A fajta rövid története

A gidrán mindig is hátasló volt, de azért akad közöttük néhány kiváló fogatló is (1992-ben a kettes fogathajtás magyar bajnoka Obeliszk). Mivel intelligens, igényes és érzékeny fajta, fogatolásnál nagyon jó kezű hajtót igényel. Sokan úgy tartják, hogy a gidrán fogatban „csökönyös”, de ez egyáltalán nem igaz.

A gidrán eredetileg egy elegáns, könnyen lovagolható huszárló volt. Nagyra becsülendő szervezeti szilárdsága és ellenállóképessége, amelyet az arab ősöknek köszönhet. Érthető tehát, hogy miért alkalmaztak előszeretettel arab méneket a tenyésztés során. Az arab genetikai háttér azonban különféle lábszerkezeti hibák megjelenését is magával vonta (tehén, illetve kardos állás), melyet a későbbiekben angol telivérekkel javítottak. Mostanában előszeretettel alkalmaznak shagya-arab méneket a tenyésztésben a jobb méret-, használati és sporttulajdonságok miatt.

A gidránok küllemi jellegzetessége a sárga szín, az erős csontozat, a nemes külső és az eleven vérmérséklet. A fajta életképességét mutatja, hogy az újabb generációkban is sorra jelentkeznek a kiváló ugróképességű gidránok, és méltó ellenfelei a „teljesítményre tenyésztett” nemzetközi sportlovaknak mind a military, mind a díjugrató szakágakban. Példa erre a díjugratásban nemzetközi szinten eredményes radautzi tenyésztésű Agressor, vagy a magyar bajnok Gidran XI törzsmén. Egy Bíbor Gidran nevű mén állítólag képes volt átugrani a Rákos-patak felett egy 10 méteres árkot, amely a távolugrás nem hivatalos világrekordja.

Őshonos, génrezerv fajta: egyes kancacsaládjai 20-25 generációs múlttal is rendelkeznek (a legidősebb lipicai kancacsaládokkal egyidősek). Európa egyik legrégebben kialakult és legkisebb létszámú lófajtája (1700-as évek eleje). Többhasznú sport és hobbiló.

A marócpusztai állomány megközelítőleg 100 egyedet számlál. Jónás Sándor ménesvezető elmondása szerint a tenyészet fő célja, hogy jó küllemű és jó mozgású gidránokat tenyésszenek, amelyek megállják helyüket a nemzetközi sportban. 40 tenyészkanca alkotja az állományt: 10 a sportban vesz részt, a többi 30 kancától (melyeket fedeztetnek, vagy mesterségesen termékenyítenek) évente 25 csikó várható (a fajta szarporodásbiológiai mutatói igen jók), akik 6-8 hónapos korban kerülnek csoportos választásra. Ezután a méncsikók a vajtai méncsikó nevelőtelepre kerülnek (évente 3-4). Minden kiváló mént megtartanak, még akkor is, ha nem használják őket fedezésre. A kancacsikók Marócpusztán maradnak, ahol már fiatalon ún. előtréningen (lovas nélküli tervszerű munka) vesznek részt. Évente kb. 3-4 tenyészkanca-utánpótlásra van szükség. A csikók már egyéves korukban kipróbálásra kerülnek. A tenyészetben egy jól kidolgozott szelekciós modellt alkalmaznak: szabadon ugróban vizsgálják az állatok ugróképességét, valamint a mozgást. (Egyéves korban értékesítik a tenyészcélnak nem megfelelő, illetve a valamilyen okból nem megfelelő csikókat). A kipróbálást 2-3 éves korban megismétlik. Fontos a kancacsaládok és az összes ménvonal, sőt ezen belül az oldalágak fenntartása is. Szerencsére a létszámnak köszönhetően a gidrán esetében is elegendő a genetikai variabilitás ahhoz, hogy a rokontenyésztés okozta genetikai leromlástól meg lehessen óvni a fajtát. A tenyésztésben erőteljesen érvényesül a színformalizmus.

A kancacsaládok fenntartása épp olyan fontos, mint a ménvonalaké. Jónás Sándor elmondta, hogy nagyon fontos, hogy a tenyésztés ne menjen egyik kancacsalád rovására sem (létszám tekintetében). A 40 kancacsaládból Marócpusztán 16 található meg (12 eredeti és 4 népies), de a tenyésztők közötti szoros együttműködésnek köszönhetően bármelyikhez hozzá lehet jutni. Napi kapcsolatban állnak a gyűrűsi ménessel, valamint a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumával, illetve Tiszafüredtől az Őrségig gyakorlatilag az összes tenyésztővel.

A tenyésztésre nem alkalmas, vagy arra nem szánt egyedeket értékesítik. Nem csak a legrosszabb képességű állatokat kínálják eladásra: a fajtát – a lipicaihoz hasonlóan – elsősorban külföldiek keresik, egyrészt, mert sok hazai vásárlónak téves előítéletei vannak (csökönyös, nehezen kezelhető), másrészt a külföldiek jobban meg tudják fizetni a fajta egyedeit és az intenzív sportoltatás is külföldön történik. Elsősorban mint sportlovat értékesítik (a holland militarysok körében igen népszerű), de elég sokat visznek belőlük hobbi-, illetve vadászcélra is. Egy belovagolatlan, ép és egészséges 3 év feletti csikó ára 500.000 és 2.500.000 Ft között változik, egy 4 éves militaryra alapszinten kiképzett ló ára 1.000.000 Ft-nál kezdődik. Ennél a fajtánál is hallhatunk horribilis összegekről: a 8 éves Hollandiában nehézkategóriás ugróló, Gidran Illano ára 30.000 euro körül mozog.

A tenyésztés során nagy hangúlyt fektetnek a mozgás javítására: már az első generációban jelentős javulás figyelhető meg. Vigyázni kell azonban, mert ez könnyen a szervezeti szilárdság rovására mehet, hiszen a jó mozgás gyakran a lazább szervezeti szilárdsággal jár együtt.

Elmondható, hogy más hagyományos magyar lófajtához képest – a lipicai mellett – a gidrán is viszonylag kedvező helyzetben van. Legfrissebb információk szerint a minisztérium azt a határozatot hozta, hogy a marócpusztai ménest „nemzeti ménessé” kell nyilvánítani, mivel kevés élő örökségeink egyikét képezi.

A gidránt 1885-ben minősítették hivatalos fajtává. A gidrán kialakulását sokan azonban 1855-tel – Lobkovitz herceg ménes rendezésével – azonosítják. Az első hazai gidrán méneskönyv heteken belül kiadásra kerül. A gidrán ismét kezdődő reneszánszát éli, mind létszám, mind minőség tekintetében (megközelíti a 200 törzskancát, ami a legjobb időkben is „csak” 100-150 volt).

Köztudott, hogy a gidrán elsősorban a militaryban és a díjugratásban állja meg kiválóan a helyét. Erre legutóbbi példa a 2004 októberében Franciaországban tartott „Fiatal Lovak Világbajnoksága”, amelyen Magyarország is képviseltette magát, méghozzá három gidrán fajtájú lóval: Sáfránnyal a hatéves, Gidrán Nimfával a hétéves kategóriában. A hétéveseknél az angol William Fox-Pitt Sóhajjal rajtolt. A páros már több alkalommal eredményesen szerepelt: nyolc startból hatszor helyezett lett, megnyerte a vb „cross” napját, ezzel a világ legjobb 7 éves „cross lova” lett. Ezen kívül a Világ Tenyésztői Díján is indultak és idén már negyedik világbajnokságukon szeretnének részt venni.

1992 óta a fajta tenyésztésével kapcsolatos feladatokat a budapesti székhelyű Kisbéri és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület végzi, a tenyésztő bizottság elnöke dr. Mihók Sándor. A jelenlegi törzsállomány körülbelül 200 kancája megfelelő biztonságot jelent a tenyésztők számára, bár a fajta másik alappillérével (az 1920-ban Romániába került állomány, amely a tévhittel ellentétben nem éli végnapjait) nehézkes a „kereskedés” és a kapcsolattartás. 2004-ben megközelítőleg 30 ménnek volt fedeztetési engedélye a fajtában.

A romániai Galac (Tulucsesz) kivételével nincsenek számottevő külföldi tenyészetek. Bulgáriában, illetve Ausztriában nem biztos, hogy a tenyésztés fajtatiszta alapokon nyugszik.