A kólika a lovak igen gyakori bántalma, amelynek hátterében számos betegség állhat. A kólika igazán nem egy betegség megnevezése, hanem egy tünetegyüttesé, amely valamennyi - a hasüregben lévő - szerv fájdalmassággal járó betegsége esetén kialakulhat.

A tünetek - a kiváltó októl függetlenül - nagyban hasonlítanak és csak az előzmények részletes ismerete, ló állatorvosi vizsgálata, vagy a betegség lefolyása adhat támpontot az okok pontos felderítéséhez.

Leggyakrabban a kólikás nyugtalanság kiváltó okai az emésztőszervek betegségei. Mellettük azonban kiváltó okként szerepelhetnek még pl. a húgy-nemi szervek betegségei, a vemhesség utolsó harmadában a csikómozgás, egyes gyenge idegrendszerű kancáknál a tüsző leválása, parazitózisok, környezeti ráhatások (szél), …stb.

A kólika leggyakoribb tünetei a következők:

A kólikás ló nem eszik, kapar, izzad, erősen nyugtalankodik. Le akar feküdni, esetleg hemperegni szeretne, nézi a hasát. Ezek a tünetek jól láthatóak, és ezért az estek többségében felismerésük még egy kevésbé tapasztalt lótartó számára sem okoz problémát. Aki egyszer látta, az többé semmivel nem keveri össze.

Azt azonban már kevesen tudják, hogy a vannak olyan kólikás betegségek is, mint például a vagtagbél-obstipáció (=bélsárpangás), amelynek a tünetei nem ilyen tipikusak, súlyosak (látványosak), gyakran csak hullámokban jelentkeznek, viszont akár hetekig is eltarthatnak.

Gyakran hallani laikusoktól, hogy „ha a kólikás ló trágyázik, akkor nem lehet nagy a baj”. Vigyázat! Ez a megállapítás például a vékonybél-helyzetváltozás, vagy a gyomormegterhelés esetén egyáltalán nem igaz, mert trágya akár a ló elhullásáig ürülhet. Pedig a baj igen nagy, és azonnali állatorvosi beavatkozást igényel! Tehát a látszat „javulás” vagy a tünetek félreértelmezése – állatorvos hiányában - becsaphatja a tulajdonost.

Miért vezet olyan gyakran elhulláshoz a kólika?

Az esetek többségében az elhullás oka az, hogy a szakszerű segítség sajnos már túl későn érkezik. A tulajdonos - akár tudatlanságból, akár gondatlanságból - nem hív időben állatorvost, maga próbálja megoldani a problémát, vagy bízik abban, hogy az majd magától megoldódik. Sajnos a kólikás betegségek sajátossága, hogy a „kis bajból könnyen nagy baj lesz”, mert a kólikás fájdalmasság során a ló kárt tehet önmagában. Például egy enyhe, megfelelő kezeléssel könnyen gyógyítható un. hurutos bélgörcsből (ami kialakulhat akár „frontérzékenységből” is) a ló hempergése során könnyen lehet fatális kimenetelű bélcsavarodás.

Az elhullás oka ritkán lehet az is, hogy vannak olyan kólikás betegségek, amelyek gyors műtéti beavatkozás nélkül biztosan halálra vezetnek. Ilyen az un lép-vese szalag lefűződés.

A kólika kialakulásának okai:

Annak ellenére, hogy a kólika kiváltó okai sokfélék lehetnek – mint már írtam - az esetek többségében mégis emésztőrendszeri eredetűek. Ennek az az oka, hogy ló hasüregének anatómiája, emésztés élettani sajátosságai, valamint idegrendszerének érzékenysége erősen hajlamosítja a lovat a kólikára.

A ló emésztőcsatornája igen hosszú vékonybelekből áll, amelyek más állatfajtól eltérően szabadon (rögzítés nélkül!) mozognak a hasüregben.  A vastagbelei pedig nagy tömegűek és a hasüregben csak egy ponton vannak rögzítve, így könnyen előfordulhat ezek helyzetváltozása, csavarodása, …stb.

Ehhez hozzájárul még az az emésztés-élettani tény is, hogy amennyiben a ló bélmozgása bármilyen oknál fogva leáll, akkor a folyamatosan termelődő gázok nem ürülnek ki. Emiatt egyes bélszakaszok fajsúlya könnyebb-, másoké - a csak béltartalmat tartalmazó bélszakaszoké – nehezebb lesz. Így a különböző fajsúlyú bélszakaszok a fajsúlykülönbségeik miatt egymás alá/fölé mozdulhatnak, ami bélcsavarodást idézhet elő. Ezért a kólikás lovat ne engedjük hemperegni, mert a hempergés során a különböző fajsúlyú bélszakaszok elmozdulásának, csavarodásénak az esélye megnő.

A lovak többsége - főleg a túltenyésztett fajták - front-érzékenyek, amire gyakran kólikás nyugtalansággal reagálnak. Ez is nagyon gyakori ok, de szerencsére jól kezelhető.

A kólikát közvetlenül kiváltó okok között sajnos előkelő helyen szerepel a nem megfelelő takarmányozás. Kiváltó ok lehet a rossz minőségű, penészes vagy szennyezett takarmányok etetése, a hirtelen takarmányváltás, az abrak és a lucerna túletetés, az ivóvíz hiánya és a bélférgesség. Ritkábban, de előfordul, hogy a takarmány mérgező növényeket, vagy azok magját tartalmazza és ez okoz problémát. Ezen kívül vannak olyan fertőző betegségek, mint pl. bélgyulladások, amelyeknek meghatározó tünete, vagy pl. mirigykór okozta béltályog, virus arteriits esetén, melléktünete a kólika. Viszonylag gyakori, a főleg újszülött méncsikóknál előforduló bélszurok-kólika is.

Ha tehát ismerjük a kólikás betegségek kivált okait, akkor tudnunk kell azt is, hogy sok esetben a probléma könnyen megelőzhető lehetne.

Vagyis odafigyeléssel, szakmai felkészültséggel, igényességgel, sok ló életét lehetne megmenteni. Attól, hogy valamit eddig nem jól csinálunk és ez eddig nem okozott gondot, az nem jelenti azt, hogy továbbra sem fog! „Minden úgy kezdődik, hogy előtte még nem volt!”

Mi a teendő az állatorvos kiérkezéséig?

Miután a kólika kezdetekor sohasem tudhatjuk, hogy milyen súlyosságú betegséggel állunk szemben, ezért én azt javaslom, hogy kólikás lóhoz mindig, haladéktalanul hívjunk állatorvost. Inkább kétszer feleslegesen, mint egyszer későn, amikor már csak a műtét segíthetne, vagy az sem. A kólika kezelésében az egyik legfontosabb tényező az idő. Ha például műtétre kerülne sor, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen állapotban érkezik a ló a klinikára. Ez pedig attól függ, mi az elváltozás valójában és főleg, hogy mennyi idő telt el a kólika kezdetétől.

Az állatorvos megérkezéséig a lovat kíméletesen jártatni kell, de vigyázzunk arra, hogy a túlzott mozgatás, meghajtás káros vagy akár végzetes is lehet. Ha a ló lefekszik és nyugodt ( pl. vagtagbél-obstipáció esetén ), akkor hagyjuk pihenni, de ha vergődik, hemperegni akar, akkor jártassuk. A tüneteket folyamatosan figyelni kell, hogy ezzel is segítsük az állatorvos munkáját.

Vannak olyan lovardák, ménesek, ahol képzett személyzet áll rendelkezésre a kólika kezelésében szokásos gyógyszerek beadására. (lásd az előző szám házipatika című állatorvosi cikkét). Az ilyen helyeken az alapszabály az, hogy ha a ló állapota a szokásos görcsoldók hatására sem javul, vagy csak átmenetileg, akkor hívjuk az állatorvost.

Milyen kezeléseket alkalmazhat az állatorvos ?

Az állatorvosi beavatkozások nagy része a helyszínen is elvégezhető. Ha azonban súlyos esetben műtétre kerül a sor, akkor azt eredményesen csak felkészült klinikákon lehet elvégezni.

A kólikás kezelés talán legfontosabb része a kórelőzmény felvétele (mióta beteg az állat, mik a tünetek, és változtak-e, volt-e a közelmúltban takarmányváltás, …stb), és a részletes betegvizsgálat. Ezért a tulajdonos sokat segíthet az állatorvosnak azzal, hogy a kórelőzményt végiggondolja, hogy részletesen, mindenre kiterjedően beszámolhasson. Valamint azzal is, ha nyugodt körülményeket, ha szükséges segítőket biztosít a vizsgálathoz és a kezeléshez.  Gyakran része a vizsgálatnak a végbélen át történő (rektális) vizsgálat és az orr-nyelőcső szonda lebocsátása. A szondán át azonban nem csak a gyomortartalmat vizsgáljuk meg, hanem gyógyszereket, olajokat, vizet adhatunk be a lónak.

Ezek a beavatkozások a segédszemélyzetre nézve nem veszélytelenek, ezért szigorúan tartsuk be az állatorvos balesetvédelmi utasításait. A lóra azonban - ha azokat szakszerűen végzik el - nem veszélyesek. A „kólikás kezelés” általában különböző görcsoldó-fájdalomcsillapító injekciós készítmények, esetenként infúziók beadásából szokott állni. A főleg erős gázképződéssel járó kólika esetén az állatorvos a végbélen át, vagy a horpasz megnyitásával le tudja engedi a gázokat. Ezek a beavatkozások megfelelő műszerezettség és tapasztalat birtokában a helyszínen is elvégezhetők.     

Vannak olyan elváltozások, amelyek az említett, un. konzervatív módszerekkel nem oldhatók meg. A bél helyzetváltozások, a bélcsavarodások a mének hereboréksérve és még néhány más elváltozás csak műtéttel kezelhető. Ilyen esetekben a helyszínen kezelő állatorvos csak annyit tehet, hogy a lovat a legjobb általános állapotba hozza és késlekedés nélkül a klinikára küldi. Sajnos hazánkban az Állatorvos Tudományi Egyetem üllői nagyállat kórházán kívül csak néhány olyan klinika van, ahol egy ló hasűri műtétét el tudják végezni. Az, hogy a kezelő állatorvos hová irányítja a műtétre váró beteget, vagy hogy a tulajdonos azt hova viszi, azt több szempont is befolyásolhatja. Legfontosabb, leggyakoribb azonban sajnos az, hogy a tulajdonos tudja-e vállalni a költségeket. A műtét költségei igen magasak és gyakran összemérhetők a ló árával.

Egy jó tanács! Miután már említettem, hogy a kólika kezelésében az idő döntő tényező, ezért a kezelő állatorvos telefonszáma, ha nincs saját lószállítónk, akkor egy kölcsönző, illetve egy lószállító telefonszáma legyen mindig azonnal elérhető helyen. Célszerű a közelben lévő, és ló-műtéteket végző klinika, vagy az egyetem nagyállat kórházának a telefonszámát is lejegyezni. Mindez azért fontos, hogy ha baj van, ne teljen az értékes idő a telefonszámok keresésével.