Első a barátkozós játék Ez a játék bizonyítja be lovad számára, hogy nem fogsz úgy viselkedni, mint egy ragadozó - egyébként aminek tart minket -, azt, hogy barátságos vagy, és azt is, hogy megbízhat benned. El kell nyerni a bizalmát, amelynek eredményeképpen barátságos módon bárhol megérinthetjük a testén. Azok a pontok, ahol nem hagyja, hogy megérintsd, mutatják meg fenntartásait veled szemben. A közeledés és visszavonulás politikáját alkalmazva olyan helyeket érintsünk, simogassunk a testén, amit megenged, anélkül, hogy bárhol is erőszakosak lennénk. Ezt követően bizalmát növelhetjük a vezetőszár hátára dobálásával, nejlonzacskóval, esőkabáttal való simogatással. De ez történhet szinte bármivel, amivel csökkenthetjük szkeptikusságát. Egyre feltétlenül ügyeljünk: lovunk laza vezetőszáron legyen, és semmiképpen sem lehet feszes a kötél, vagy kikötve valahová. A barátkozós játék fontos elemei: mosoly, nyugodtság, ütem, közeledés és visszavonulás politikája, deszenzibilitás (az állapot, amikor lovunk nyugodtan tűri, hogy az ostor botjával, csapójával, a kötéllel, de bármivel is simogassuk, vagy azokat akár rá is dobjuk.) Második: a "sündisznós" A játék nevének is már arra kell utalnia, hogy a lónak nyomás hatására arra nem rádőlnie, hanem attól ellenkező irányba, "engedőleg" kell elmozdulnia. Ennek megtanulásával fog tudni engedni a szár, a csizma és a zabla nyomásaira. Ezt fokozatos, több lépcsős nyomás kifejtésével gyakoroljuk, és nem egy hirtelen szúrással, vagy netalántán eszeveszett szurkálással. A nyugodt nyomás finoman kezdődik, és addig fokozódik, ameddig a ló nem reagál. Amikor a ló elmozdul, tehát enged, abban a pillanatban megszüntetjük a nyomást, tehát mi is engedünk. A nyomást négy fázisban alkalmazzuk, amely arra mutat rá, hogy milyen mértékben hatunk a lóra, mindig esélyt adva neki a legapróbb jelre történő engedésre, amely elengedhetetlen alapja a fejlődésnek. A négy fázis tehát: szőr, bőr, hús, csont. Minden egyes fázis egyre jobban erősödik egészen addig, amíg a ló nem enged, vagy először is legalább jelét nem mutatja hajlandóságának arra, hogy engedjen. Ebből rögtön megláthatjuk, hogy az engedés, a nyomás megszüntetése és nem maga a nyomás, amely tanítja lovunkat! Hiszen ő az engedésekből tanulja meg, hogy jól és jó irányba mozdult. Amennyiben már az első fázisra enged, akkor ne menjünk tovább. Amennyiben viszont a negyedik szintig eljutunk, akkor legyünk rá felkészülve, hogy addig ne engedjünk, amíg lovunk nem mozdul el számára kényelmesebb, a nyomás irányával megegyező irányba. A legkisebb próbálkozást is jutalmazzuk simogatással, mosollyal (vissza a barátkozós játékhoz!), és ne paskolással! (Megjegyzés: a simogass és ne paskolj dicsérés alapja az, hogy a csikót születését követően, mint első meghatározó kellemes inger, az anyja nyalogatása éri, amelyhez a simogatás hasonló élményt nyújtó ténykedés, nem pedig a paskolás. Hipotetikus kérdés embertársainkhoz: a hölgyek többsége a kedveskedés egyik megnyilvánulási formájaként a vállveregetést vagy a simogatást szereti, vagy várja el...? A sündisznós játékot a ló különböző testrészein kell játszani. Úgy, mint orr, mellkas, nyak, vállak, mellkas, far, illetve bármi, amit meg tudunk érinteni. Ennek a játéknak fontos elemei: koncentráló tekintet ("szúrós anyóstekintet"), nyugodt nyomás, és a négy fázis használata. A hajtós játék Ez a játék megtanítja lovunkat a közvetett nyomásra való engedésre, amelynek során a lónak csak jelzünk, és anélkül, hogy hozzáérnénk, enged a nyomásra. Az első időkben valószínűleg még a ló közeléből kell adni a jeleket. A szinteken előrehaladva egyre nagyobb és nagyobb távolságokból leszel képes hatást gyakorolni lovadra. Előrehaladottabb szinten ez a játék úgy tűnik, mintha ló és ember között láthatatlan jelekkel történne a kommunikáció. A négy fázis alkalmazása ismét elengedhetetlen: 1. ujjal jelzés kis mozdulatokkal, 2. könnyed ütögetés (megegyező ütemben és erősségben) a lovon az ujjbeggyel, 3. lovunk közepes erősségű, ütemes ütögetése, de még mindig csak az ujjakkal, 4. paskolás nyitott tenyérrel. Habár a fázisok elkülönülnek, nagyon fontos fejben tartani, hogy az ütemnek azokon belül megegyezőnek kell lennie. Amint lovunk a legkisebb jellel is, de enged, azonnal engedjünk mi is, szüntessük meg a nyomást, nyugodtan engedjük le karunkat, mosolyogjunk és simogassuk meg a lovat jó alaposan. A ló gyorsan megtanulja, hogy akár minden feladatban is már az első fázisra engedjen. Tanítsuk meg őt, hogy a gyakorolt jelek bármely testrészen való alkalmazására engedjen azzal a testrésszel és abba az irányba, amelyikbe mi hajtani kívánjuk jeleinkkel. Például lépjen hátra, lépjen el az elejével vagy hátuljával. A hajtós játék fontos elemei: koncentráló tekintet, ütem, négy fázis. A következő játékok már célravezető játékok. Amint az első három játékkal sikerült elsajátítani az "ABC-t", akkor elkezdhetsz szavakat és mondatokat alkotni a betűkből. Ezeket összetettebb feladatok végrehajtására használhatod. A negyedik: a jojó-játék Küldjük hátra lovunkat, tőlünk elfelé, egyenes vonalon, majd hozzuk vissza hozzánk a vezetőszár használatával, anélkül, hogy ellépnénk. A feladat az, hogy előre és hátrafelé egyformán könnyen haladjon. A négy fázist most is ugyanúgy kell használni, csak a jelenlegi feladatnak megfelelően. Fázisok: 1. mutatóujj 2. csukló 3. alkar 4. teljes kar. Lépésről lépésre a négy fázis alkalmazása a következőképpen történik: 1. a mutatóujj jobbra-balra mozgatásával próbáljuk lovunkat hátraléptetni, mintha figyelmeztetőleg azt mutatnánk valakinek, hogy "nem jó, amit csinálsz!". Mellette szúrós tekintettel nézzünk a lóra. 2. Mozgassuk csuklónkat úgy, hogy a mozgatás már hasson ki a vezetőszárra is. 3. Mozgassuk alkarunkat, behajlított pozícióban jobbra-balra. 4. Egyenesítsük ki karunkat, és mozgassuk a vezetőszárat a karunk teljes hosszával. Csak addig kell egyik fázisból a másikba lépni, ha a ló az alacsonyabb szintű jelre nem válaszol. Amikor a legkisebb jelét is mutatja a hátralépésnek, azonnal vegyük le a nyomást róla. Ez jelzi a ló számára, hogy ő valamit jól csinált. Az is nagyon fontos, hogy a ló mindkét szemével ránk figyeljen, ami a figyelmet jelenti. Amint a ló egyik szemével nem ránk figyel, azonnal elveszítjük a hátralépés egyenességét. Figyeljünk a részletekre, hogy már azelőtt korrigálni tudjunk, mielőtt még elferdülhetne. Először sík terepen, lassan játsszuk a jojó-játékot. Aztán próbáljuk ki magunkat lejtőn felfelé és lefelé egyaránt, majd pedig próbáljuk meg egyenlőtlen domborzati viszonyok között, illetve nagyobb sebességgel elküldeni és visszahívni lovunkat. Ezt követően kis rudakon, rönkön keresztül és hosszabb vezetőszáron is játszhatjuk a jojót. Ennek a játéknak a segítségével tanítjuk meg lovunknak a távolságtartást, amelyet jól hasznosíthatunk vezetése közben is. Segít a lebegési fázis, az öntartás, a megállás, ezen belül a csúszó megállás (sliding stop) kifejlesztésében. Azon túl, hogy lovunk megtanul hozzánk jönni! A jojó-játék fontos elemei: egyenesség, reagensség, fantázia, négy fázis. A körjáték Ezt a játékot ne keverjük össze az ész és cél nélküli futószárazással! A körjáték lelkileg, érzelmileg és fizikálisan egyaránt fejleszti a lovat, és nem untatja, mint a futószárazás általában. Megtanítja arra, hogy kapcsolatban maradjon veled úgy, hogy a közöttetek levő szár fesztelen maradjon, eközben persze a jármódot és az iramot te szabályozod. A körjátékot három részre tagoljuk: a kiküldés, az engedés és a visszahívás. Valamennyi részét lábunk elmozdítása nélkül kell végrehajtani! A ló kiküldéséhez vezessük az orrát abba az irányba, amelyikbe szeretnénk, hogy menjen. Ha nem megy ki abba az irányba, amelyikbe szeretnénk, akkor emeljük fel a kötél végét, és pörgessük meg a nyaka irányába. Amint már szépen halad körülöttünk, akkor álljunk meg egy helyben, és adjuk át a vezetőszárat a hátunk mögött, amikor mögöttünk halad. Ezzel felelősséget bízhatunk lovunkra a jármód és iram megtartása terén. Ez az engedés fázisa. A körözés során kettő, de legfeljebb négy kört tegyen meg a ló, különben nem érünk el nála semmit, mert csak unni fogja, és nem tudja, mi a konkrét feladat. Továbbá így nem is fejlesztünk benne semmi képességet. Amennyiben lovunk nem halad folyamatosan körülöttünk, illetve ennek érdekében állandóan hajtani kell, akkor ő nyeri a játékot. A ló és ember (vagy ló és ló) kapcsolata pedig erről szól. Bízzunk lovunkban, hogy jól fogja megoldani a feladatot. Amennyiben megáll, akkor forduljunk vele, nézzünk rá koncentráltan, újból irányítsuk kifelé az orrát, és kezdjük meg a körözést. Ha elindult és újra köröz, akkor mosolyogjunk. Lovunk visszahozásához első és második fázisként hozzunk felénk annyi vezetőszárat, hogy fel tudjuk emelni, illetve közel feszes tudjon lenni. Ennek érdekében a száron azzal a kézzel nyúlunk előre, amelyik a körözés irányába mutat, tehát elöl van. A harmadik fázishoz a kötelet a ló fara felé mozdítsuk az elöl lévő kézzel. Negyedik fázisként érintsük meg a farát a hátul levő kézben tartott vezetőszárvéggel, ameddig nem fordul teljesen velünk szembe lovunk. Minding álljunk meg, és vegyük le a nyomást lovunkról, és ne felejtsünk el mosolyogni, ha jelét mutatja a helyes reakciónak. Eztán hívjuk vissza lovunkat magunkhoz, és alaposan simogassuk meg (vagyis térjünk vissza a barátkozós játékhoz). Nagyon fontos számunkra, hogy a ló farát bármikor képesek legyünk kikapcsolni, amely nem más, mint a körjátékban a megállítás. Ez a far kitérítésével történik, miközben a ló megáll, és velünk szembe fordul. Ezzel válik könnyebben kontrollálhatóvá - mind lelkileg, mind érzelmileg és fizikailag. A körjáték fontos elemei: kiküldés, engedés, visszahívás, a négy fázis, valamint a jármód és az iram megtartásának megtanulása lovunk részéről. Oldalazós játék Ezzel a játékkal megtaníthatjuk lovunknak, hogy jobbra és balra egyformán képes legyen könnyedén oldalra lépni. A játék végrehajtásához lovunkon két részt kell figyelembe vennünk. Az egyik a ló eleje (nyak, fej), a másik pedig a far. Ezek a ló első és negyedik zónái. Az oldalazás megkezdéséhez a hajtós játékot kell alkalmazni először az első, majd a negyedik zónán, ezt követően pedig folyamatosan felváltva, egészen addig, amíg lovunk el nem lépett, később pedig, ameddig szeretnénk. Annyi kötelet (vezetőszárat) engedjünk ki a kezünkből, amennyitől lovunk még képes ellépni oldalra, de semmiképp se annyit, hogy elfordulhasson, és esetleg megrúghasson minket. Az oldalazós játék segítséget nyújt a lebegési fázis növelésében, az ugrásváltás és a spin (western piruett) kifejlesztésében, továbbá segít kiegyensúlyozni a túl sok előremenéssel rendelkező lovakat. Kezdjük a játékot nagyon lassan és korrekten. Először használjuk a lovarda falát vagy a kerítést, hogy megakadályozzuk a túl sok előrefelé irányuló mozgást. Ezt addig érdemes ebben a formában csinálni, ameddig a lovunk megtanulja a feladatot. Az oldalazós játék fontos elemei: laza vezetőszár, a hajtós játék alkalmazása az első és a negyedik zónákban egyaránt, valamint a négy fázis alkalmazása. A hetedik a résjáték A lovak születésüktől kezdődően és természetüknél fogva klausztrofóbiásak. Félnek, illetve nem érzik magukat biztonságban szűk vagy zárt helyeken. A résjátékkal lovunk bátrabbá és nyugodtabbá válik, és aggodalom nélkül lesz képes áthaladni szűk helyeken. Először egy nagy réssel kezdjünk, ami több méter is lehet. Például egy akadály, fal vagy akár egy hordó és közötted kelljen először áthaladni, kellően nagy távolságot biztosítva lovunk számára a biztonságos áthaladáshoz. Először segíthet, ha lovunktól eltávolodunk az áthaladás előtt, utána pedig zárjuk mögötte a rést közeledéssel. A hátralépés segíti a lovat az irányunkba haladni, illetve bővíti a rést. Az első fázis során irányítsuk lovunk orrát a rés irányába. Másodikként emeljük fel a vezetőszár végét, harmadik fázisként pörgessük meg a vezetőszár végét néhányszor, és végül a negyedik fázisban érintsük meg lovunkat a vezetőszár végével a mar mögött. Ezután álljunk meg, és kezdjük elölről. Akkor hagyjuk abba, amikor lovunk előrelép a rés felé. Amikor ellép, vegyük le a nyomást róla, engedjük le magunkat, és mosolyogjunk. Nemsokára lovunk képes lesz folyamatosan áthaladni a résen. Engedjük kicsúszni a vezetőszárat a kezünkből, amikor áthalad a résen, annak érdekében, hogy teljes nyomáselvételt érezhessen, és nehogy kellemetlen élmény érje teljesítés közben. Amikor lovunk már bizalommal halad át a szűk helyeken, akkor szűkíthetjük a rést egyre kisebbre és kisebbre, egészen annyira, mint egy lószállító állásainak szélessége. A résjátékot alkalmazhatjuk kézen ugratáshoz, lószállítóba, lófürdetőbe, startbokszba és lószárítóba bevezetéshez. A klausztrofóbia csökkenésével lovunk könnyebben elfogadja majd a hevedert is. A résjáték fontos elemei: hátralépés a rés bővítése érdekében, nagy réssel kezdjünk és haladjunk a szűkebbek felé, négy fázis használata, olyan, a lovas élet során használatos hétköznapi tárgyakkal játszd, mint lószállító vagy akadályok. Legutolsó kihívásnak már "csak" a hét játék mindegyikének egyenlő mértékű, magas szintű elsajátítása marad.