegrendszeri besorolása szerint flegmatikus. A módszer gyakorlati alkalmazása a következô: Jól elôkészített többszöri ismétléssel, biztos ütemtartással végrehajtott piaffe-ból mindkét szárral egyidejuleg és egyforma mértékben utánaengedni. Mindkét lábszár egyideju, és a csípôk, a keresztcsont összehangolt elôrehajtó segítségével elôrehajtjuk a lovat, majd a következô ütemben felvesszük az üléssel, egyforma mértékben mindkét szárral. A passage piaffe-ból való tanításának elsô, ún. durva koordinációs fázisában csak akkor indítsuk el, ha meggyôzôdtünk arról, hogy lovunk megfelelô permanenciában van piaffe-ban, készenléti állapota a kísérlethez megfelelô.
A középügetésbôl történô passage tanítás a következô módon történik: Korrekt támaszkodással, biztos ütemtartással, önhordással, öntartással végrehajtott középügetésbôl az átkarolt lábszárakkal biztosított stabilitás mellett az üléssel és a szárakkal egyidejuleg felveszünk, majd a következô ütemben hajtunk és utánaengedünk. A passage segítségadási technikája a következô: hajt, utánaenged, felvesz! o Elôrehajt: mindét lábszár és egyidejuleg és a csípô! o Utánaenged: egyidejuleg és egyenlô mértékben mindkét szár. o Felvesz: az üléssel, az átkarolt lábszárakkal megtámogatva mindkét szárral egyidejuleg egyenlô mértékben!
A kavalettin tanítás módszerét olyan lovaknál ajánlom, amelyek háttevékenysége ütembiztonsága, értelmi képessége nem teszi alkalmassá az elôzô két módszer alkalmazását. A kavalettin készség szintjén dolgozó lovat (ügetésben a kavalettielemek egymástól mért távolsága 130-150 cm) a kavalettielemek egymástól mért távolságának csökkentésével és magasságának emelésével olyan mértéku összeszedettségre és lábainak olyan mértéku felemelésére késztetjük, amely megvalósítja, kialakítja azt a mértéku lebegési fázist, amelyet már nem ügetésnek, hanem passage-nak nevezhetünk. A kavalettin végzett kísérletek folyamán következetesen alkalmazzuk a passage segítségadási jeleit. A rendszeres gyakorlással a lóban kialakul a segítségadási jelekre adott helyes válaszreakció, maga a passage mozdulat. A kavalettielemek egymástól mért távolsága a ló mozgásadottságától függôen 90-110 cm, magassága 20-40 cm.
A földrôl idomítás módszere ugyan nélkülözi a tornáztatáson keresztül megerôsített hátat és az ideális elengedettség, átengedôség állapotát, de felhasználva, kihasználva a ló intelligenciáját, memóriáját jó eredménnyel tanítható a piaffe és a passage is. Természetesen a passage bemutatásán a kiképzési irányok stílusjegyei szembetunôen megmutatkoznak. Míg a tornáztatásán, az adott feladatok tanításához szükséges ideális állapotok stabilizálásán keresztül kiképzett ló passage-a harmonikusan illeszkedik az ügetés mozgás adottságához és mechanizmusához, addig a földrôl kiképzett ló passage-a, passage-mozdulatai mechanikusak, a hátulsó és elülsô végtagok mozgása diszharmonikus, és passage-mozgása túlhaladja a normál ügetés mozgásadottságát. Minden feladat tanításánál azt a tanítási lehetôséget kell megválasztania a kiképzônek, amelybôl nagy biztonsággal következtethet a sikeres végrehajtásra. Nagyon rugalmasan kell kezelni a tanítási lehetôségeket, és nem szabad egy megszokott képzési módhoz görcsösen ragaszkodni. Figyelni kell a lovat a közös munka során, legyen vele szoros kapcsolatban, dolgozzon készségesen a legjobb oldalát mutatva, és akkor a kiképzô számára egyértelmu lesz, hogy egy adott feladatot melyik módszerrel kell megtanítani. Nem a piaffe és a passage feladat különálló kiképzése a legnehezebb, hanem még ezeknél is nagyobb próba a piaffe-passage-piaffe átmenetek tanítása, elôlovaglása, bemutatása.
A piaffe-passage-piaffe átmenetek gyakorlását csak akkor szabad elkezdeni, amikor lovunk már készség szintjén tudja mind a két feladatot külön-külön is. Az átmenetek lovaglásánál a magas szintu lovas érzés mellett nagy szükség van a türelemre is. Legyen türelmünk kivárni azt a pillanatot, amikor lovunk a legjobb állapotban, és a legjobb minôségben hajtja végre a piaffe-ot vagy a passage-t, és ezt az ideális alaphelyzetet kiindulópontként használjuk fel az átmenet meglovaglásához. A piaffe-passage-piaffe átmenetek lovaglásakor se feledkezzünk meg az elengedhetetlenül szükséges ideális alapállapotról.
Nincs olyan nehéz feladat, amely érdekében fel kellene adni a támaszkodást, elengedettséget, ütemességet, átengedôséget, egyenesre igazítottságot, lendületet és összeszedettséget! Piaffe-ban és passage-ban csak akkor jó a ló önhordása és öntartása, amikor olyan magas szinten jelenik meg a hordozóerô, hogy lovunk az össztömege háromnegyedét képes a hátuljára venni, és ezáltal támaszkodása leheletfinommá, könnyuvé válik.
A piaffe-ban és passage-ban elôforduló ütemhibák, a hátul és elöl talajon szuken vagy talajon tágan pozícióban végrehajtott mozdulatok stb., mind-mind az idô elôtti és a helytelen kiképzésnek tudhatók be. Mivel a legnehezebb mozgáskombinációk tanítása nagyon komoly igénybevételt jelentenek a ló számára, ezért a már készség szintjén megtanult, bevésett mozgáskoordinációt, mozgásmechanizmust lehetetlen tökéletesen koordinálni, javítani. Lovunk úgy fogja végrehajtani a piaffe-ot és a passage-t, ahogy arra a tanítás elsô fázisában rámozdult. Az a mozdulat lesz az ô sajátja, csak így tudja mozgásában megjeleníteni a lovasa segítségein át közvetített ingert. A kiképzés óriási felelôssége, hogy a rendelkezésre álló ló alapanyag milyen mozgás- és feladatminôségben hozhatja helyzetbe önmagát! A lovas- és lóképzés komplett tudomány, ismeretek, információk és gyakorlások halmazával, ezért nem szabad sem lebecsülni, sem misztifikálni.
Dallos Gyula mesteredzô
|