Az újszülött táplálása
Megszületését követően az újszülött csikó normális körülmények között viszonylag hamar, másfél-két órán belül feláll, és szopni kezd. A korai szopás rendkívül fontos, hiszen a föcstej nem csupán tápanyagokat tartalmaz, hanem a korokozóktól mentes anyaméhből a kórokozóktól „hemzsegő” istállóba megérkező jövevény számára nélkülözhetetlen védőanyagokat is, melyek elsősorban a föcstej fehérjéiben lévő immunanyagok, illetve az A-vitamin. A kanca teje eleinte még 15% körül tartalmaz fehérjét, de ez az érték már néhány óra elteltével 5% alá esik, valamint a bélfal átjárhatósága az antitestek számára is folyamatosan csökken az idő előrehaladtával, így az idejében szopni nem tudó csikó komoly hátrányba kerül, hiszen az első néhány héten még nem képes a környezetében lévő kórokozók ellen saját maga ellenanyagokat termelni. Tulajdonképpen az újszülött csikó megfelelő immunitásának biztosítása nem születésével és idejében történő szopásával kezdődik, hanem már jóval korábban. Az előrehaladott vemhes kancákat legalább 6 héttel az ellést megelőzően abban a környezetben kell tartani, ahol csikójukat világra fogják hozni, hogy az adott helyre jellemző, istállóspecifikus kórokozók ellen immunrendszerük megfelelően fel legyen vértezve. A föcstej megfelelő A-vitamin tartalmát pedig a kanca kielégítő vitamin- illetve karotinellátásával lehet biztosítani, melyet természetesen szintén nem elég az ellést megelőző napokban megkezdeni. Amennyiben a csikó megfelelő időn belül nem hajlandó szopni, célszerű a föcstejet kifejni és testmelegen, cumisüvegből óránként 2-3 ml/testtömeg kg mennyiségben megitatni vele.
A szopós csikó táplálása
Az első néhány héten a kanca teje általában kielégíti a csikó tápanyagszükségletét, kiegészítést nem igényel. Noha a csikó igénye rohamosan növekszik, az első hónapban ezt a kanca tejtermelésének növekedése még képes kompenzálni. Nagyjából az 5. héttől kezdődően azonban a termelt tej mennyisége stagnálni kezd, majd a harmadik hónaptól fokozatosan csökken. Ezzel szemben a csikó tápanyagigénye folyamatosan növekszik, így szükségessé válik kiegészítő takarmányozása, bár elsődleges tápláléka még sokáig a kanca teje marad.
A csikók eleinte naponta akár 50-szer is szopnak, alkalmanként átlagosan 200 ml-t, s ezt olyankor is figyelembe kell vennünk, ha a kancát ismét munkába fogjuk. A negyedik hétig napközben minimum hatszori szopásra legyen a csikónak ilyenkor is lehetősége, éjszakánként pedig korlátlanul.
Gyakorlott tenyésztők számára bizonyára ismert, hogy az anyja alatt levő csikó viszonylag hamar elkezd szilárd táplálékot – elsősorban szénát, illetve a legelőn füvet – is magához venni, már akár néhány naposan is. Ez eleinte inkább az anyja utánzásából fakadó játék, mintsem valós szükséglete, mindenesetre nagyon oda kell figyelni a kancának adott takarmány minőségére, hiszen a csikó ilyenkor abba fog beleenni. Idővel meg fogja dézsmálni az anyja etetőjébe tett abrakot is, ami korántsem baj, hiszen segíti hozzászokását az ilyen jellegű takarmányokhoz is. Amire azonban nagyon oda kell figyelni, az az, hogy a nyalósót még véletlenül se érhesse el, mert számára, különösen, ha egyéb ásványianyag kiegészítést is tartalmaz, könnyen okozhat mérgezést a túlfogyasztás.Ugyancsak az első néhány hétre jellemző, hogy a csikók anyjuk friss trágyáját fogyasztják. Ez teljesen természetes és szükséges viselkedés a részükről, ugyanis így jutnak hozzá egyes vitaminokhoz (B-csoport), valamint így teremtik meg saját megfelelő bélflórájukat későbbi életükhöz.
Csikók abrakkiegészítése
Életük 5-6. hetére a csikókat meg lehet, illetve meg kell kezdeni célzottan kiegészítő takarmánnyal is ellátni. Szálastakarmány korlátlanul álljon rendelkezésükre, abrakjukat pedig a kanca számára nem hozzáférhető módon, adagolva kell adni. Erre legcélszerűbb olyan etetőcsészét elhelyezni, melybe csak a csikó orra fér bele, a kancáé nem (fémpálcákkal „szakaszolni” a csésze száját). Amint megkezdjük a csikók célzott kiegészítő takarmányozását, itatásukról is gondoskodnunk kell. Legegyszerűbb, ha az önitatókat olyan magasságban helyezzük el eleve, hogy az a fiatal állatok számára is elérhető legyen. Kísérjük figyelemmel, hogy rendszeresen isznak-e belőle, mert mint minden mást, ezt is meg kell tanulniuk. Legcélszerűbb a szinttartós itatók használata, mert az azokból való ivás elsajátítása nem igényel különösebb „rafinériát” a csikótól.
Nem megfelelő ásványianyag- (elsősorban kalcium és réz), valamint vitamintartalma, illetve alacsony fehérjemennyisége miatt a csikók kiegészítő abrakját nem lehet csak roppantott zabbal biztosítani. Kereskedelmi forgalomban sokféle csikónevelő táp kapható, de akár magunk is összeállíthatunk megfelelő abrakkeveréket a szopós csikó igényeinek figyelembevételével (táblázat), bár ez nagy odafigyelést és takarmányozási gyakorlatot is feltételező feladat. Átlagos beltartalmú összetevőket feltételezve az alábbi keverék kielégíti a nagy iramban fejlődő szopós csikó szervezetének igényeit: 52% roppantott zab, 15% lucernaliszt, 8,5% búzakorpa (figyeljünk a toxinmentességre!), 10% extrahált szójadara, 5% sovány tejpor, 4,5% melasz, 3% növényi olaj, 2% ásványi és vitamin- keverék. A napi tápanyagfelvétel várhatóan a testtömeg 2,5-3,5%-a körül alakul, s a növekedést figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a csikó összes napi abrakmennyisége havonta kb. 0,5 kg-mal növekszik. Legelőre is járó csikók abrakolását a legelő minőségének figyelembevételével kell megterveznünk, de a kiegészítés ilyenkor is mindig indokolt, s különösen nagy figyelmet kell fordítanunk a megfelelő ásványianyag - ellátásra, hiszen a legelőfű kalciumban szegény, benne a Ca:P arány általában túl szűk, valamint szelén - és réztartalma is ritkán kielégítő. Az abrakkiegészítést célszerű csak a legelőről behajtást követően este adnunk, biztosítva így a napközbeni megfelelő mennyiségű legelőfű felvételét. Mivel a friss fű fehérjében gazdag, rostban viszont szegény, a reggeli kihajtás előtt tavasszal mindig adjunk szénát, vagy más rostos tömegtakarmányt is.
Amint az az eddigiekből is kitűnt lovaink célzott takarmányozását már nagyon fiatal korukban meg kell kezdenünk ahhoz, hogy egészséges és jól értékesíthető egyedeket nevelhessünk, kihasználva a génjeikben rejlő lehetőségeket. Nem szabad azonban etetésüket ész nélkül végezni, mert a hajtatott nevelés legalább akkora, ha nem nagyobb veszélyeket rejt magában, mintha alultápláljuk őket. Meg kell adnunk nekik mindazt, ami jár, de semmivel sem többet, hiszen más állatfajoktól eltérően nem a minél nagyobb testtömeg gyarapodás, hanem a minél hosszabb hasznos élettartam a legfontosabb célunk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
