FAJTALEXIKON
WELSH MOUNTAIN PÓNI

WELSH RIDING PÓNI

WELSH PÓNI, COB TÍPUSÚ

WESTFÁLIAI

WELSH MOUNTAIN PÓNI

A welsh mountain póni a welsh pónik népes családjának legkisebb tagja, amelyet "a világ legelegánsabb pónijának" is neveznek. A Welsh Pony and Cob Society 1902 óta vezeti a welsh pónik különféle változatainak hivatalos méneskönyvét, melyben a welsh mountain póni az "A" szekcióba nyert besorolást.
A welsh pónik története egészen a kelta időkig nyúlik vissza. A brit szigetekre érkező kelták természetesen magukkal hozták keleti vérű lovaikat is, amelyek keveredtek az itteni úgynevezett "észak-atlanti" pónikkal. Az Anglia nyugati partvidékén elterülő, igen zord klímájú walesi tartomány időjárásának viszontagságai aztán egyre szívósabbá, ellenállóbbá tették az itt élő apró termetű lovakat.
Wales tartomány lovainak kitűnő tulajdonságait a későbbi korok hódítói is nagyra értékelték, így Nagy-Britannia római hódítói is megbecsülték, és berber és arab vérű lovaikkal tovább nemesítették a helyi lóállományt. A legenda szerint maga Julius Caesar is alapított ménest ezen a vidéken, a Lake Bal közelében.
Az évszázadok során aztán ezen a területen a különféle használati módoknak megfelelően különböző méretű lovak alakultak ki. A nagyobb testű lovakat inkább málhás és hátas célokra használták a nehéz hegyi terepeken, a kisebb méretű egyedek pedig elsősorban a bányákban teljesítettek szolgálatot.
A welsh mountain pónik megjelenése ma is híven tükrözi a keleti hatást, elegáns, nemes megjelenésűek, finom, arabos fejjel, szépen ívelt nyakkal. De az elegancia sosem ment a minőség rovására, hiszen ezek a pónik erős testfelépítésűek, jól izmoltak, mellkasuk mély és dongás, faruk terjedelmes, szintén igen jól izmolt, végtagjaik pedig hibáktól mentesek, szárazak, patáik kicsik, kemények, jó alakúak.
A Welsh Pony and Cob Society által vezetett méneskönyvben csak az az egyed kerülhet az "A" változatban bejegyzésre, vagyis az minősül welsh mountain póninak, amelynek marmagassága nem haladja meg a 122 cm-t, és ősei szintén az "A" szekcióba tartoznak.
A welsh mountain pónit a walesi pónik ősi változatának tartják, és még ma is fenntartanak néhány vadon élő ménest is a tartomány hegyei között.


WELSH RIDING PÓNI


A welsh riding póni a welsh pónik "B" szekcióját jelenti. Kialakulásának története természetesen megegyezik a welsh mountain póniéval, csak azzal a különbséggel, hogy a "B" változatba a mountain póninál nagyobb termetű egyedeket sorolták be. A modern welsh riding póni történetét valójában 1924-től számítják a tenyésztők - bár természetesen maga a "B" szekció egyidős a Welsh Pony and Cob Society méneskönyvével, azaz közel száz esztendős -, ekkor született ugyanis a Sahara nevű berber mén után Tan-y-Bwlch Berwyn, a leghíresebb vonalalapító welsh "B" mén.
A welsh riding póni, ahogyan neve is mutatja, tulajdonképpen lovaglópóni, az "A" változaténál nagyobb méretei sokoldalúbb hasznosítását teszik lehetővé. A welsh riding póni marmagassága 122 cm-nél nagyobb, de 137 cm-nél kisebb kell legyen. Ez a méret lehetővé teszi, hogy ezeken a pónikon nagyobbacska gyerekek is lovagolhassanak, és a lovassportok különféle ágaiban szerepeljenek a póniversenyeken. Ezek a pónik kiváló mozgásukkal, remek testfelépítésükkel alkalmasak akár a díjlovagló, akár a díjugrató, sőt akár a military szakág - természetesen pónik számára rendezett - versenyein való szereplésre, de ugyanígy a fogatsportban, vagy távlovaglásban, vagy épp voltizslóként is használhatóak.
Színüket tekintve a welsh pónik mindegyik típusában bármely szín megengedett, kivéve a tarka egyedeket - vagyis ha egy küllemében a welsh pónik valamelyik típusára emlékeztető foltos pónival találkozunk, az legfeljebb welsh típusú póni lehet, de semmiképp sem lehet tisztavérű welsh póni!

WELSH PÓNI, COB TÍPUSÚ


A cob típusú welsh póni, bár marmagasságában nem múlja felül a welsh "B" változatát, annál mégis jóval erőteljesebb, vaskosabb -mégsem durva! - testfelépítésű. A "cob" egy Angliában és Írországban jellemző típust - tehát nem fajtát - jelöl, amely egy erős testfelépítésű, főként hidegvérű fajták és telivér keresztezéséből előállított, kitűnő hátas- és fogatló. A cob típusú welsh póni pedig tulajdonképpen a welsh mountain póni ("A" változat), és a welsh cob ("D" változat) keresztezéséből létrehozott, sokoldalúan hasznosítható póni, amelyet a világ egyik legkiválóbb fogatlovának tartanak. Hajdan egyszerűen csak "farm póninak" nevezték őket, mivel Wales hegyvidékének gazdaságaiban mindenfajta munkát végeztek, hátaslóként ugyanúgy dolgoztak, mint a legkülönfélébb mezőgazdasági munkákban.
Manapság a fogatos munka mellett elsősorban terep- és túralovaglások, illetve a vadászlovaglások kedvelt szereplője, mivel nemcsak gyerekek, hanem kisebb súlyú felnőttek is minden gond nélkül lovagolhatják. A mai welsh "C" változat egyedi elsősorban a saját szekcióján belüli keresztezések eredményeként jönnek létre, de ugyanígy elfogadott a welsh "A" és welsh cob keresztezésből származó utód is cob típusú welsh póninak.
Mint a welsh póni összes többi szekciójában, így a cob típusú welsh póniknál is egyedül a tarka színt nem fogadják el a tenyésztésben, minden egyéb szín a pejtől a sárgán át a szürkéig elfogadott. A welsh cobtól eredő hidegvérű hatás a testfelépítésen túl a gyakran előforduló finom bokaszőrökben is megmutatkozik. A cob típusú welsh pónik szívósak, kemények, egészségesek. Kitűnő ellenállóképességüknek köszönhetően akár egész évben nyugodtan kint lehet őket tartani a szabadban.


WESTFÁLIAI


A német tartományokban tenyésztett különféle melegvérű fajták ma már tulajdonképpen egyetlen nagy "családba" tartoznak, és a modern lovassportok ágaiban kiválóan teljesítenek. Ezek közé a német melegvérű fajták közé tartozik a westfáliai tartomány büszkesége is. Westfália már az ókorban híres volt kiváló lovairól, és a történelem során számos nagyszerű lovat adott, főként a hadseregek számára.
A tenyésztés a múlt század első felében vált szervezettebbé, bár a tartomány ma is büszkélkedhet félvad ménesekkel is, ahol a dülmen vadlovak élnek. A mai modern westfáliai sportló állományát több mint 12000 kancára alapozhatja a tartományi tenyésztő szövetség, így ez a fajta ma a második legnagyobb létszámú a német sportlófajták közül, nála csak a hannoveri büszkélkedhet nagyobb kancalétszámmal.
Westfáliában a szervezett tenyésztés kezdetét 1826-tól, a warendorfi ménes megalapításától számítják, a gondos regisztráció és minősítés pedig a Westfáliai Lótörzskönyvező Egyesület megalapításától, 1904-től zajlik. ebben az időben kezdetben többféle fajtából választottak a nemesítésre alkalmasnak ítélt méneket, majd a 20-as évektől már kizárólag hannoveri méneket használtak a tenyésztésben.
A modern sportkövetelmények előtérbe kerülésével a tenyésztés minden tartományban némileg új irányt vett. A westfáliai tenyésztők ekkor leginkább angol telivérrel, illetve anglo-arab keresztezésekkel javították az állományt. Az új tenyésztési irányvonal, valamint a remekül szervezett és felépített teljesítményvizsga-rendszer eredményeként olyan sportlovak kerültek ki ebből a fajtából, mint a fantasztikus Aalerich, vagy például a szöuli olimpia sztárja, Rembrandt.