A perdülés

A perdülések a legnehezebb feladatok közé tartoznak a díjlovaglásban, legyen szó lépés, vágta vagy piaffe-ban végrehajtott perdülésekrôl. Miért? Azért, mert nem "csak" az a követelmény, hogy a lovunk egyenes vonalon biztos ütemtartás és támaszkodás mellett hordani tudja magát, hanem az ideális állapotát megtartva 90-180-360 fokos helyben fordulatok végrehajtására is képessé kell válnia.

Perdülés lépésben: a lépés a legsérülékenyebb jármód, mivel a legkisebb lendülettel rendelkezik, és az elkövetett ütemhibát (passzban járás) igazán nem is lehet tökéletesen korrigálni! Addig, ameddig lovunk nem tud az önhordásától biztosított öntartásban lépésben ütembiztosan járni, és nem sajátította el ügetésben az oldalt léptetô csizma segítséget, ne gondoljunk a röviden hátra arc gyakorlására, tanítására.
Akkor ideálisan végrehajtott lépésben a röviden hátra arc, amenynyiben 4 ütemen keresztül a talajtól intenzíven elemelkedô belsô hátulsó láb körül a külsô hátulsó láb ugyanúgy csak nagyobb íven követ. Kizárva a keresztbelépést, a hátralépést, a ló közepe körüli megfordulást és a leragadást, ütemhibát.
A gyakorlati megvalósítás a következôk szerint történik:
a.) összeszedett lépés - mint elôfeltétel,
b.) mindkét szárral a végrehajtás irányába való állítás,
c.) a külsô lábszár a heveder mögött lezárja a külsô oldalt, a belsô lábszár a hevederen a mozgás ütemének megfelelôen léptet,
d.) a testsúlyt a belsô oldalra helyezzük,
e.) koncentrálunk és biztosan érzékeljük az ütemnek megfelelôen a hátulsó lábak mozgását
A gyakorlati végrehajtás
a lábszárak
vonatkozásában:
1.) Elsô ütem külsô lábszár
2.) Belsô lábszár
3.) Külsô lábszár
4.) Belsô lábszár, majd mindkét lábszárral a lovat egyenest elôre lovagolni

Azoknál a lovaknál, amelyek elsietnek a röviden hátra arc lovaglása közben, a külsô szárral és a belsô csizmával jobban ellentartunk. Amelyek vontatottak a röviden hátra arc végrehajtása közben, azoknál a lépés ütemét tartva a piaffe-ra gondolunk, és a külsô szárral intenzívebben vezetünk a mozgás végrehajtásának irányába, a belsô csizmával pedig ütemben erôsen hajtunk elôre, a külsô csizmával hatékonyan lezárjuk a külsô oldalt. Mint érzékeljük, a röviden hátra arc legfontosabb kritériuma az alapjármód tiszta ütemtartása, a mozgás élénksége, rugalmassága, korrektsége. Automatikusan jön a következtetés a vágtában végrehajtandó perdülések megítélésével kapcsolatban, annak nehézségeire utalva. A vágtában végrehajtott perdülések nehézségi fokára mi sem jellemzô jobban, mint az a tény, hogy a végrehajtásra kapott pontszám kettes szorzóval értékelt feladat. Számos jelét adtam az eddigiekben is, hogy szakmai ars poeticám a gimnasztikára építi a lovak magas szintu kiképzését, és ennek biztos tanújelét legkifejezôbben a perdülések, piaffe, passage, sorozat ugrásváltás tanításában észleljük, követhetjük nyomon.
Amíg lovunk nem tud könnyedén, rugalmasan, ritmusban elengedetten "relatív helyben" vágtázni, addig ne is gondoljunk a vágta perdülésre! Ez a továbbiakban mindent eldöntô kitétel, automatikusan meghatározza a képzés irányultságát. A feladat tehát adott, megtanítani a lovat "relatív" helyben vágtázni!
Hogyan? Úgy, hogy testi és lelki károsodás nélkül olyan erôssé tegyük lovat, hogy súlyának döntô többségét a két hátulsó végtagján könnyedén hordozni tudja anélkül, hogy feszültté vagy feszessé válna!
Hogy érhetô el ez az ideális állapot? Lovagoljuk a lovat lendületesen elôre, közép vagy nyújtott vágtában, bizonyosodjunk meg arról, hogy ôszintén megy elôre, mivel minden nagy összeszedettséget igénylô feladat elôtt meg kell gyôzôdni arról, hogy ló elôremenési kedve optimális-e. A fokozás után kezdjük el az összeszedettségre való átmenetet úgy, hogy a vágta ritmusa nem, csak a tértnyerése változzon. Ülésünkkel mélyen a lóban helyezkedjünk el, hogy a lovas és a ló súlypontja a lehetô legközelebb kerüljön egymáshoz, a külsô szárral folyamatosan szabályozzuk az iramot, a belsô csizmával fenntartjuk a vágtamozgás élénkségét.
Ebben a gimnasztikai gyakorlatban jelenik meg a legszembetunôbben a tolóerô hordozóerôvé való átalakítása! A fokozásban nyert nagyfokú mozgási energiát alakítjuk át a korrekt segítségadási jelrendszerekkel, helyzeti energiává. A perdülések és az ezekhez hasonló nehéz feladatok (piaffe, passage és ezek átmenetei) követelik meg a lovastól a legmagasabb szinten kifinomult lovasérzést, a tudatos cselekvést, a türelmet és a céllátást!
Minden tanulási folyamat három minôségi változáson keresztül nyeri el végsô kialakult formáját, - durva, finom, készségszintu -, ezért minden fázisnak megvannak a relatív részsikerei, amelyek eligazodást, megerôsítést jelentenek a lovas számára. A tapasztalt kiképzô idejekorán érzi már, hogy csak idô kérdése a tökéletes perdülés végrehajtása, pedig a járatlan szemlélô csak azt látja, hogy 2-3 rugalmas "relatív" helybenvágta mozdulatot tett a ló. Nagyon fontos a ló jutalmazása, dicsérése, ez számára fontos pszichés megerôsítést ad, ennél fogva minden jól végrehajtott kísérlet után lépés átmenet, dicséret, és pár másodperces pihenési fázis következik. Ez azért nagyon fontos tényezô a kiképzésben, hogy lovunkban a sikeres feladatvégrehajtás jó emléknyomot hagyjon. Amikor lovunkkal 4-6 vágtaugrással megvalósítjuk a "helyben vágtát", elkezdhetjük a perdülés tanítását.
A perdülés tanításának
két megoldását ajánlom
1./ Csigavonalszeru körszukítés egyre nagyobb összeszedettség mellett, úgy, hogy a külsô szárral a belsô csípô felé hatunk, a külsô lábszár a heveder mögött lezár, a belsô lábszár nagyon enyhén és lazán állít, a belsô csizma a hevederen és a vágta ritmusának megfelelôen ugrat elôre. Súlyunkat pedig a mozgás irányába helyezzük, majd amikor lovunk már viszonylag kis körön is könnyedén hordozza magát, elkezdjük bôvíteni a kört, a belsô csizma kifelé irányuló mozgásával a külsô szár vezetô funkciója mellett. Ahogy egyre nagyobbodik a kör, úgy fokozzuk a vágta lendületét, iramát. Ne feledkezzünk meg egy fontos szakmai kitételrôl, hogy minden nagy összeszedettséget igénylô feladatot fokozás elôz meg, és minden nagy összeszedettséget igénylô feladat után ismét fel kell keltenünk lovunk elôremenési kedvét!

2./ A lovardában a hosszú fal mentén "helyben vágta" pozíciót veszünk fel, majd amikor ideálisnak érezzük azt, a külsô szárral és a belsô csizmával negyedfordulatot lovagolunk két vágtaugrással.
A belsô csizmának két fontos szerepe van:
a.) fenntartja a mozgás ritmusát és élénkségét,
b.) forgatótengely, amely körül a ló meghajlított állapotban van, és ez a tengely kontrollálja, számolja, hogy hány vágtaugrásra hajtjuk végre a perdülést.

Amikor a hosszú fal mentén négy, maximum öt vágtaugrással a félperdülést is sikerrel végrehajtjuk, rátérhetünk az egész perdülés tanítására. Fontos, hogy soha ne a versenyfeladatokban megjelölt helyen tanítsuk, gyakoroljuk a perdülést!
Nem szoktatni kell a lovat egy bizonyos feladat végrehajtásában, hanem szisztematikus gimnasztikai munkával ki kell rá képezni!

A jól képzett lónak bárhol, bármikor, bármely helyzetben a legjobbját kell nyújtania!
Szeretném ajánlani, hogy ne a perdülést és fôként ne a versenyszeru perdülést gyakoroltassuk lovunkkal, hanem a relatív helyben vágtát, amelynek gyakorlása a lovat játékosan ugyan, de erôs terhelésnek veti alá testileg, ugyanakkor mentálisan nyugodtan hagyja.
A perdülés tanítása folyamán elkövetett hibákért magában a feladatban ne büntessük meg a lovat, amennyiben hibázik, azonnal szüntessük be a feladat további gyakorlását és egy még jobb elôkészítéssel, még jobban helyzetbe hozva lovunkat ismételjük meg a feladatot, és a sikeres végrehajtás esetén azonnal dicsérjük meg! Ezután váltsunk át más jellegu tornáztatásra.
Soha nem az unalomig, az elfáradásig, és a hibázásig kell gyakorolni egy feladatot, mert az csak lovunk tönkretételéhez vezet!
A piaffe-ban végrehajtott perdülés (amit most csak érintôlegesen említek - mert bôvebben a piaffe tanításakor részletezem) jelenti a legnagyobb terhelést a ló hátulsó végtagjaira ízületeire, izmaira.
Amennyiben lovunkat erôsíteni szeretnénk piaffozni kell vele, de amennyiben lovunk hátul erôssé válik - jól fog piaffozni!
A fordulatban végrehajtott piaffe javító hatással van az egyenes vonalon végrehajtott piaffe-ra. Csak az a ló képes ütemhibák nélkül piaffe-ban perdülni, amelyet nem erôszakkal tanítottak meg a piaffozásra, hanem gimnasztikai feladatokon keresztül, "relativ" helyben ügetéssel, idôt hagyva testi megerôsítésére, játékosan sajátította azt el.



Dallos Gyula mesteredzô