Mikor háziasították?
A lovak őseire ez ember kezdetben még vadászott húsáért és bőréért, de a ló háziasításának célja már valószínűleg nem annyira a hústermelés, sokkal inkább a teherhordásra alkalmas állat megszelídítése volt.
Az, hogy pontosan mikor és hol ment végbe a ló háziasítása, sokáig eldöntetlen kérdés volt, mivel meglepő módon a lovak vad és háziasított változatai között szinte lehetetlen a leletek alapján különbséget tenni.
A legkorábbi olyan lelet, amelyet már egyértelműen a ló háziasítására utalt, Dél-Ukrajnában, a Dnyeper folyótól nem messze találták.
A közel öt és félezer évesre tehető leletek tanúsága szerint a háziasított lovak testalkata és koponyájuk alakja eltér vad rokonaikétól, és ami egyértelműen bizonyította a háziasítást: a csontok mellett agancsból készült zablapálcákat is találtak.
Arról, hogy az ember vajon teherhúzásra használta-e előbb a lovat, vagy a hátára ült, máig megoszlanak a vélemények. A zablahasználat inkább a hátas használatra utal, és az is valószínű, hogy a ménesek együtt tartására, a lovak terelésére nemigen találhattak volna eleink más megoldást, mint azt, hogy valamelyik állat hátára pattanva követik a többit.
Ahogyan a háziasított ló fokozatosan egyre messzebb és messzebb is eljutott eredeti helyéről, a különböző területeken más és más típusok kezdtek kialakulni. Keleten elsősorban a szkíták által tenyésztett, a mai arab lóra emlékeztető, nemes megjelenésű, de tömegesebb, míg nyugat felé a kelta típus alakult ki, amely kisebb és vékonyabb volt keleti rokonainál.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
