Lóvásárlás
Lovat venni nem nehéz…?
Még ha határozott elképzeléseink is vannak jövendőbeli lovunkról, a lóvásárláskor számos dolog nem derül ki egyetlen pillanat alatt a lóról, amelynek vételéről döntenünk kell - hacsak nincs hozzá különleges tehetségünk, hogy az eladó dicshimnuszai mögött felfedezzük a valóságot. Ugyanakkor egy ló eladásának számos oka lehet, amely nem feltétlenül a lóval való elégedetlenségen alapul. Szomorú események vagy megváltozott életkörülmények nemritkán teszik szükségessé ezt a lépést.

A ló túl kicsi, illetve a kislány nőtt meg, az egykori lovas egyetemre megy, szakmát tanul (egyszerűen túl kevés lesz az ideje a lóra), sportágat váltott és ehhez régi lova nem felel meg számára, de anyagi gondok vagy a tulajdonos költözése, betegsége vagy halála is indokolhatja a ló eladását.
Sok lovat kereskedőnek, "lókupecnek" adnak tovább eladásra, akit - kevés kivételtől eltekintve - nem igazán érdekel a ló előélete. A lovat tehát látható előnyei alapján kínálják megvételre, és ennek megfelelően dicsérik. A küllemet és az adottságokat többnyire könnyen fel lehet ismerni. Viszont a ló rejtett hibái, viselkedése, az, hogy mit szeret és mit nem, csak több hét után derül ki. A visszaadási lehetőség törvényileg garantált nyolcnapos határideje ezért nem ritkán kihasználatlan marad. A lovak általában nagyon érzékenyen reagálnak az idegen környezetre és a költözésre. A kezdeti visszafogottság az új istállóban, az új gazdáknál és új lótársaknál, amelyekkel szemben még nem sikerült kivívnia a megfelelő helyét, néhány hét múlva elmúlik, és a rendes kis ló egyszer csak mindenféle kellemetlen "játszadozásba" kezd. Persze az ellenkezője is megtörténhet: esetenként a tulajdonosváltás és az ezzel járó jobb tartási körülmények rendes, megbízható lóvá tehetik a korábban kevésbé kedves állatot.

Egy kis kockázat mindig marad…

…de minimálisra csökkenteni azért lehet. Először is nem vihetünk magunkkal találomra egy lovat, hogy majd meglátjuk, mi lesz belőle, ha nem vagyunk tisztában vele, hogy az ilyen spontán vásárlás nagyon megbosszulhatja magát. Lehetőleg legyen viszonylag pontos elképzelésünk arról, hogy mit is szeretnénk, igyekezzünk reálisan felmérni saját képességeinket és korlátainkat, valamint alaposan tájékozódjunk a kiválasztott ló előéletéről és tulajdonságairól.

Zsák a foltját…

Illik egymáshoz a ló és a lovas, ideális párosnak mondhatók? Ez talán a legfontosabb kérdés. Hiszen mi haszna van egy tüzes paripának, ha a gazdája félénkebb jellem, aki nem tudja ellenőrzése alatt tartani?
Néhány vevő számára a fajta, származás, kor, nem, nagyság, szín és teljesítmény a döntő, másoknak mindez mellékes. Ők teljesen más kritériumok szerint keresnek, és érzésből döntenek. Nagyon sok ló talált már így új otthonra, és a gazdáik is elégedettek voltak. De tanácsolni nem lehet általánosságban az ilyen vásárlást! Egy ló hűséges, gyengéd pillantása, ami szó szerint az ember szívébe hatol, nem feltétlenül a lóban megbúvó bárányt tükrözi vissza. Ugyanúgy lehet a fájdalom és hosszú szenvedés kifejeződése is. Az állatvásárokon sajnos nagyon gyakran látni ilyen lovakat.

Milyen fajtát?

Szabadidőlovas-körökben egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a különlegesebb fajták képviselői - töltöző izlandiak, mangalarga marchadores, pasók… De a berberek, arab-berberek, a hidegvérűek és a legkülönbözőbb pónik és kislovak is egyre divatosabbak. Ezek a fajták valóban jók a nyugodt tereplovagláshoz, hobbi szintű díjlovagláshoz, és jól tűrik a nyitott istállóban való tartást is. A különböző fajtákról az egyes tenyészegyesületek adnak felvilágosítást. És vásárlás előtt feltétlenül tájékozódni kell! A szakirodalom alapos áttanulmányozásával, valamint más tulajdonosokkal, tenyésztőkkel folytatott beszélgetésekkel lehet kideríteni, tényleg rendelkezik-e a fajta azokkal az előnyös tulajdonságokkal, amelyeket szeretnénk, milyen hátrányokra lehet esetleg számítani, és tényleg illik-e hozzánk majd a ló.
Aki a fajta tekintetében már elhatározásra jutott, a kor, nem, szín és nagyság kérdésében kell döntenie. Ebben a kérdésben a legkisebb a súlyos következményekkel járó hibás választás veszélye, és mások tanácsára sincs feltétlenül szükség, hacsak nem kimondottan ritka, rendkívüli lovat akarunk. Így lehetőség szerint ne legyen feltétlenül mén, ha nem tudunk tényleg megfelelő életet biztosítani a számára - a csikóvásárlást is jól meg kell fontolni, mert nem minden lovas képes maga kiképezni egy lovat!
Vannak olyan vevők is, akik nem maguknak keresnek lovat, hanem gyereküknek vagy unokájuknak. Még ha "csak" egy kis póniról van is szó, akkor is ügyelni kell az egészségére és barátságos jellemére. A lovaglásban tapasztalatlan gyerekeket nem szabad fiatal lóra felültetni, akármilyen fajtájú legyen is. Az alapszabály: Fiatal lovas - öreg ló, öreg lovas - fiatal ló!
A "fiatal" és "öreg" fogalmát itt persze a "tapasztalatlan" és "tapasztalt" szavakkal kell helyettesíteni. Egy békés ló fél életbiztosítás. Különösen a gyerekeknél kell erre ügyelni! Az esetleg megfontolatlan cselekedeteket a lónak nem kell rögtön rúgással, harapással vagy más durvasággal kiegyenlítenie. Nemcsak a lovaglásnak, hanem a napi kapcsolatnak is örömet kell szereznie gyereknek és lónak egyaránt. A gyerekek érdekében nem kell vakon elhinni az eladó minden kijelentését, és mindig mellettük kell lenni, ha a gyerek és a póni találkozik. Ez különösen a tereplovaglásokra érvényes!

Nyitott szemmel

A lóvásárlás bizalmi ügy, mondják - de a túl naiv vevők keserű tapasztalatai az ellenkezőjét sejtetik. Természetesen nem kell eleve bizalmatlansággal telve elindulni új társunk keresésére. De az egészséges mértékű kritikus megfigyelőkészség és egy szakember objektív tanácsa megakadályozza a legcsúnyább csalódásokat. A legjobb szakértő a lóvásárlásban az, akinek megfelelő tapasztalata van, semmilyen érdeke nem fűződik az adásvétel létrejöttéhez, és a vevő barátja. Érdemes őt magunkkal vinnünk "lókereső" útjainkra, mert ő lehet az, aki józanul ítélve meg a helyzetet, szerencsésen lebeszélhet minket arról, hogy egy-egy megigéző lópillantástól vagy dúsan lobogó sörénytől megrészegülve elhamarkodott döntést hozzunk egy-egy nem megfelelő ló vételéről.

Ezt megveszem!

Ha semmi nem szól az üzlet megkötése ellen, azért egy állatorvost hívjunk el. Valószínűleg el fog végezni egy kis "vásárlás előtti vizsgálatot", amiből megállapítja a ló általános egészségi, gondozottsági és táplálási állapotát.
A drága sportlovakat, amelyek a "nagy" versenyeken vesznek részt, és teljesítményre készítik fel őket, inkább olyan kritériumok alapján veszik meg, amelyek a vevő csekkfüzetében csapódnak le. A végső tulajdonosváltás előtt egy klinikán alaposan megvizsgálják és megröntgenezik őket, de ez a speciális lófajtáknál is egyre inkább elterjed. Elgondolkodtató leleteket nem szabad hagyni "kimagyarázni". Bár tényleg sok hendikepes ló létezik, amely ennek ellenére kitűnő sporteredményeket ér el, olyanok is vannak, amelyek éppen ezektől a hendikepektől szenvednek, és többé nem lehet őket használni.
A hobbilovasnak, aki a lovát saját nyitott istállójában akarja tartani, feltétlenül ügyelnie kell a ló ellenálló képességére és egészségére, érdeklődni az eddigi tartásról, táplálásról és a féregtelenítések időközeiről, ellenőrizni az oltási bizonyítványt. Különösen fontosak ezek az információk, ha a választott lónak nincsenek papírjai, amelyekből meg lehetne tudni a tenyésztő, az egykori tulajdonosok nevét, a sporttevékenységet és a pontos születési dátumot.

Kereskedők, tenyésztők, magánszemélyek

Lovat kistenyésztőtől, nagy tenyésztelepről, magánszemélyektől és kereskedőktől egyaránt lehet venni. Hogy melyikkel járunk a legjobban, azt nem lehet általánosságban megmondani. Ha elég tapasztalatunk, időnk és pénzünk van, és szeretnénk látni, ahogy a saját csikónk felnő, biztosan a tenyésztő a megfelelő választás. Ha azonban rögtön lovagolható lovat szeretnénk, nem feltétlenül a tenyésztőnél járunk jó helyen. Vannak olyan lókereskedők, akik igyekeznek a vevő kedvében járni, és a megfelelő lovat kínálni vagy gondosan felkutatni számára. Sajnos azonban vannak másmilyenek is. Legyünk szkeptikusak, ha a kereskedő megpróbálja a saját elképzeléseit ránk erőltetni, csak mert éppen nincs kéznél a kívánt típusú ló, és ehelyett egy "nagyon hasonlót" kínál, bár nekünk első látásra sem tetszett. A lóvásárlásnál a megérzés hasonló szerepet játszik, mint egy idegen emberrel való találkozáskor. Ha meggondoljuk, hány évig lelhetünk örömöt egy egészséges lóban, ne hagyjuk rögtön "rábeszélni" magunkat az új családtagra. Jó, ha előzetesen elbeszélgetünk az adottságairól, viselkedéséről, tulajdonságairól. Néhány próbalovaglás után jobban meg tudjuk ítélni, tényleg megvan-e benne mindaz, amit ígértek, és illünk-e egymáshoz.

Kérdezni, kérdezni, kérdezni!

Aki sokat kérdez, sok választ kap! Így megy ez. Ha a válaszok nagyon ellentmondásosak, az a ló ellen szól. Ha az eladó minden lova nagyon derekasan dolgozó, kedélyes, ragaszkodó, kocsiban jártas, terepbiztos, jámbor, makkegészséges és még minden más, ami jót csak el lehet mondani egy lóról, karakterében nem tér el lényegesen a többitől, legyünk résen - különösen, ha más érdeklődők más tulajdonságokat keresnek a lovakban, amelyekkel hirtelen szintén rendelkeznek mindannyian. A "mind nagyon rendesek" olyan kijelentés, amelynek körülbelül annyi a tartalma, mint hogy "mind lovak". A precíz kérdések precíz válaszokat követelnek meg, amelyek tisztázzák a dolgokat. A jól hangzó általánosító kijelentések és ígéretek csak az eladási politikának használnak, de nem a vevőnek. A világos kijelentések és határozott, írásos ígéretek megnyugtatják a vevőt, és lehetővé teszik a vételt. Ha az adásvételi szerződésben az áll, hogy a ló kovács- és szállítójámbor, nem várhatjuk, hogy ennél többet nyújtson - mindegy, mit ígért vagy mire utalt az eladó.

A ló legjobb jelzője a "miénk"!

Ki ne ismerné a saját állatról szeretettel regélt, áradozó történeteket, amelyek iránti legnagyobb lelkesedés gyakran a mesélőtől és kevésbé a hallgatóságtól ered. A lóvásárlásnál ezeket kellő gyanakvással, de érdeklődő figyelemmel kell hallgatni. A "Lordunk" név sok mindent elmond a ló és gazdája kapcsolatáról. A hobbilovasok, akik családi lovat keresnek, biztosan nem járnak rosszul egy ilyen lóval.

Kegyelemkenyéren élő veteránok

Ezek többnyire idősebb lovak, amelyeken már nem lehet lovagolni, tenyésztésre sem használják, mégsem ölik meg őket. A kegyelemkenyéren élő lovakat egyre többen választják társukul, hogy gondoskodjanak a szükséges nyugalomról és lótársaságról a saját állományban. Az erőtől duzzadó fiatal állatok csoportjába nem szabad állítani őket, mert ott aligha találják meg megérdemelt nyugalmukat. Idősebb lovak vagy egy nyugodt fiatal állat társaságában érzik magukat a legjobban. Ezzel azonban többnyire ki is merült alkalmazási területük - tényleges erőnlétüktől függően néha szívesen mennek vezetéklóként terepre vagy tesznek kiadós sétát. Aki tudatosan ilyen ló mellett dönt, és megfelelően bánik vele, tiszteletet érdemel, mert éppen ezeknek a lovaknak van szükségük sokkal szeretőbb, megértőbb gondozásra és odafigyelésre, amit csak bizalommal tudnak meghálálni.
Nem minden lovat, amely nem talál már gazdára és elviszik a vágóhídra, kellene tényleg levágni. Néhányukat még évekig lehetne legelőn tartani. De nem mindegyiket! A hibásan értelmezett állatszeretet esetleg csak meghosszabbítja a szenvedést. Az állatorvos tanácsát a kegyelemkenyéren élő lovaknál is ki kell kérni, mert a közvetlenül nem felismerhető krónikus betegségek vagy öregség okozta fájdalmas bajok olyan kínokat okozhatnak a lónak, amelyeket nem lehet megszüntetni, de még csillapítani sem. Ezeknek a lovaknak minden nap ajándék, amellyel korábban megszabadítják őket szenvedéseiktől.