Tavaszi vedlés
"Egy szőrös ügy"

A tél már vége felé közeleg, lovaink pedig ismét kezdik levetni "télikabátjukat". Puha téli bundájukat a következő hetekben ledobják, és lassan kinő fényes, selymesen lágy nyári szőrük.
A nyáriról a téli szőrzetre való váltással ellentétben, amely meglehetősen feltűnően történik az ősz beköszöntekor, ez a tavaszi szőrváltás az ember számára néhány kellemetlenséggel jár. A téli bunda hat-nyolc cm-es vagy még hosszabb szőrszálai mindenfelé szóródnak, az ember és a ló orrába szállnak, megtapadnak a lovaglónadrágon és a pulóveren, a lónak viszketést okoznak, ha a vastag téli szőrzet nem válik ki gyorsan a bundából, ahogy az idő lehetővé tenné.

A rövid nyári szőrszálak nagyrészt segítség nélkül maguktól kiesnek a vakaróval, egy hempergés vagy erőteljesebb megrázkódás már el is tünteti őket. A téli szőr váltásakor ezzel szemben a lovaknak nagy megkönnyebbülés, ha az ember is segít nekik megszabadulni a szőrüktől. Az alapos, erős kikefélésre egy kefével vagy gumivakaróval lovaglás előtt mindig időt kell szánni. A lovak nagyon élvezik, hogy megszabadulhatnak a laza, viszkető szőrszálaktól.

A vedlés megerőltető

A vedlés megerőltető a ló számára. Lovasként ebben az időszakban különösen tekintettel kell lennünk a lovunkra, mivel a szőrváltás az anyagcseréjüket is megterheli. Ezt azon vehetjük észre, hogy a lovaink gyorsabban izzadnak, hamarabb kifulladnak, gyorsabban elfáradnak. Ezért ilyenkor nem szabad nagy erő- és kitartási teljesítményeket követelni tőlük.
Emellett célszerű kiegészítő táppal segíteni a vedlés alatt. Különösen kedvező hatású a bőrre és a szőrre például a lenmag etetése. A felnőtt lovaknak naponta egy csészényit lehet adni belőle. A lenmagot előtte ajánlatos körülbelül tíz percig főzni, hogy egy benne lévő mérgező enzimet inaktiváljunk, de legalább forrázzuk le a lenmagot etetés előtt. A kihűlt lenmagot aztán hozzá lehet keverni az abrakhoz. A kovamoszatokból nyert kiegészítő táp, a kovaföld etetése is bevált, amely a lovas szaküzletekben por formájában kapható. Az etetése a gyártó útmutatása szerint történik.

Mi a szőr?

Az emlős állatok testét szőr borítja. A szőr a szőrnyélből, amely az epidermisen (a bőr felső rétegén) túlnyúlik - vagyis az a rész, amit látunk -, és a hajgyökérből áll, amely pedig az epidermis alatt helyezkedik el. Onnan nő és regenerálódik a szőr. A szőrsejtek felfelé elhalnak és elszarusodnak. Amikor egy szőrszál növekedése befejeződik, alulról új szőrszál képződik, amely ugyanabban a csatornában nő és addig tolja kifelé a régi szőrt, amíg az ki nem esik. A vastag szőrszálak általában gyorsabban nőnek, mint a vékonyak.
Minden szőrszálnak van egy kis izma (szőrtüszőizom), amely adott esetben fel tudja állítani a szőrszálat. Ezen izom és a szőrszál között vannak a tüszőmirigyek, amelyek olajos váladéka segít megőrizni a szőr puhaságát.

A hosszú szőr

Különböző szőrformák léteznek, amelyek különböző feladatokat látnak el. A hosszú szőrt (sörény, farok, üstök és bokaszőr) védőszőrnek is nevezik. Így az üstök például a szemet védi az éles fénytől vagy a zavaró rovaroktól, a bokaszőr pedig az érzékeny, vékony bőrű csüdhajlatot védi a szennyeződéstől és a nedvességtől, amely hamar csüdsömör kialakulásához vezethetne. Ráadásul a bokaszőröknek olyan a formája, hogy enyhén bozontosan a lábtól elfelé vezetnek, így a nedvesség lecsepeg róluk, és nem fut tovább a lábon. (Ezért nem ajánlatos levágni!)
A ló farkát is jól kitalálta a természet: a legfelső szőrök tetőszerű elvezetést képeznek, amely az esőt elvezeti a testtől, le a talajra. A farok így megvédi a végbélnyílást és a nemi szerveket a víztől. (Szintén nem szabad levágni, legfeljebb lent megkurtítani!)

A fedőszőr

A hosszú szőr mellett létezik a téli hosszú és a nyári rövid fedőszőr, amely más módon, de szintén a nedvességtől véd. Egyrészt a tüszőmirigyek olajozzák, így víztaszítóan hat. Másrészt a különösen védelemre szoruló helyeken forgókat képez, amelyek valamely irányba elvezetik az esővizet. A valószínűleg legjellemzőbb és legfeltűnőbb szőrforgó a ló lágyékán mindkét oldalt, a csípőízülettől függőlegesen található. Harmadrészt a fedőszőr, ha benedvesedik, csatornarendszert képez. A víz kisebb szőrtincseket háromszög alakú csomókká tapaszt, amelyek szintén kifelé és lefelé elvezetik a vizet. A ló bőre így mindig száraz (és meleg) marad.
A fedőszőr azonban nem csak a nedvességtől véd. A téli és a nyári különböző szőrsűrűségnek köszönhetően befolyásolja a ló hőszabályozását. Ezen kívül a szőrtüszőizmok szükség, vagyis hideg esetén fel is tudják állítani a szőrt. Így nagyobb tér keletkezik, amelyet mozdulatlan levegő tölti ki a ló körül, vagyis melegebb. Ugyanígy a ló természetesen le is tudja simítani a szőrét, ha melege van. Ezen kívül a fölös meleget persze verejtékezéssel is le tudja adni.

A szőr, mint a betegség jelzője

Ha a szőr egyenletlenül hosszú, durva, tompa, csomós, bozontos, törékeny vagy korpás, mindig arra utal, hogy a ló nincs jól. Okozhatják például táplálási hibák vagy férgesség, anyagcserezavar, gyulladás a szervezetben, élősködök, gombák, allergia és még sok minden más. Mindig érdemes különösen odafigyelni a ló szőrének állapotára. A figyelmes gazda észreveheti rajta a ló általános állapotának változásait, így kétség esetén idejében elkezdheti kutatni az okokat, és esetleg az állatorvost is bekapcsolhatja a keresésbe.
Még egy kis megjegyzés: Sok madár örül ilyenkor tavasszal lovaink elhullatott szőrszálainak. Fészeképítéshez használják fel őket. Tehát nem muszáj olyan nagyon alaposnak lenni a szőrszálak összetakarításakor!

Honnan jön az a sok szőr?

Az emlősök szőrsűrűsége a téli kb. 900 szál/négyzetmillimétertől a nyári kb. 200 szál/mm2-ig változik, vagyis ha több hőre van szükség - télen - a szőr is sűrűbben nő. Ezenkívül a fedőszőrök között található az úgynevezett aljszőrzet, melyet a pehelyszőrök alkotnak. Ilyenkor tavasszal, amikor a hőmérséklet ismét emelkedik, a ló levedli ezt a kiegészítő szigetelést. A hosszú téli fedőszőrt és az aljszőrzetet felváltja a nyári rövid fedőszőr.