Védelem a lábaknak

Való igaz, hogy a ló "lelke" a lába, hiszen bármilyen felmerülő probléma esetén haladéktalanul abba kell hagynunk a lóval való munkát, és pihentetni mindaddig, amíg a láb teljesen rendbe nem jön. Egy átlagos, könnyű, napi egy-két órai munkával terhelt egészséges lónak nem szabad hogy ártson a lovas alatti mozgás, ha ennyitől is sántaság, duzzadás, vagy bárminemű fájdalom lép fel, akkor azok a lábak bizony már nem egészségesek, és rendszeres védelemre szorulnak.
A komolyabb igénybevételhez - kemény talajon való mozgatás, rendszeres ugrófeladatok, vagy gyakori hosszabb túrák esetén - érdemes a lábak védelmét biztosítani, hogy elkerüljük az esetleges megerőltetést.

Fásli munkában és az istállóban

Az inak védelmének egyik módja a fáslizás. Nem szabad azonban összekeverni az úgynevezett munkafáslit és az istállófáslit, hiszen a kettő szerepe teljesen más, az előbbit az igénybevétel közben, míg másikat a pihenés időszakában alkalmazzuk.
A munkafásli vékony, de rugalmas anyagból készül. Legegyszerűbb változata a humán gyógyszertárakban kapható "rugalmas pólya", amely tökéletesen megfelel a célnak a lovak esetében is, de a lovasboltok kínálatában találkozhatunk kifejezetten lovak számára készült, divatos színekben is megvásárolható változatával is.
Az istállófásli ezzel szemben nem feltétlenül rugalmas, viszont puha, meleg, vastag anyagból készül, lehet akár pamut, vagy polár anyagból is, amelynek legfőbb szerepe, hogy melegen tartsa és a sérülésektől védje a ló lábát.

Hogyan fáslizzunk?

  

Ahogyan már a különböző funkciójú fáslik anyaga, úgy felhelyezésük módja is teljesen különböző. A rugalmas anyagú munkafásli feladata, hogy szorosan rögzítse a sérülékeny inakat, tehát azt aránylag szorosan kell feltekerni a ló lábára. Kezdjük a fáslizást a szár felső harmadában, majd haladjunk fokozatosan lefelé, amíg el nem érünk a csűdizületig. Magát a csűdizületet már ne fáslizzuk, hiszen akkor gátolnánk a láb szabad mozgását. Innen kezdve haladjunk ismét fokozatosan felfelé, míg a szár felső végét el nem érjük. A lábtő, illetve a csánk már ne kerüljön a fáslival betekert szakaszba, mivel erről a fásli mozgás közben csak lecsúszna, és a letekeredő anyag könnyen balesetet is okozhat. A fáslit végül a szár felső harmadában rögzítsük, akár tépőzárral, akár a fásli végére két szalagot varrva is megköthetjük. Ügyeljünk arra, hogy munka közben a csomó ne oldódhasson ki, de ne is zavarja a lovat. A túl laza fásli könnyen letekeredhet, a túl szorosra húzott viszont az inak feszülését okozza, és végül több kárt okozunk vele, mint amennyit használ a lábak védelmében.
Az istállófáslit ezzel szemben lazán tekerjük fel a lábakra, hiszen ennek feladata mindössze annyi, hogy melegen tartsa az ízületeket és inakat. Az istállófásli alá gyakran tesznek még egy meleg alátétet is, de ebben az esetben is épp csak annyira tekerjük szorosan, hogy az alátét ne csúszhasson ki alóla. A fáslitekerés módja és iránya megegyezik a munkafásliéval. Az istállófáslit valóban csak az istállóban alkalmazzuk, munka közben soha - de például szállításnál igen nagy segítség lehet a sérülések elkerülése érdekében.

Fásli vagy ínvédő?

Munkához ma már gyakrabban használnak a lovasok ínvédőt, mint fáslit, és ennek számos oka van. Az egyik legkézenfekvőbb ok, hogy az ínvédők használata, felhelyezése jóval egyszerűbb, mint a hagyományos fásliké, nem kell tekergetni, egyszerűen tisztántartható, és nem utolsósorban mutatós is. (Ez utóbbi sajnos számtalan esetben okozza az ínvédők teljesen felesleges használatát is.)
Az előbbieknél jóval praktikusabb ok, hogy az ínvédőket még a viszonylag kezdő lovasok is könnyűszerrel tudják jól felhelyezni a ló lábára, míg egy fásli helytelen tekerésével a láb károsodását, sőt balesetet is okozhatunk.
A fásli ráadásul csak egyetlen módon helyezkedhet el a ló lábán, mégpedig úgy, hogy teljesen körülöleli azt, míg az ínvédők között vannak zárt és nyitott változatok is. A nyitott változatot a díjugrató sportban alkalmazzák szívesen, mivel ez csak azon a szakaszon párnázott, ahol valóban védenie kell az inakat, elöl viszont, ahol csak a szárcsontot védené, nyitott. Ez azt jelenti, hogy ha a ló hanyagul emeli a lábait az ugrás közben, fájdalmasan megütheti a szárcsontját, amikor hozzáér a rúdhoz, míg a zárt ínvédő esetében magunk védjük a lábát, hogy fájdalom nélkül beüthesse, amivel jelentős pontveszteségre tehetünk szert egy verseny alkalmával.

A felszerelések ápolása

Ahogyan minden lovasfelszerelésnek, úgy a fásliknak és ínvédőknek is rendszeres ápolásra van szükségük. A fáslikat rendszeresen ki kell mosni, hiszen könnyen összepiszkolódnak, és nem vet valami jó fényt a lovasra, ha szemmel láthatóan kosztól ragadó, sáros fáslival tekeri be a lova lábát.
Ahhoz, hogy korrektül tudjuk feltekerni a ló lábára a fáslit, megfelelőképpen kell azt előkészíteni. Ez annyit tesz, hogy a kimosott fáslit a szélein gondosan elsimítva kell szorosan összetekerni, mégpedig oly módon, hogy a belsejébe kerüljön a rögzítésre szolgáló szalag vagy tépőzár, és kívülre a sima anyagú vége, hiszen innen kezdjük majd a lábra feltekerni.
A helytelenül előkészített fáslit nem, vagy csak rosszul lehet a ló lábára feltenni, a begyűrődött szélek csúnyán megnyomhatják az érzékeny részeket, nem is szólva arról, hogy a fordítva feltekert fáslit egyáltalán nem lehet használni.
Az ínvédők kezelése jóval könnyebb ennél. A műanyagból készült változatokat egyszerűen lemoshatjuk a patamosóban, ügyelve arra, hogy a belső felületen és a rögzítésre szolgáló csatokon még véletlenül se maradjon egy szemernyi sár sem. A bőrből készült ínvédőket valamivel nehezebb tisztántartani, ennek ápolásához a nyereg és egyéb bőrfelszereléseknél használt nyeregszappan illetve bőrolaj alkalmas.