A templomos lovagok rejtélye

A Keleti-erdő

Az első templomosok a titokzatos Keleti-erdőben éltek. Az erdőben és az erdő körül a cisztercita majorokat leszámítva az összes épületet a templomosok birtokolták. Az épületek összefüggő láncot alkotnak az erdő körül. Csak az juthatott át rajta aki a templomosokhoz, vagy a cisztercitákhoz tartozott, az ő földjükön át vezetett csak út.

A Keleti-erdőtől nem messze van Payns, Hugues de Payns, annak az Hugues de Champagne-nak grófi székhelye, akinek története szorosan összefonódik a templomos rend alapításával, ő az, aki elhagyta grófi birtokát, hogy csatlakozzon az első lovagokhoz. És itt van Clairvaux, a cisztercita apátság, melynek apátja a templomos rend reguláját megfogalmazó Szent Bernát volt. A regulát a Trayes-i zsinaton fogalmazta meg.

Valójában ezen a vidéken, a Szajna és az Aube közötti területen született az a titokzatos, hatalmas, gőgös templomos rend, amelyről Michelet azt mondta, hogy bukása a nyugati civilizáció legnagyobb kataklizmája.

Felmerül a kérdés, hogy válhatott a clairvauxi apátság börtönné és rabokat senyvesztő tömlöccé? Hogy lehet, hogy az egykori templomosok után néhány rom maradt és a Szent Hubert hídnál található templomkő rajta a templomosok jelmondatával: "Non nobis, domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam." Nem miértünk, Uram, nem miértünk, hanem a Te nevednek dicsőségére.

A várfalak már a XV. Században romokban hevertek; a lovagok kápolnájának nyoma sem maradt. A rombolás tehát szisztematikus és szándékos volt. El akarták tüntetni a nyomokat vagy kerestek valamit? A templomosokhoz kötődő legfontosabb személyek:

Hugues de Payns, a templomosok rendjének hivatalos alapítója és első nagymestere, Payns-ban született feltehetően 1080 körül. A Champagne-család tisztje volt, korántsem a legkisebb rangúak közül való, mert aláírását a trayes-i grófság két fontos iratán is megtalálhatjuk. Az egyiken (1100. Október 21.) Hugo de Painz, a másikon Hugo de Paenciis néven szerepel.

Úgy tudjuk, részt vett az első keresztes háborúban, s ekkor még a blois-i és champagne-i gróf seregében szolgált. Feltehetően személyes ismeretségben állt Godefroy de Bouillonnal, két testvérével és unokatestvérével Baudouin du Bourg-ral, Edessza grófjával, aki II. Balduin néven Jeruzsálem királya lett. S ez nem mellékes, hiszen Hugues de Payns élete végéig élvezte a király támogatását és jóindulatát. 1104-ben vagy 1105-ben Hugues de Champagne kíséretében visszatért Keletre.

Tudjuk, hogy megnősült és született egy fia: Thibaut de Pahans, aki később, 1139-ben a sainte-colomb-de-sens-i cisztercita apátság apátja lesz... Sőt arról is tudunk, hogy e fiú meglehetősen kínos helyzetbe kerül, amiért elzálogosított egy drágakövekkel ékesített koronát és egy aranykeresztet (mely Szent Eligius kezét dicsérte, és az apátság tulajdona volt), hogy csatlakozhasson a második keresztes hadjárathoz.

1118-ban (Vacandard szerint 1119-ben) kilenc "istenfélő" lovag Hugues de Payns vezetésével megjelenik az épp akkoriban trónra került II. Balduin jeruzsálemi király előtt, azzal a kéréssel folyamodva őfelségéhez, hogy biztosítsák a Jaffából Jeruzsálembe vezető zarándokút védelmét.

A király beleegyezik a kérésbe, és palotájának azt a részét engedi át nekik szálláshelyül, melynek helyén valaha Salamon temploma állt. A Szent Sír kanonokjai szintén átadnak egy parcellát a templom helyén lévő birtokukból. Végül aztán a jeruzsálemi pátriárka, az amiens-i Gormond de Piquigny kezébe leteszik a szegénység, szüzesség és engedelmesség hármas fogadalmát... És mivel Salamon egykori templomának helyén laknak, a "Templom lovagjai"-nak nevezik őket.

Így kezdődik a templomosok története - a hivatalos változat szerint - és így folytatódik: mivel nagyon szegények voltak, sok-sok adományban részesültek, meggazdagodtak, és a rend tagjainak száma egyre nőtt. A hivatalos történet egyáltalán nem szól arról, hogy e kilenc lovag között ott volt André de Montbard, Szent Bernát nagybátyja, s arról sem, hogy 1125-ben egy új lovag csatlakozott hozzájuk: Hugó, Champagne grófja.

Hugues de Champagne 1077-ben született III. Thibaut (Blois és Champagne grófja) és Alex de Valois fiaként. Champagne-t 1093-ban kapta hűbérbirtokul. Nem vett részt az első keresztes hadjáratban, de 1104-ben vagy 1105-ben eljutott a Szentföldre, ahonnét 1108-ban tért vissza. Visszatérése után kapcsolatba lépett Stephen Harding cisztercita apáttal. A szent apát ettől az időtől kezdve egész kolostorát a héber szent szövegeknek aprólékos vizsgálatára állította, annak ellenére, hogy rendje inkább kontemplatív, mintsem tudós rend volt. 1114-ben Hugó rövidebb időt ismét a Szentföldön tölt; visszatérésekor, 1115-ben újra kapcsolatba lép Stephean Hardinggal, ezúttal azért, hogy a bar-sur-aube-i erdőben kolostoralapítás céljából a cisztercitáknak adományozzon egy "Vallée de l'absinthe" néven ismert területet. Stephen Harding egy fiatal szerzetest bíz meg az alapítvány vezetésével: Bernard de Fontaine-t, aki tizenkét gondosan kiválasztott szerzetessel a kijelölt helyen létrehozta a clairvaux-i apátságot.

1125-ben Hugues de Champagne feladja családját, lemond grófi birtokáról és követi a kilenc lovagot Salamon templomának helyén álló házukba. Na de nem azért, hogy az utat őrizze társaival! Mind az, amit a gróf tesz azzal a munkával függ össze, amit a kilenc jeruzsálemi lovag valójában végez, vagyis a Grál keresése.

Clairvaux-i Bernát 1090-ben született, Dijontól nem messze, a fontaine-i kastélyban. Apja Tescelin, anyja Aleth de Montbard, a burgundiai hercegi család leszármazottja. Tanulmányait Chatillon-sur-Seine-ben, a Saint-Vorles-templomban végezte. Nagy hatalma volt az emberek felett. Stephen Harding apátsága alatt lépett be Clairvaux-ba a bar-sur-aube-i erdőben, s ettől kezdve magához ragadja a Nyugat irányítását. Keményen megfed királyokat, pápákat, püspököket, hatalmas hűbérurakat - és mindenki engedelmeskedik ennek a törékeny testű, beteges, alázatos és rettenetes szerzetesnek. Pápák, királyok, püspökök és főpapok, Clunytől Saint-Denis-ig térdet hajtva tisztelegnek előtte. Szent Bernát hívta életre a templomos rendet, ő bízott küldetést rá, ő tanította a rend tagjait. E tanítás, e küldetés mindvégig titkos maradt, de mindkettő történelmi tényekben gyökerezett. A kilenc lovag közül legalább kettő nagyon közel állt Szent Bernáthoz. Egyikük Hugues de Payns volt, akit már régóta jól ismert, mint szomszédját és a champagne-i gróf seregének tisztjét; a másik tulajdon nagybátyja, a feltételezhetően szintén cisztercita André de Montbard volt. Valószínű, hogy a küldetést még Eutache de Boulogne champagne-i útja során jelölték ki, s a kis csapat tovább gyarapodott a majdani jeruzsálemi király kíséretét alkotó lovagokkal.

A frigyláda

Nyilvánvaló, hogy Clairvaux-i Bernát nem azért küldte őket a Szentföldre, hogy az utat őrizzék. Ha tényleg ebből állt volna a küldetés elég lett volna, ha támogatják Istenes Szent János ispotályosait. A zarándokút védelmét ígéretükhöz híven biztosították. Az út védelmétől eltekintve szerzetesi és nem lovagi életet élnek.

Később, amikor hivatalosan is elismerik a templomos rendet egyértelműen, kijelölik a Palesztinában állomásozó hadsereg feladatát: a szent helyeket kell őrizniük. 1118 és 1128 között mégsem erről van szó. Ez alatt az idő alatt semmilyen csatában nem vesznek részt semmiféle harcban. Elfoglalják a területet, ahol régen Salamon temploma állt. A titoknak csak egyetlen kulcsa lehet: a kilenc lovag nem csak azért érkezett, hogy a zarándokutat védelmezze, hanem azért is, hogy megtalálja, megőrizze és elvigye a frigyládát és a törvénytáblákat. Tudjuk, hogy voltak, akik tovább adták a törvényeket, hiszen máskülönben az emberiség sohasem haladhatott volna előre. De a törvény őrzői tudták azt is, mennyire veszélyes olyanok kezébe hatalmat adni, akik erre még nem eléggé érettek, így e kulcsok mindig titkosak maradtak, vagyis elérhetetlenek azok számára, akiket megfejtésükre nem készítettek fel.

A Grál pedig mindig a "tudás kelyhét" jelentette. Akkor pedig Szent Bernát küldöttei, akik azért indultak útnak, hogy a törvénytáblákat megtalálják, valójában a Grál keresésére indultak.

Folytatása következik!